A gyakorlati lépések egy komoly szándék felé gyorsan átmozdítanak egy más, hozzánk illőbb idővonalba

Dolgozunk saját magunkon, eszközöket találunk a megerősödésre, kiterjesztjük a tudatossági szféránkat, mert VÁLTOZÁST akarunk. Változtatni akarunk a személyes életünkön, a felfogásunkon és életmódunkon, ugyanakkor szeretnénk látni a nagyobb szabású, globális változást is az emberiség szintjén.

Ahhoz, hogy ez a változás megtörténjen, több tényezőn is dolgozhatunk:

1. Kezdjük az eredeti szándékkal, azzal, amit el szeretnénk érni.

2. Aztán következik a változásra vonatkozó félelmek, hiedelem-blokkok és hitetlenkedések feldolgozása. Ide tartoznak a jelenlegi helyzettel kapcsolatos ítéletek is.

3. Ezután lemondunk a ragaszkodásról, ami a kívánt eredmény elérésének módját illeti, valamint az eredmény korlátozásáról (nyitottak vagyunk az “ezt vagy még jobbat” típusú energiákkal szemben).

4. Most feldolgozzuk a valós életben megjelenő “akadályokat”, amelyek látszólag megoldhatatlanok.

5. Ekkor döntjük el véglegesen, hogy ez és ez fog történni. Még több, most már “tudjuk”, hogy meglesz.

6. Ezután “érezzük” az új valóságot mint jelenleg létezőt. Érezzük fizikailag és érzelmileg, hogy “ez a valóság”. Nem valami, amit kívánunk, amire szükségünk van, nem valami, amit valamikor majd el fogunk érni, hanem ténylegesen létezik MOST.

7. Most pedig megtesszük a gyakorlati lépéseket is.

Vegyünk egy konkrét példát az életből. Legyen Sam egy nő, aki szeretne egy új munkahelyet, de a jelenlegi munkahelyi struktúrához nagyon erős pénzügyi és érzelmi szálak fűzik.

1. Sam rájön, hogy szeretne máshol dolgozni, s a jelenlegi munkahelyétől függetlenül élni.

Ez az eredeti szándék. Egy új munkahely.

2. Sam fél tőle, hogy elveszíti a biztos munkahelyét és nem állna helyt egy új helyen. Fél, hogy nem fogja tudni eltartani a gyermkeit, és még a férjének is eltartást kell fizetnie. A munkahely-piac pillanatnyilag katasztrofális, plusz úgy érzi, hogy az ő korában nincs semmi esélye, hogy egy új munkahelyet találjon. Fél, hogy elveszíti a munkatársainak és főnökeinek barátságát. Felváltva felügyelnek egymás gyermekeire kéthetenként, ráadásul együtt golfoznak. S a munka végső soron nem is olyan rémes. Néhanapján még élvezi is.

A félelmei a biztonság és jövedelem elvesztése, az érett kor hátrányai a munkahelyi piacon, a barátok és társasági élet elvesztése. A jelenlegi munkahelyét “elég jó”-nak tartja, a változást talán nem olyan jó ötletnek. Leül és a félelem-feldolgozó gyakorlattal feloldja a félelmeit, a tűzfal-gyakorlattal az előítéleteit és a “jó az, ami van” energiáját. Végül úgy dönt, továbblép és elkezd keresni lehetséges megoldásokat.

3. Erősen érzi, hogy olyan munkahelyet akar, ahol a kreativitását jobban kihasználhatja, ami 30 kilométeres körzetben legyen az otthonától, s ahol évi 90.000 dollárt kereshet.

Bár ez nem egy rossz kiindulópont, hozzáteszi a “listához”, hogy “vagy jobbat”. Lemond a helyhez való ragaszkodásról.

4. Amint elhatározta, hogy ténylegesen akar egy új munkahelyet, a főnöke nyugdíjba megy és Samet felkérik, foglalja el a helyét. Megszaporodnak a munkaórák és az adminisztratív kötelességei. Lakását elöntik a hangyák és kénytelen elég komoly kölcsönt felvenni a kezelés és a javítások fedezésére.

Napi meditációja után leül és megfigyeli az energiákat, amik a fizikai akadályokat létrehozták. Vajon a jelek arra utalnak, hogy a környezete visszatükrözi, hogy pont most nem kellene munkahelyet változtatni? Vagy olyan félelmek és közhiedelmek, amelyeket még nem dolgozott fel teljesen? Vagy csak a felsőbb énje billenti fenéken, hogy változtassa már meg egyszer az életét? Úgy dönt, hogy keveréke a félelemnek és a felsőbb én jelzésének. Feldolgozza a félelmeket és az újabb munkakörrel s az anyagi megterheléssel szemben érzett érzelmi reakcióját.

5. Most már TUDJA, hogy szerez magának egy új munkahelyet, és hogy az új helyzete mindenképpen jobb lesz, mint a mostani.

A “tudom az új valóságot”-energia alapvetően különbözik a “hiányzik”-, vagy a “szeretném”-, vagy a “szükségem van”-energiától. Mondjuk, tudjuk, milyen színű a hajunk, de szeretnénk, vagy szükségünk van, vagy hiányzik, hogy gyakrabban menjünk szabadságra.

6. Most már teljesen átéli az új érzést a munkahelyen. Az elégedettség, a kreatív, művészi oldalának kihasználása, a rövidebb munkaidő, a nagyobb fizetés, immár nem vágyálom, hanem valóság… Biztonságben és értékelve érzi magát, elédegett, boldog és kiteljesedett. Az emberek folyton megcsodálják a ragyogó mosolyát és érzik az önbizalmát, és… nini, sokkal szebb ruhákat visel!

Mikor megváltozunk, mindig a jelen helyzetben tesszük ezt. Itt, ahol vagyunk, és most. Róviddel ezután a környezetünk is elkezdi visszatükrözni az új “valóságunkat”.

7. És ez az a pillanat, amikor leül és ír egy becsületes, szívből jövő szakmai önéletrajzot, amely potosan tükrözi az egyéniségét és érdeklődési körét (ez a gyakorlati lépés). Ellenőrzi, hogyan hangzik, megbizonyosodik róla, hogy nem árad belőle sem félelem, sem rászorulás, sem ragaszkodás, és elküldi több cég címére szerte a világon. Ekkor megijed, hogy visszautasítják, hogy a valódi énjét semmibe fogják venni és szemétkosárba kerül. Feldolgozza ezeket a félelmeket és rájön, hogy tulajdonképpen egyáltalán nem számít, milyen válaszokat vagy munkahelyet kap. Már most boldog, elégedett és kiteljesedett. TUDJA, hogy a neki szánt munkahely létezik, s csak arról van szó, hogy a személyes vibrációja találjon ahhoz az idővonalhoz.

Igen fontos, hogy programoktól mentesen cselekedjünk a fizikai szinten. Mikor ezt tesszük, sokszor újabb félelmek és aggodalmak pattannak elő, s ekkor ezeket is komolyan feldolgozzuk.

Ezt a példát sok élethelyzetre alkalmazhatjuk. Más lakásba költözni, szerelmi partnert találni, elválni egy régebbi partnertől, megváltoztatni a külső kinézésünket, új hobbit kezdeni, elérni a megvilágosodást… van miből választani.

ascension101