Ozirisz ezen felül egy alkalommal részegségében akaratán kívül Nephtüsszel, Tüphón feleségével hált, akit Ízisznek gondolt. Tüphón (Széth) titokban mértéket vett Oziriszről, és egy megfelelő méretű pompás ládát csináltatott.
Egy lakomán kijelentette, hogy azé lesz a láda, aki pontosan kitölti, ha belefekszik. Mikor Oziriszre került a sor, rácsapta a fedelet, és a ládát a Nílusba vetették. Ízisz megtudta, hogy a ládát a tenger a föníciai partvidékre, Büblosz városába sodorta.
Büblosz partjain egy hangabokor nőtte körül a koporsót, és a növény csodálatosan megvastagodott törzsét a város királya palotájába vitette, és oszlopként állíttatta fel. Ízisz elutazott Bübloszba, beállt dajkának a király udvarába. A királyfit halhatatlanná akarta tenni, s tűzbe tartotta éjszakánként, de az anya megleste, és így megfosztotta ettől gyermekét.
Ízisz ekkor felfedte kilétét, elkérte az oszlopot, és Egyiptomba vitte.
Tüphón (Széth) azonban ráakadt a holttestre, feldarabolta, és szétszórta. Ízisz megkereste a tetem részeit, és Egyiptom különböző városaiban sírhalmokat emelt férjének.
A piramisszövegek számtalan utalásából megállapítható, hogy a mítosz fő vonásai - Ozirisz és Széth ellentéte, Ozirisz megölése, Ízisz mint férje segítője - már az Óbirodalomban kialakultak.
Egyiptomi ábrázolásokból és szövegekből tudjuk, hogy a mítosz szerint Ozirisz halála után sem vesztette el nemzőerejét, és felesége ekkor foganta tőle fiát Hóruszt, akit sok veszély közepette nevelt fel. Hórusz megbosszulta atyja halálát, és elnyerte a királyi méltóságot is.
Ozirisz pedig újjáéledt, de tevékenységét nem a földön folytatta, hanem a túlvilág birodalmának királya és bírája lett.
Középbirodalomkori forrásokból tudunk először arról, hogy bonyolult szertartásokkal emlékeztek meg Ozirisz haláláról, újjáéledéséről (Ozirisz-misztériumok), de előtte az óbirodalom idején is a király halotti rítusaiban szerepet kaptak az Ozirisz-mítosz elemei.
A halott király már ekkor azonosul Ozirisszel, a későbbi túlvilághit szerint a közrendű halottak is Ozirisszé váltak. Az isten alattvalói a másvilágon tehát tulajdonképpen mind Oziriszek, de természetesen nem egyenrangúak vele.
Ozirisz történetéhez kapcsolódik a Memphiszi Teológiának egyik része is. Eszerint Geb, a föld istene, Ozirisz atyja, felosztja Egyiptomot unokája Hórusz, és másik fia Széth között, később azonban megbánja döntését, és az egész örökséget Hórusznak adja. Az egyesített ország középpontja Memphisz.
Az V.-VI.dinasztia alatt, - Óbirodalom, 2500 és 2200 közt - Ozirisz jelentősége megnövekedett. Ahogyan ekkor a piramisszövegeket csak a király írhatta fel saját és feleségei sírjába, ugyanúgy kezdetben az Ozirisszé válás is a királyi előjogok közé tartozott.
Az Ozirisszé válás tanának keletkezéséhez bizonyára hozzájárult, hogy az uralkodó a másvilágon is vezető szerepet akart magának biztosítani. Ezért azonosította magát a túlvilág királyával.
Míg politikai téren a napkultusz jelentősége növekedett, addig a túlvilághitben fokozatosan az Ozirisz-vallás nyert teret. Ez vigasztalanabb azoknál a hiedelmeknél, melyek szerint az égbe, a nap és a csillagok társaságába helyezték a halott lelkét. A Dat, vagy Duat, mint sajátos hieroglif jele mutatja, (kör, melynek közepéből vonalak húzódnak a körívig) eredetileg szintén a csillagos eget jelentette, később azonban alvilággá, Ozirisz országává lett, melyhez minden megszépítő törekvés ellenére, félelmet keltő képzetek kapcsolódtak, sötét birodalommá kezdett válni.
Jellemző azonban az egyiptomi túlvilághitre, hogy szemben más népekével, itt sohasem tudta a sötétség a túlvilág sajátos derűjét teljesen elhomályosítani. A Halottak Könyve szerint Ozirisz országát is megvilágítja éjjel a nap, s azt remélték, hogy a halottak Rével hajózhatnak, fényben úszó bárkáján.
"Magas vagy az égben, tekintélyes a földön, gondviselője a túlvilágnak határáig az öröklétnek" - mondja IV. Ramszesz abüdoszi Ozirisz-himnusza. Az Óbirodalom még nem fejezte ki ilyen világosan nézeteit Ozirisz különböző arculatairól, funkcióiról, de az isten későbbi alakjának valamennyi jelentős vonása, kivéve égisten jellegét, már ekkor megtalálható.
Az Újbirodalomtól kezdve ismert gabona-Oziriszek az istenség mítoszát a termékenység szimbolikával kapcsolták össze. Ozirisz formájú fakeretet készítettek, ezt földdel és gabonával töltötték ki. A sírban kicsírázó gabona az élet legyőzhetetlenségét, a halál utáni lét bizonyosságát jelentette.
Először kizárólag a Királyok Völgyében tűnnek fel, tehát csak ide temetett uralkodók és kegyenceik részére készítették ezeket. A Ptolemaiosz-kortól kezdve a gabona-Oziriszek kerültek a templomi misztériumok középpontjába. A mítoszok Oziriszt tartották a gabona megteremtőjének, de a föld megtermékenyítője is, hiszen a Nílussal is azonosították.
A vallás alakulása során a rendkívül sokoldalú isten egyes vonásai is módosultak, de mindig világosan előtűnt a lényeg, a halál, az elmúlás és újjáéledés jelenségeinek elválaszthatatlan összekapcsolódása, amit legpregnánsabban egy halotti szöveg, a Kapuk Könyve egyik képe fejez ki: óriási gabonakalászokat látunk, melyeket a kísérő szöveg "Ozirisz testé"-nek nevez.
Széth (Tüphón), Ozirisz gyilkos testvére, az egyiptomi Pantheon legellentmondásosabb istene. Hosszú fülű, hegyes orrú állat - talán okapi - képében jelenítették meg. Később szamár alakja van. Ellenszenves szerepe csak i. e. I. évezredben tette kifejezetten sátáni lénnyé, akinek elpusztítására a templomoknak külön rítusai voltak. Az Óbirodalom korában még a legnagyobb istenek egyike. Széth a végtelen sivatag, a viharok megszemélyesítője. Heréjének sérülése a Hórusszal vívott harc során szimbólikusan utal terméketlenségére, míg áldozata, Ozirisz, halála után is nemzőképes maradt.
Széth az egyiptomi istenek között a "nagyerejű", aki komoly varázshatalommal is rendelkezik. Gyakran jelenik meg nagy ellenségével, Hórusszal együtt pozitív szerepben, a halott védőjeként, mintegy kiegészítik egymást. Hórusz ugyan győzelmet arat felette a mítoszban, ez azonban mégsem egyenlő a megsemmisítésével. Ahogyan a sivatag kietlen, de végtelenségében lenyűgöző, s amint a tomboló, pusztító viharnak is megvan a maga fensége, szépsége, Széth is egyesíti magában a tiszteletet keltő és ugyanakkor borzalmas vonásokat, hiszen a nagy erejű hős alakja sohasem tudta feledtetni a gyilkos Széthet.
A Széth-Hórusz tisztelet, az I.-II. dinasztia idejéből (Dzser király) ismert királyné cím: "Aki Hóruszt és Széthet látja", arra utal, hogy az uralkodó ekkor még mindkét szemben álló hatalom megtestesülése, bár elsősorban Hóruszt hangsúlyozzák. Akirály egyik fő címe: Hórusz.
A II. dinasztia korában ez az egyensúly megbomlik, úgy látszik, rövid időre Széth hívei győzedelmeskednek. Ő lesz a királyi isten. Haszehemui alatt - II.dinasztia legvégén - Hórusz és Széth már együtt jelennek meg a királynév felett.
Bár az egyiptomiak a két istent egy-egy országrész királyának tekintették. Széth Felső Egyiptom uralkodója, Hórusz a Deltáé, más források szerint megfordítva.
Történelem Klub
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése