A Kepler űrtávcső Föld-típusú bolygók után kutat – úgy, hogy percenként készít felvételeket a Hattyú csillagképről. A Kepler feladata egyszerű: a célterület százezernyi csillaga között olyanokat keres, amelyek olykor elhalványodnak.
Ez ugyanis azt is jelentheti, hogy egy bolygó haladt el a csillag előtt, s így eltakarta a kibocsátott fényt. Olyan ez, mintha a világítótorony lámpása előtt elrepülő lepkék árnyait keresnénk! Az elhalványodás mértékéből és időtartamából aztán a kutatók megállapíthatják a bolygó méretét és a csillagtól való távolságát. Ez a technika rendkívül hatékony, és a Földnél kisebb bolygókat is fölfedezhetünk vele a Naphoz hasonló csillagok körül. Ám odakint, világűrben, a bolygók néha oly különösek, hogy meghaladják még a fantasztikus regények íróinak fantáziáját is.
A legelső
1995-ben Michel Mayor, svájci csillagász és csapata a Pegazus csillagkép tőlünk 50 fényévre lévő csillagait figyelte. Műszereik azonban valami szokatlant jeleztek. Egy „tántorgó” csillagot. Egy csillagot, amelynek ingadozott a sebessége! Vajon mi lehet elég erős ahhoz, hogy megzavarjon akkora égitestet, mint a mi Napunk? Nos, a mérési adatok szerint egy bolygó tömegvonzása. Mayorék bejelentése akkoriban megrázta a tudományos világot. Először találtak határozott bizonyítékot arra, hogy a távoli csillagok körül is létezhetnek bolygók.
Mayor felfedezettjét hivatalosan az 51 Pegasi b névre keresztelték, de Bellerophonnak is hívják a görög hős után, aki megszelídítette Pegazust, a szárnyas lovat. Ez a bolygó egy Jupiterhez hasonló gázóriás, csakhogy a Jupiternél nagyjából százszor közelebb van a csillagához: mindössze három-négy Nap-átmérőnyire. Tetejébe mindig ugyanazt az oldalát fordítja a csillag felé – pontosan úgy, ahogyan a Hold kering a Föld körül.
Ezt a teljesen újfajta bolygót, amely különbözik mindentől, amit a Naprendszerben eddig ismertünk, a kutatók forró Jupiter típusúnak nevezik. A Bellerophon 1995-ös felfedezése óta a csillagászok már több hasonló égitestet is találtak.
„Forró Jupiterek”
2001-ben a Hubble űrtávcső is a Pegazus csillagképet vizsgálta. Geoff Marcy csillagász egy másik forró Jupitert fedezett fel, a Földtől 150 fényévnyire. Hivatalos neve HD209458-B, de egyesek a halál egyiptomi istene után Oziriszként emlegetik. Borzasztó név egy borzasztó helynek. 200-szor nagyobb tömegű, mint a Föld. S mivel ez a bolygó alig 6,5 millió kilométerre van a csillagától, nappali átlaghőmérséklete 1000 Celsius-fok fölött jár. Emiatt az Ozirisz másodpercenként 500 ezer tonnát veszít légköréből. Az elszökő hidrogén és hélium óriási felhőt hoz létre a bolygó körül, s a kutatók szerint a bolygó mögött ezért egy spirál alakú gázfelhő húzódhat. Az Ozirisz így páratlan lehetőséget nyújtott arra, hogy a csillagászok a Hubble teleszkóppal megállapítsák egy távoli (exo)bolygó légkörének összetételét. Nagy meglepetésre a Hubble több alapvető kémiai elem és vegyület jelenlétét igazolta, melyek az élet kialakulásához szükségesek: nátrium, szén-dioxid és oxigén. Ám az Ozirisz mégis túl forró ahhoz, hogy élet legyen rajta.
Bizarr világok
Geoff Marcy csillagász meglepő felfedezést tett a Hattyú csillagkép mintegy 70 fényévre található 16 Cygnus B csillaga körül keringő bolygóról. Elnyújtott pályája miatt az égitest hol eltávolodik csillagától, hol közel kerül hozzá. Mintha a Föld minden évben hol 30 százalékkal közelebb kerülne a Naphoz, hol pedig elröppenne a Mars mellett, egészen a Jupiterig,. Könnyű belátni, hogy ez döbbenetes éghajlati szélsőségekkel jár a bolygó felszínén.
De léteznek ennél bizarrabb idegen világok is! Képzeljünk el olyan bolygókat, melyeknek nincsen csillaguk, amely körül keringhetnének. A csillagászok ezeket a világokat planemóknak nevezik.
2003-ban a Skorpió csillagképben találták meg a különleges B1620-26 bolygót, amelyet általában nem hivatalos nevén Matuzsálemként emlegetnek. nem véletlenül kapta nevét a Biblia legidősebb embere után, mert 12 milliárd éves is elmúlt már. Hogy honnan tudjuk? Onnan, hogy a Naprendszerünkön kívüli csillagok többsége a galaxisunk korongjában helyezkedik el. Ez a világ azonban magasan a Tejút síkja fölött, egy közel tízezer ősi csillagból álló halmazban kering. A Matuzsálemnek két napja van. Ott tehát minden nap két hajnallal kezdődik, és két napnyugtával ér véget. És a Matuzsálem földjén két árnyékot vet minden tárgy.
Bolygó egy pulzár körül?
A kutatók kétlik, hogy a pulzárok körül bolygók keringhetnek. A tamáskodás oka, hogy amikor a pulzár születése előtt szupernóva lesz egy csillagból, olyan erős lökéshullám jön létre, hogy azt aligha élheti túl bármilyen bolygó. A Földtől mintegy 980 fényévre található Szűz csillagkép egyik pulzárában mégis valami zavarja a pulzár óraműpontos villogását. S csakis egy kísérő magyarázhatja zavar okát.
Halva született bolygók
2007-ben a csillagászok az Északi Gemini óriástávcsővel furcsa felfedezést tettek a Földünktől mintegy 400 fényévre lévő Fiastyúk nyílthalmazban. A csillagkatalógus HD 23514 néven nyilvántartott csillagát egy óriási, fánk alakú gáz- és porfelhő veszi körül. A fánk közepén lévő csillag körülbelül százmillió éves, ami csillagászati értelemben csecsemőnek számít. Normál esetben itt fiatal bolygóknak kellene lenniük, de a két ős-égitest annyira megközelítette egymást, hogy az árapályerők tojás alakúvá torzították és szétszaggatták őket. Így jött létre a HD-23514 körül látható por- és törmelékfelhő.
„Szuper-Földek”
Vannak bolygók, amelyek a Földünkre hasonlítanak, csak tízszer nagyobb a tömegük. E szuper-Földek két családba sorolhatók. Az egyik fajta többnyire sziklás, némi vízzel a felszínén, a másikon pedig végtelen óceánokat találunk. Ez utóbbira példa a Michel Mayor felfedezte Gliese 581c. Két másik társával együtt egy apró csillag körül kering a Mérleg csillagképben, tőlünk alig 20 fényévre. A Gliese 581c az ott található folyékony víz miatt érdekli nagyon a kutatókat. Szárazföldet sehol sem találni rajta, óceánjának fenekén pedig a nyomás eléri az egymillió atmoszférát is. Ennek hatására a víz úgynevezett „7-es jéggé” préselődik össze. S ez egyáltalán nem olyan, mint amit a hűtőben találunk! Vízmolekulái ugyanis rendezetten helyezkednek el.
Szénbolygók
A szuper-Földek harmadik, nagyon ritka családja a szénbolygóké. Naprendszerünkben (és a környező csillagokban is) több az oxigén, mint szén. Színképelemzések szerint azonban a Galaxison kívül van olyan hely, ahol a szén a gyakoribb. S hogy milyennek festene le egy scifi-művész egy ilyen „szenes” világot? A reggeli égbolt bármilyen lehet, de biztosan nem kristálytiszta és kék. Talán sárga homály uralkodik, és fekete koromfelhők úsznak a légkörben. Lejjebb süllyedve felsejlenek a metán- vagy benzintartalmú tavak, az olajkutakhoz hasonlóan kellemetlen szagokat eregető, bugyborékoló fekete iszaptavak. A légkör is jobbára szénvegyületekből áll. Egyik nap benzoleső eshet, másnapra butánzápor jut…
A távoli csillagok körül keringő bolygókat azért nehéz észrevenni, mert erőtlen fényükkel láthatatlanok maradnak ragyogó csillaguk mellett. Számos egzotikus bolygó titka vár még Galaxis-szerte felfedezésre. A legfontosabb kérdés azonban örök: vajon melyikükön létez élet – még ha talán lényegében különbözik is attól, amit mi ismerünk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése