A választás lehetősége

"A bánatainkat és az örömeinket sokkal a megtapasztalásuk előtt választjuk ki." - Kahlil Gibran

Valóban megvan a szabad akarat lehetősége bennünk, vagy a szabad akaratnak van hatalma fölöttünk?

Azt mondanám, hogy a szabad választásé, de nem a szabad akaraté. De vajon tudjuk-e, hogy melyik az a részünk, amely ezt választja? Ez a részünk tudja, hogy hozza a legjobb döntéseket? Nem hiszem. Alszunk, teljes mértékben robotpilóta üzemmódban működünk, lehetővé téve, hogy a programjaink válasszanak helyettünk. Ezt tudatalatti szinten tesszük, de valójában fogalmunk sincs arról, amit teszünk. Azt hisszük, hogy uraljuk a helyzetet, de nem így van.

A választásaink múltbéli tapasztalatokon, emlékeken és programokon (hiedelmek, vélemények és értékítéletek) alapulnak, amelyeket életünk során töltöttünk le. Hogyan töltődtek le ezek a programok a tudatalattinkba (adatbankunkba)? Nem tudom, hiszel-e az előző életekben, de a Ho’oponoponoban úgy hisszük, hogy ezeket az emlékeket más életekből töltöttük le és ezek nagy részével születünk meg. Akkor is letöltődnek, amikor születünk, és bizonyos döntéseket hozunk azzal kapcsolatban, hogy hogyan éljük le ezt az életünket, vagy amikor gyermekek vagyunk és valami traumatikus dolog történik, vagy talán ismétlődik (annyiszor halljuk). Az emlékek és programok eredete nem nagyon fontos. Az fontos, hogy ha egyszer bennünk van, bizonyos dolgokat bevonzunk és az értelmünkkel nem tudjuk felfogni, hogyan lehetünk felelősek annak a bevonzásáért, amit bevonzunk; mert gyakran nem vagyunk tudatában az emlékeinknek, sem a programjainknak, amelyek egyre-másra ismétlődnek a tudatalatti elménkben.

Ha azt hiszed, hogy rendelkezel a szabad választás képességével, kétszer is gondold meg, mert valójában azt teszed lehetővé, hogy a programjaid döntsenek helyetted. Ami valójában irányítja a választásaidat, az a felhalmozott információ a tudatos és a tudatalatti elmédben. A döntéseid azon alapulnak, amiket átéltél és megtanultál, majd letöltöttél az elmédbe hiedelmek, vélemények, értékítéletek és elvárások formájában. Mindezt az emlékeid bankjában raktározod.

Itt van az, ahol a szabad választásod lehetősége elkezd fellépni. Szabadon választhatod a reagálást az emlékektől (régi programok) kezdve vagy választhatod az elengedést és az inspirációnak (ami csak Istentől, az univerzumtól jön) történő engedélyadást, hogy megtaláld a megfelelő megoldást és/vagy felfedezd a számodra megfelelő választ.

Minden tökéletes. Az, amit te problémáknak hívsz, tökéletes tapasztalatok, amelyeket bevonzol (tudattalanul), hogy jobb és erősebb legyél. Fogadd el, hogy minden tökéletes, hogy nem vagy egyedül, engedj el és adj engedélyt ennek a részednek, amely többet tud. Az emberek és a nehéz helyzetek az életedben egyszerűen csak rejtett áldások.

Engedj meg nekem egy példát. Egy nap, amikor Ho’oponopono mesteremmel, Dr. Ihaleakalá Hew Lennel sétáltam Brüsszelben, elestem. Mindketten meglepődtünk. Én azért lepődtem meg, mert minél közelebbről láttam a járdát, annál kevésbé tudtam megállítani az esést, ő pedig azért lepődött meg, mert mellettem állt és ő sem tudott segíteni. Amikor megkérdeztem az univerzumot erről az incidensről, egy hangot hallottam, amely ezt mondta: “Jobb elesni az utcán, mint egy repülőn lenni, ami leesik”.

Egy másik lehetőség, visszatérő fertőzést kaptam és szenvedtem az antibiotikum negatív mellékhatásaitól, amit szedtem. Nos, egy nap Ihaleakalá meditált és azt mondta nekem: “Tudom már, mi történik veled. Amit valójában eltűrsz, az vastagbélrák, de amiatt, hogy a tisztítás (elengedés) mellett döntöttél, ez történt veled”. Igen, az ilyen jellegű dolgok rejtett áldások, még ha nem is látszanak annak. Soha nem tudhatod, miért és mi történt volna.

Hallottál a kínai földműves történetéről, aki elvesztette a lovát? Az egyik változat szerint a földművesnek csak egy lova volt és ez a ló egy nap megszökött. A szomszédok részvétüket fejezték ki a rettenetes veszteség miatt. A földműves azt mondta: “Miért gondoljátok, hogy ez annyira rettenetes?”.

Egy hónappal később a ló visszatért, két szépséges vadló társaságában. A szomszédok fellelkesültek a földműves szerencséjén. Milyen erős és szép lovak! A földműves azt mondta: “Miért gondoljátok, hogy ez szerencse?”.

Egy nap a földműves fia leesett az egyik vadlóról és eltörte az egyik lábát. Minden szomszéd le volt sújtva. Micsoda balszerencse! A földműves azt mondta: „Miért gondoljátok, hogy balszerencse?”

Később kitört a háború, és minden egészséges férfit besoroztak és kiküldtek a frontra. Csak a földműves fia maradt, mert el volt törve a lába. A szomszédok gratuláltak a földművesnek. „Miért gondoljátok, hogy ez jó?” - mondta a földműves.

A tanulság az, hogy soha nem tudjuk, egy esemény áldás vagy balsors. A valóság mindig annak a szemében van, aki azt megfigyeli. Nem látjuk a történet teljességét, ezért nem vagyunk tudatában az univerzum hatalmas tervének. Ezért olyan nehéz az értelemnek elfogadnia, köszönetet mondania és elengednie.

Ennek ellenére az elengedés sokkal egyszerűbb is lehet, mint hiszed. Elérheted egyszerűen, ha nem folysz bele és „köszönöm”-öt ismételsz magadban. Ezért amikor látszólag szerencsétlen dolgok történnek, csak mondj köszönetet és emlékezz a szívedben, hogy minden áldás. A szerencsétlenségekkel szemben tartsd oda a másik arcod, a szeretet arcát.

Meg kell tanulnod a dolgokon túlra nézni, mert az a mód, ahogy érzékelsz mindenkit és mindent, az korlátozott. A jutalmak akkor jönnek, amikor kész vagy elengedni. Csak ekkor láthatod a teljes panorámát.

Ha egyszer elkezded ezt gyakorolni, kevesebbet reagálsz és folysz bele, kevesebb véleményed, értékítéleted, elvárásod és hiedelmed lesz. A „köszönöm” szó úgy működik, mint a megállít gomb a CD-lejátszón. Dönthetsz az egész CD meghallgatása mellett, ami forog, beszélve hozzá és igyekezve meggyőzni őt, hogy változzon meg (belefolysz) vagy választhatod azt, hogy ezt mondod neki: „köszönöm” (megnyomod a megállít gombot) és elengedsz. Kérlek, figyeld meg, hogy beszélhetsz neki, amit akarsz, de a CD nem fog megváltozni. Tovább forog. Amikor elengedsz, engedélyt adsz Istennek a közbeavatkozásra és a CD kivételére, amikor ez megtörténik, visszatérsz az ürességbe, Zéróra, ahol az inspiráció áramlik és a varázslat erőfeszítés nélkül megtörténik.

Tehát tedd meg a magadét: állítsd meg a CD-t. Utána Isten megteszi a Maga részét: eltávolítja az információt, amit kész vagy elengedni (csak ő tudja, mi az, amit elengedni készülsz) és ötleteket és megoldásokat súg a szívednek.

Talán azt kérdezed: „hogy állíthatom meg a CD-t?” Nos, a Ho’oponopono, az ősi hawaii problémamegoldó módszer szerint annyira egyszerű, mint azt mondani „köszönöm”. Tudom, hogy az értelmed meg akarja érteni, és hogy talán nehéznek tűnik elhinni, de lehet ennyire egyszerű. Emlékezz, hogy 100%-ban felelős vagy. Tehát amikor panaszkodsz, amikor meg akarod változtatni az embereket és amikor az igazadat hangoztatod, csak a CD-nek beszélsz. Ezzel szemben vállalhatsz 100% felelősséget, elfogadhatod, hogy a valóság a programjaid (CD-k) eredménye és mondhatsz „köszönöm”-öt minden körülménynek és helyzetnek. Ennek rövid formája: „Sajnálom. Kérlek, bocsásd meg, ami bennem ezt létrehozta”, és ez hatékony módja a CD megállításának. Szabadon választasz. Megállíthatod a CD-t és teheted ezt Isten módjára vagy folytathatod a saját magad módja szerint.

Amikor a programjaidtól kezdve reagálsz, azt választod, hogy a saját véleményeidre, értékítéleteidre és hiedelmeidre alapozva viselkedsz és tapasztalod meg az életet, mindent a bal agyféltekéd irányít és manipulál. A bal agyfélteke döntései valójában nem a jelen pillanaton alapulnak, hanem a múltbéli programokon (az emlékeiden), amelyek korlátozottak, elfogultak és gyakran fájdalmasak. Ezzel a hozzáállással sok lehetőséget elveszítesz és a megoldások sokaságát figyelmen kívül hagyod, amelyek karnyújtásnyira vannak tőled.

Másrészt, amikor engedélyt adsz Istennek, felismered, hogy nem tudsz annyit, mint hitted. Amikor észreveszed ezt és elengeded az „én tudom” attitűdöt, Isten közbe tud avatkozni, örömet és békét hoz neked, amit keresel.

Hogy szabadíthatod meg magad? Valójában nagyon egyszerűen, meg kell válnod a múlttól, azt mondva magadban „köszönöm”, egész nap ismételve magadban. Mondd neki, ha valamit szeretnél, mondd neki, ha nem tetszik valami; ismételd akkor is, ha nem történik semmi. Emlékezz: a környezetünkben mindig 11.000.000 bit információ van másodpercenként, ami az elménkben játszódik, ezért lehetetlen hogy „semmi nem történik”. Az emlékek állandóan játszódnak.

Tudom, mit gondolsz. Hogy lehet ennyire egyszerű? A Zéró Frekvenciámon és békében lenni mindössze ennyi, hogy azt kell ismételnem „szeretlek”? Nos, azért vagyok itt, hogy elmondjam, ennyire egyszerű. Kérlek, légy óvatos. Az értelem nem értheti meg az egyszerű dolgokat; szüksége van a bonyolításra, hogy azt érezze, megértette. Ne engedd, hogy az értelmed becsapjon. Kövesd az érzelmeidet. Tedd azt, amitől jól érzed magad. Ami fordítva van, csak hagyd el. A szívedben, a bölcsességedben bíznod kell, és elhallgattatni az értelmed megjegyzéseit, a tudni, ítélkezni és mindent megérteni rögeszméjét. Ha így teszel, meglátod az eredményét.

Egyszer Romániában tanítottam, és egy hallgató az egyik szünetben odajött hozzám. Azt mondta: “Tudom, hogy nem lehet ennyire egyszerű. Hogy változtathatom meg az életem egyszerűen azzal, ha azt választom, hogy egész idő alatt köszönetet mondok?” Azt mondta, hogy régóta spirituláls úton van és a mestere, akiben ő nagyon bízik, azt mondta, hogy a spirituális munka valójában nagyon nehéz. Egy héttel a tréning után kaptam tőle egy e-mailt, amiben a következőt mondta:

“Mindennap, otthon vagy a munkában olvasok néhány gondolatot Omrantól, a bölcsességforrásomtól. Az ő szavában 100%-ig megbízom. Segít visszatérnem a középpontomba és motiváltnak lenni. Csak kinyitok tőle egy könyvet és elolvasok néhány oldalt. A te Ho’oponopono tréninged után fogok egyet a könyvei közül, kinyitom és elkezdem olvasni ezt az oldalt (idézem):

“Ajánlani fogok (az előadásaimon) számtalan módszert a spirituális fejlődés eléréséhez. Annyi módszer van, hogy egy élet kevés lenne mindegyiket felfogni. De ha ragaszkodsz egy módszerhez, hogy elérd a spirituális fejlődést, próbáld ki a következőt: egyszerűen mondd azt, „köszönöm”. Mondj „köszönöm”-öt az Istenségnek, egyfolytában adj hálát és ez elég lesz”.

Rögtön reagáltam rá és azt mondtam magamnak: ’Wow! Honnan tudja? Hogy lehet? Ő bolgár, semmi köze nincsen Hawaihoz. Ez nem lehet!’ Aztán észrevettem, hogy a hiedelmeim korlátozták és irányították a gondolataimat, ezért csak annyit mondtam: ’köszönöm’. Egy pillanat alatt tisztították ezek a szavak a korlátozott hiedelmeimet a Ho’oponoponoról”.

Szeretném tisztázni, hogy sok esetben összezavarodunk a gondolatainkkal és korlátozott hiedelmeink alapján hozunk döntéseket. Például hihetjük azt, hogy „az élet kemény”, és akkor szenvedünk.

Az igazi kérdés az: azt választod, hogy igazad van vagy a boldogságot? Ha a boldogság az, amit valóban választasz, akkor köszönetet kell mondanod mindennek, mindenfelé és minden pillanatban.

Sok tudományos tanulmány támogatja a köszönetmondást. Dr. Masaru Emoto a szerzője A víz üzenete és a Titkos üzenet a vízben című könyveknek. Ő volt az első, aki a víz mikro méretű csoportjainak (micro-cluster) technológiáját és mágneses rezonanciával történő analízisét behozta az Egyesült Államokban és azóta megkezdte kutatásait, hogy felfedezze a víz rejtélyét. Tanulmányaiban Dr. Emoto a gondolataink vízre gyakorolt hatását vizsgálja, amikor azt mondjuk: ’köszönöm’. Az eredmények meglepőek. Csupán azzal, hogy azt mondjuk: ’köszönöm’ vagy ’szeretlek’, nagy hatást gyakorlunk a vízre.

Tudom, hogy hallottál a vonzás törvényéről, de más univerzális törvények is léteznek, amelyekre emlékeznünk kell és amelyekkel dolgoznunk kell. Például Dr. Deepak Chopra, A siker hét spirituális törvénye szerzője a legkisebb erőfeszítés (köszönetet mondani a minimális erőfeszítés) és a közömbösség törvényéről (elfogadni a dolgokat úgy, ahogy vannak, vélemények, értékítéletek nélkül, tudva, hogy minden tökéletes) beszél.

Kérlek, vedd figyelembe, hogy az életedben minden időleges és átmeneti. Ezért mondj köszönetet. Emlékezz, hogy a fájdalom elkerülhetetlen, de a szenvedés nem kötelező. Azt mondják, hogy minél több a kihívásunk, annál több áldást kapunk. Tehát mondj köszönetet minden alkalommal, amikor egy ajtó becsukódik, mert ez teszi lehetővé, hogy egy másik jobb és még fontosabb kinyíljon.

Úgy döntöttél, hogy elhiszed: mindent tudnod kell, és amikor valamit nem tudsz, az agyad kitalálja! Ezzel szemben választhatod azt, hogy azt mondod: „nem tudom”, és és megkönnyebbülten sóhajtasz, mert nem szükséges, hogy mindent tudjál. Csak el kell engedned és engedélyt kell adnod Istennek. Ő mindent tud és közelebb van hozzád, mint a saját lélegzeted.

Amikor tudatossá válsz arról, hogy senki nincs kívül és hogy mindent a te saját, emberekről és helyzetekről alkotott tapasztalataid (vagyis a te érzékelésed, emlékeiddel és programjaiddal fertőzve) által meghatározott, szabad leszel, hogy az univerzum áldását megtapasztald.

Albert Einstein joggal mondta, hogy őrültség ugyanazt a dolgot ismételni, és más eredményt várni. Ha nem válsz tudatossá és hozol más döntéseket, ugyanazokat a dolgokat fogod bevonzani!

Az előadásaimon és a tanfolyamaimon, és hála Istennek minden alkalommal, ami rendelkzésemre áll, azt mondom az embereknek, hogy ha az, amit most csinálnak, működik és boldogok, akkor folytassák azt, amit csinálnak. De ha nyitottak megtanulni, hogy létezik egy sokkal könnyebb út is, kérem, hogy olvassák tovább. Ez a könyv arról szól, hogy valódi identitásodhoz térj vissza. Megmondja, hogyan térj haza.

A választás csak a tiéd.

Ho'oponoponoway