Kezdjük az adatokkal. A Nap tömege 335 ezerszer (!) nagyobb a Földnél. Amiből többek között az is következik, hogy képzeletbeli felszínén a gravitáció huszonnyolcszor nagyobb, mint a Föld felszínén. Ami más szavakkal azt jelenti, hogy egy hetven kilogrammos ember itt csaknem két tonnát nyomna. A csillag belsejében számításaink szerint +18 millió Celsius fok van. Még folyékony felszíne vagy felső rétege sincs, az egész csillag egyetlen gázhalmaz. A közepén a nyomás 400 milliárd atmoszféra lehet, felfelejövet ez fokozatosan csökken.
Ilyen körülmények között természetesen ma már kevesen akadnak, akik azt állítanák, hogy ez az égitest lakott is lehet.
Születtek tudományos igényű magyarázatok arra is: hogyan lehetséges, hogy a csak könnyű gázokból álló csillag belsejében annak anyaga 11,4-szer sűrűbb... az ólomnál!
Egy másik furcsaság: az a fény, amely úgy elvakít bennünket, vagyis azok a foton részecskék bonyolult kémiai és fizikai folyamatok révén a Nap teljesen sötét belsejében születnek. Míg onnan azok kijutnak a felszínre, egyes források szerint húszezer, mások szerint százezer év telik el a Földön! Tehát az a fény, amely a bőrünket éri, a folyamat, amely nekünk pár pillanatra meleget biztosít - már akkor kezdetét vette, amikor a Földön még mamutok kóboroltak.
Ha látunk egy gömböt, amely forog, és mondjuk rárajzolunk néhány foltot, azt kell tapasztalnunk: a gömb Egyenlítójén lévő foltoknak értelemszerűen több időre van szükségük ahhoz, hogy megkerüljék a gömböt, hiszen ott mozognak, ahol az a legnagyobb. Ezzel szemben a sarkokhoz közeli foltoknak kisebb utat kell bejárniuk, ők tehát gyorsabban haladnak. Igen, ezt diktálja a logika is.
De nem így van a Nap felszínén!
Újabb megfigyelések szerint ennek az ellenkezője igaz. A leggyorsabban - huszonhat földi nap alatt - megfordulnak a foltok ott, ahol a Nap a legnagyobb, vagyis az egyenlítői övezetben, viszont ahogyan a foltok közelebb vannak a két sarok egyikéhez, úgy csökken a forgási sebességük, bizony még a harminchat napot is eléri egyiké-másiké. Ez is egy olyan rejtély, amelynek magyarázatát még nem ismerjük.
Azt ma már szinte mindenki tudja, hogy tizenegy évenként megnövekszik a naptevékenység és ez különféle hatásokat eredményez a Földön is. Nincs okunk kételkedni abban, hogy a többi bolygóra is van valamilyen hatással. De hányan értesültek arról, hogy a Nap pulzál is? Bizony, lüktet egy sajátos tempóban. Pontosan százhatvan percenként, mint azt különböző technikák és berendezések egyidejű alkalmazásával megállapították, a Nap kiszélesedik és összehúzódik. Ezek a mozgások ugyan eléggé lassúak másodpercenként egy-két méteresek - de miattuk a Nap 160 percenként megváltoztatja az alakját!
Gömbalakból lassan átmegy ellipszis, illetve tojás alakba, és majd a következő százhatvan percben nyeri vissza ismét a gömb alakot. Hogy aztán ismét kezdje felvenni a tojás alakot... Milyen erő lehet
az, amely ilyen gigantikus változásokat képes okozni egy ilyen nagyméretű csillagon? A legfurcsább magyarázatok és magyarázatok születtek - az idézőjel a túl fantasztikus elméletekre vonatkozik. Például egy tudós azzal állt elő, hogy mindez egy réges-régi, talán millió évekkel ezelőtt bekövetkezett esemény máig ható visszhangja. Szerinte egy másik csillag haladt el közel a mi
Napunkhoz, és attól kezdve mindmáig folyamatosan remeg, vagy inkább rezonál a csillag. Úgy is mondták, hogy az a másik csillag olyan felszíni apály-dagálymozgást váltott ki, mint a Hold a földi
tengerek felszínén.
Mint minden égitestről szóló kicsiny fejezet végén, úgy itt is írok néhány szót az idegenekről.
Nem lehetséges-e - kérdem egyelőre szerényen és majdhogynem ártatlanul - hogy a Nap pulzálása is jelzés?
Nem zárható ki, hogy rendszerünk központi csillagát valakik már tudják befolyásolni. Természetesen olyan fejlett élőlényekre - mondjuk ki kereken: idegen civilizáció egyedeire - gondolok, akik valamilyen hihetetlenül fejlett technika révén már erre is képesek.
lly módon elképzelhető, hogy ez egy kicsit talán bonyolult, de érthető jelzés. Ha a földi tudósok észreveszik a pulzálást - okoskodnak az Idegenek - akkor az azt jelenti, hogy már elértek egy bizonyos szintet. A csillag egyik bolygóján élő lények (az emberek) tehát nem csupán a pulzálást észlelik - reménykednek az Idegenek - hanem egyidő után, annak okait kutatva rájönnek arra is, hogy az okot a Napon kívül kell keresni.
Ez nem zárná ki azt az elméletet, hogy valaha egy másik csillag rohant el túl közel a mi Napunkhoz és persze gravitációs vonzásával számos katasztrófát is okozott a rendszeren belül. A lényeg az, hogy akár így, akár valamilyen ma is ható folyamatos hatás révén történik a dolog, akkor ez csupán egyet jelentene: valakik üzennek nekünk. Talán csak annyit, hogy itt vagyunk, létezünk, de inkább azt: Látjátok, mire vagyunk képesek? Mozgatjuk a Napotokat, az a hatalmunkban van. Ezzel csak azt akarjuk tudatni, hogy sokkal fejlettebbek vagyunk nálatok. De ezt nem használjuk fel a ti károtokra.
Már ez is nagy dolog lenne, ha megértenénk a jelzést, ha meg akarnánk azt érteni...!
Persze őszintén szólva azt kell mondanom - könyvemnek e helyén még ezt, de később bizony már merészebben fogalmazok majd! - hogy egyelőre nagyobb esélye van a természetes, mint a mesterséges hatásnak. Bizony, kilencvenkilenc százalékig biztos, hogy a Nap pulzálásának valamilyen fizikai, természetes, logikai-tudományos úton-módon megmagyarázható oka van - mintsem az, hogy e mozgás révén az Idegenek üzennek nekünk. De ne veszítsük el a kedvünket mire a könyv végére érünk, kiderül: némelyik jelzés ennél sokkal egyértelműbb. Olyan is akad, amit aztán fizikával, természetes okokkal magyarázni már egyszerűen nem is lehet majd.
Nemere István - Idegenek a szomszédban - A Naprendszer titkai
Könyvajánló
Nemere István
Vajon jártak-e a múltban, és járnak-e a jelenben a közelünkben idegen civilizációk lényei és járművei? Alátámasztják-e tudományos tények az UFO-k és a földönkívüli életformák létezését?
Idegenek építették a legendás Mars Arcot a vörös bolygó felszínén, vagy a természet szeszélye alakította ki a megtévesztő formációt?
Ezernyi ilyen megválaszolatlan kérdésre kell választ adnunk a 21. században. A Naprendszerben számos bolygó, hold, kisbolygó és üstökös produkál időről-időre furcsa, megmagyarázhatatlan jelenségeket. Némelyik ezek közül látszólag még a fizika, vagy a csillagászat egzakt törvényeinek sem engedelmeskedik.
Különösen maga a Nap, a Hold, és a nagybolygók egyik-másik égi kísérője bővelkedik nem várt meglepetésekben. Ezeket a rejtélyes eseteket, anomáliákat mind a csillagászok fedezték fel az elmúlt 400 esztendő során.
Részben maguk a kutatók, részben a szerző épít ezekre az igen elgondolkodtató, néhol merész elméletekre és hipotézisekre.
Ha Ön előszeretettel forgat ufológiai, csillagászati vagy tudományos érdekességeket tárgyaló, népszerű ismeretterjesztő műveket, akkor nem szabad kihagynia ezt a könyvet sem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése