Igen, azt hiszem ez így van. A legtöbb ember valóban ilyennek látja az univerzumot – már ha egyáltalán elgondolkodik a kérdésen.
Ez azonban csak illúzió, és ha ezen illúzión belül élsz, semmi okod arra, hogy bármilyen módon is kapcsolatba lépj ezekkel a „halott” dolgokkal, legfeljebb kizsákmányolni van okod őket, hogy ezáltal „jobb életet élhess”.
Ám ha az univerzum tárgyait a valóságnak megfelelően egy élő rendszer részeiként képzeled el és tapasztalod meg, megváltozik a rendszerrel kapcsolatban álló Énedről alkotott képed is.
Jelenleg is tudod ugyan, hogy te magad élő lény vagy, de ha elkezdesz minden mást is élőként érzékelni, megtapasztalod, hogy egy nagyobb egész része vagy, egy nagyobb energiacsomagon belüli energiacsomag, egy nagyobb életformán belüli életforma, egy kicsi én, amely egy nagy Én részét képezi.
Ez a jelenlegi teológiai rendszerekben nem szereplő, „hiányzó üzenet”.
Igen. Mint mondtam, ez a találkozási pont a régi és az új spiritualitás, a Tegnap és a Holnap Istene között. Ez az a pont, ahol a tapasztalás és a bölcsesség találkozik egymással. Eddig egy adott módon tapasztaltad meg magad, most pedig arra hív fel téged a bölcsesség, hogy változtass az útirányodon, és lépj új ösvényre.
Mert a régi spiritualitás azt állítja, hogy a Tegnap Istene teremtette a mennyországot és a földet, az új spiritualitás pedig azt mondja, a Holnap Istene maga a mennyország és a föld.
A régi spiritualitás szerint Isten az általa teremtett világtól elkülönülten létezik, és Ő lehelt életet az emberbe, hogy az uralkodhasson az általa megérintett, látott, érzett és felhalmozott számtalan dolog felett. Az új spiritualitás szerint Isten mindennel egy, és nem az emberi lényekbe lehel életet, de ÁLTALUK teremt életet, hogy minden ember Isten teremtett megnyilvánulásaként tapasztalhassa meg önmagát, és tudja, hogy minden általa megérintett, látott és érzett dologban ugyanúgy Isten különféle megnyilatkozási formái öltenek testet.
A régi spiritualitás arra kér téged, hogy szolgáld Istent, az új pedig arra, hogy szolgáld az életet – ami valójában egy és ugyanaz. Azonban míg a régi spiritualitás lehetővé tette, hogy azt hidd, az élet elpusztításával szolgálod Istent, az új spiritualitás eleve kizárja ezt a gondolatot.
Azaz ha az emberek a Holnap Istenét szolgálnák, akkor a szeptember 11-ei események nem történhettek volna „Allah nevében”.
A Tegnap Istenének nevében sem történhettek volna meg, és valójában pont ez a probléma a régi spiritualitással. A régi spiritualitásnak a Tegnap Istenéről szóló tanításai roppant félreérthetőek: néha még a legvadabb értelmezéseket is lehetővé teszik, így büntetlenül megengedhetitek magatoknak, hogy hidegvérrel gyilkoljátok egymást, gyanútlan embereket öljetek meg zsúfolt épületekbe repülve repülőgépeitekkel, vagy úgynevezett „intelligens” bombákat dobjatok a városokra, miközben azt állítjátok, hogy Isten a ti oldalatokon áll, sőt, valójában Isten parancsolta ezt nektek.
A Holnap Istenének üzenete, az ő elhivatása sokkal kevésbé lesz félreérthető. Eltűnik majd minden olyan „szent írás”, amely azt állítja, hogy Isten emberek ezreivel végzett, amiért „nem engedelmeskedtek” Neki, vagy nem hittek Benne. A szent szövegekből eltűnik majd minden olyan passzus, amely parancsoló és uralkodó Istennek ábrázolja őt, aki azt követeli meg az emberektől, hogy mások lemészárlásával „óvják meg az Ő becsületét”.
Mindenek előtt az életet szolgáld – ez lesz az új spiritualitás mottója és hitvallása.
Neale Donald Walsch: A holnap Istene
Beszélgetések Istennel
"Hamarosan meghökkentő élményben lesz részed, kedves Barátom: tanúja lehetsz a párbeszédnek, amelyet Istennel folytattam. Igen, igen, tudom... Ez képtelenség. Az ember beszélhet Istenhez, de egész biztosan nem beszélgethet vele. Úgy értem, Istennek esze ágában sincs válaszolni. Legalábbis nem a szokásos, mindennapi formában.
Pontosan így gondoltam én is. Aztán... megtörtént. Ezt "Szó" szerint értem..." /Neale Donald Walsch/
Könyvajánló
Neale Donald Walsch
Éppúgy, mint előző könyveiben, Neale Donald Walsch most sem kíméli az emberi gondolkodás teremtette tabukat. Ismét élvezetes olvasmánnyal ajándékozott meg minket, mondanivalója ugyanakkor sokkal jobban alkalmazható a gyakorlatban, mint eddigi Beszélgetései. Állítása szerint teremtettünk magunknak egy hamis Isten-képet, s ezzel földi poklot a mennyország helyére. Szolgálni próbáljuk Istent, ahelyett hogy azonosulnánk bennünk rejlő szikrájával és az Élettel. Ugyanakkor valami egészen különleges dolog megy végbe bolygónkon. A spiritualitás új formáját alakítjuk ki, ami lehetővé teszi, hogy az Isteni Minőséggel kapcsolatos új eszméket, új társadalmat, új politikát, új gazdasági és oktatási modellt teremtsünk. Átlátható, szabad és igazságos világot. Jelenleg azonban a szakadék szélén táncolunk, s ebben az irányban már nem haladhatunk tovább: ha szeretnénk megőrizni az élet általunk ismert formáját, ideje változtatnunk. Amennyiben másképp döntünk, a Föld mint élő organizmus majd gondoskodik a fennmaradásáról… nélkülünk. Minden nagy igazság istenkáromlás – a megjelenésekor. Az idő, hogy megváltoztasd a legtöbb, szentséggel kapcsolatos hiedelmedet, elérkezett. Ez a könyv maga a változás. Bárki olvassa is el, a világ közelebb kerül az áhított békéhez. A Te békédhez, a családodéhoz, a földéhez. Egyetérthetsz vele, vagy sem, de elfelejteni sohasem fogod: alapvető látomás ez a közeljövődről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése