A Multiverzum fogalma alatt Hargitai Károly, a neves magyar ufokutató értelmezésében azt a legnagyobb rendszert értem itt, ami több párhuzamos univerzumot is magában foglal, mint ahogy a miénket is. Elmélete szerint összes világegyetem a negyedik dimenziónak köszönhetően alkot egy rendszert, ami lehetővé teszi a világgépezet működésének állandóságát.
Feltételezhetjük, hogy a különböző univerzumokban - ha léteznek - az élet kialakulásának feltételei egészen eltérőek lehetnek. Talán nem is mindenhol a szerves anyag tekinthető az élet alapfeltételének! Az Univerzumban mindenhol léteznek olyan magasabb rezgésszinttel rendelkező entitások, melyek csak fénytesttel rendelkeznek, és szorosabb kapcsolatot képesek kiépíteni a 4. dimenzióval, mint mi emberek. Ők vagy azért munkálkodnak, hogy a rendszer megfelelően működjön, vagy éppen egy saját tapasztalási tér kialakításán dolgoznak, hogy ők is a miénkhez hasonló világot építsenek fel, hogy kijárhassák az „élet iskoláját”, mert tapasztalásvágyukkal kiszakadtak az Egységből.
A szabadenergia megnyilatkozása
A negyedik dimenzió nem csak a fizikai élet, de az abban megnyilvánuló biológiai létezés forrása is.
Mondhatnánk úgy is, hogy a lélekcsoportok hatalmas energiatömeget képviseltek, mikor még nem alakultak ki a bolygók. Ezek az energiahalmazok részt vettek az univerzum törvényeinek megalkotásában, a csillagrendszerek és a bolygók létrehozásában, majd fokozatosan kisebb csoportokra válva egy-egy bolygó légterébe kerültek és itt indultak el fizikai életük első lépcsőfokain. Ekkor a lelkek még kezdetleges formában nyilvánultak meg, Földünkön például egysejtűek formájában. Talán hihetetlenül hangzik, de a fejlődés úgy ment végbe, hogy az egyes lelkek egyre magasabb biológiai szinten lévő lényként testesültek meg, ám rezgésszintjük a teremtés során jelentősen lecsökkent, a szellem szakadásával. Egy folyamatot kell végigjárnia, hogy rezgésileg újra felépítse magát. Ez atranszmigráció folyamata, ami ha pl. egy lélek útját vesszük figyelembe: kezdetben például 1 milliárd egysejtű, majd következő megnyilvánulásában 1000 rovar, később 100 hal, stb., és végül a emberi formában járja végig a tapasztalás útját, még minden érzésre tudatossá nem válik, megvalósítva a Felettes Ember ideáját. Felettes Énünk magasabb rezgésszinten létezik életünk során is, úgy, hogy nem tudunk róla, csak néha egy-egy intuícióban nyilvánul meg üzenete számunkra.
Felettes Ember Kódunkban
Társadalmunkban szociológiailag a Felettes ember szintjét még nem értük el. Pontosabban éppen most, az elkövetkező évszázadok adhatnak majd lehetőséget arra, hogy végre sikerüljön megtalálni igazi önvalónkat, egységben, egymás kezét fogva feljebb lépni a spirituális evolúciónk legfelső ranglétrájára földi életeink során. Eddig is sok olyan lélek volt, akinek sikerült kilépnie a reinkarnáció körforgásából, de most együttes erővel azt is elérhetjük, hogy nagyobb lélekcsoportok térhessenek vissza szabadon a negyedik, Isteni dimenzióba, az egységbe. Erről szól az asztrológiailag most kezdődő Vízöntő korszak (mely kb. 2160 évig tart majd), ezért születnek le az utóbbi évtizedekben Földünkre magas spirituális szinten lévő gyermekek, akiket nem lehet irányítani, mert ők akarják kezükbe venni a vezetést, meg akarják mutatni a helyes utat az emberiségnek.
Azoknak nehéz lehet elfogadni a leírtakat, akik magukat elkülönült lényként képzelik el, ugyanis egojuk azt próbálja elhitetni velük, hogy ők állnak a világ középpontjában, valójában azonban a Földünkön megnyilvánuló összes élőlény egy rendszer része, ezt a csoportosulást nevezhetjük Gaianak, a föld lelkének. Életeink között ennek a rendszernek az asztrális síkján tartózkodunk. Itt még van asztráltestünk, ami személyiségjegyeinket, és emlékeinket is magán hordozza. Mikor rezgésszintünk megemelkedik, ez a személyiség megsemmisül és kiszakadunk ebből a karmikus rendszerből. Ekkor visszatérünk az Isten síkjára, ahonnan egykor elindultunk a teremtéskor.
A negyedik dimenzióból való kiszakadásunk oka, a megnyilvánulási vágy volt. Azért született az univerzumunk (és ha van, akkor a többi univerzum is), hogy az Isten meg tudjon nyilatkozni általa, hogy megtapasztalja alsóbb szintről saját magát. Erre ösztökélte ugyanis a vágy megszületése. Ezért vagyunk most itt Istentől részben elszakítva, de mégis magunkban hordozva kódját, hogy újra tökéletessé válhassunk.
Krisztus is azért öltött testet a Földön, hogy példát mutasson és "Hogy Isten szétszóródott gyermekeit egységbe gyűjtse"(Jn 11,52) ezáltal.
Könyvajánló
Az ok-okozat spirituális összefüggései
Swami Panchadasi
A reinkarnációval kapcsolatosan számos hiedelem - számos tantétel - létezik, a különféle vélemények és iskolák mögött azonban ugyanaz az alapvető elv áll. Ez az alaphit ama tantétellel fejezhető ki, miszerint az emberben van egy anyagtalan (léleknek, szellemnek, belső énnek és még számos egyébnek nevezett) valami, amely nem pusztul el a test halálakor vagy elbomlásakor, hanem entitásként tovább él, és hosszabb-rövidebb pihenési időszakot követően egy új testben - egy még meg nem született csecsemőében - reinkarnálódik, születik újjá. Ebben egy új életet él múltbéli létezéseit többé-kevésbé elfeledve, de magában hordozva azok "esszenciáját", eredményeit, és ezek a tapasztalatok építik fel új jellemét, vagy személyiségét. Általában úgy tartják, hogy az újjászületést a vonzás törvénye szabályozza, ami az igazságosságot szigorúan betartva működik, amennyiben a reinkarnálódó testet az előző élet hajlamainak megfelelő testbe és körülmények közé vonzza, valamint a szülők is egy hozzájuk valamilyen múltbéli kötelékkel fűződő lelket vonzanak magukhoz. E törvény egyetemes és senkivel nem kivételezve működik. Ez a tantétel általános meghatározása, ahogyan azt támogatóinak legintelligensebbjei vallják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése