https://hatartalanvilag.blogspot.hu/ Már a Vatikán is várja az idegeneket - Határtalan Világ

Önismeret

Rejtély

Post Top Ad

A katolikus egyház az elmúlt években többször is megpróbálta bizonyítani, hogy halad a korral és a tudományos felfedezésekkel. A Vatikán először az inkvizíció által elítélt tudósokról, majd a darwini evolúcióelméletről alkotott korábbi álláspontját bírálta felül, a közelmúltban pedig a földönkívüli élet elfogadását illetően döntött le újabb tabut. Az első alkalommal megrendezett asztrobiológiai konferencia arra kereste a választ, hogyan készüljön fel a keresztény világ egy fejlett idegen civilizáció felfedezésére, valamint a földönkívüliekkel történő kapcsolatfelvételre, és teológiai érvekkel igazolta, hogy a Biblia szövegét és az évszázadokon át hirdetett katolikus tanokat teljesen új nézőpontból is meg lehet közelíteni.

A legtöbb ufológus meggyőződéssel állítja, hogy a Szentírás valójában egy földönkívüli kapcsolatfelvétel leírásait tartalmazza, így egyértelműen megerősíti a világűrből érkező látogatókról szóló elképzeléseket. Számos kutató szerint éppen a Biblia szolgáltat perdöntő bizonyítékot arra, hogy egy vagy több idegen faj már a történelem hajnalán beavatkozott az emberiség fejlődésébe, és az ősi szöveg szinte hemzseg az erre vonatkozó rejtett utalásoktól. Évezredekkel ezelőtt azonban mindössze néhány kiválasztott volt alkalmas, hogy az akkori eseményeket megörökítse egy későbbi, érettebb generáció számára, amely képes felismerni és megérteni a szent könyvben kódoltan megfogalmazott üzeneteket.

Egyház és tudomány harca

Az évszázadokon keresztül hirdetett bibliai tézisekhez kategorikusan ragaszkodó katolikus egyház természetesen intézményesen elutasítja az UFO-król és a földönkívüliekről szóló beszámolókat és feltételezéseket. A Genezis szerint a földi életet Isten teremtette, az embert pedig saját képmására formálta, így a maga nemében páratlan és egyedülálló a világegyetemben. A keresztény vallás az embereken kívül ugyan különböző teremtményeket ismer az univerzumban, de ezeket a negatív vagy a pozitív szellemvilág tagjaihoz sorolja, és más bolygókról származó lényekről nem tesz említést. A Biblia alapján tehát egyetlen következtetés marad, amely szerint egy-egy megmagyarázhatatlan jelenség, valamint az idegenekkel kapcsolatba hozható esemény hátterében a Sátán megtévesztő mesterkedését kell sejteni.


Noha a földönkívüli életről való szabad gondolkodás legnagyobb ellensége az utóbbi kétezer évben a dogmává merevített teremtéstörténetet hangsúlyozó egyház volt, a 20. század végén több teológus is megpróbálta áthidalni a hit és a tudomány között tátongó szakadékot. Ekkor merült fel először, hogy a Szentírás tanításait talán mégsem kell szó szerint értelmezni, tehát egy bibliai nap nem feltétlenül azonos a jelenlegi földi nappal, mert ezzel az Úr egy sokkal hosszabb időtartamot jelölt. A konzervatív nézetekkel történő szakítás jegyében kidolgozott teória már valóban modernebb felfogást tükrözött, sőt, bizonyos értelemben az Isten mindenhatóságát is megkérdőjelezte, mivel azt sugallta, hogy a Teremtő akár évezredeket is eltölthetett a földi élet alakításával és formálásával. A hagyományos hittételeket merészen elutasító teológiai irányzat később újabb fordulatot vitt a klasszikus bibliai teremtéstörténet magyarázatába, amikor „összeházasította” a világ keletkezésével és teremtésével kapcsolatos teóriát. Ezen elmélet alapján a Teremtő évmilliárdokkal ezelőtt az ősrobbanással hozta létre a világegyetemet, s ha valamilyen evolúciós ugrásra volt szükség, egyszerűen beavatkozott a földi „teremtés” menetébe. Noha ez a teológiai eszmefuttatás valójában a Mindenható trónfosztását eredményezi – hiszen közvetetten arra utal, hogy az Úr számára több mint 13 milliárd évet vett igénybe a teremtés, amelyre amúgy hat nap is elegendő –, de legalább elfogadja, hogy a világegyetemben számtalan más helyen is kialakulhatott értelmes élet, mert az Isten egy több százmilliárd csillagból és bolygóból álló univerzumot teremtett.

Paradigmaváltás küszöbén

A tudomány már korábban is több alkalommal meghátrálásra késztette a katolikus egyházat, amely az utóbbi években fokozatosan elfogadóbb lett az egykor eretnekséggel vádolt tudósokkal és tanokkal szemben. A világegyetem végtelenségét és lakott bolygókat hirdető itáliai filozófust, az 1600-ban máglyán kivégzett Giordano Brunót ugyan még nem rehabilitálta a Vatikán, mindössze „sajnálkozását” fejezte ki mártírhalála miatt, de a heliocentrikus világképet széles körben ismertető Galileo Galilei üldöztetéséért 1992-ben bocsánatot kért a pápa. A vallás és a tudomány közötti párbeszéd erősítését II. János Pál kezdeményezte, s ezt az irányvonalat folytatja XVI. Benedek pápa is, aki elődje nyomdokain próbálja megdönteni a katolikus egyházat tudományellenességgel vádoló véleményeket. Az egyház számos méltósága napjainkban már nyíltan elfogadja az ősrobbanás lehetőségét és az evolúcióelméletet, sőt, a Vatikán 2009-ben tudományos tanácskozást is tartott a Darwin-évforduló alkalmából. A csillagászat nemzetközi évéhez kapcsolódóan szervezett programsorozat pedig nem csupán a tudomány képviselőit, hanem az egyház hagyományos „ellenségei” közé tartozó UFO-kutatókat is megdöbbentő fordulattal örvendeztette meg: a Pápai Tudományos Akadémia és a Vatikáni Obszervatórium novemberben ötnapos konferenciát rendezett az intelligens földönkívüli életről, az idegenekkel való kapcsolatfelvételről és a téma teológiai vonatkozásairól.



A földönkívüli élet lehetőségeit vizsgáló asztrobiológia – és az új tudományággal szorosan összefüggő UFO-kutatás – felé történő nyitásra egy évvel korábban a pápai állam főcsillagásza, José Gabriel Funes jezsuita atya által adott nyilatkozat utalt először, amellyel a Vatikán hivatalosan is elismerte, hogy a földönkívüli élet utáni kutatás nem jelenti az Istenbe vetett hit tagadását. „Az emberi gondolkodás nem korlátozhatja Isten hatalmát és szabadságát a teremtésben, ezért elképzelhető, hogy távoli bolygókon is megvalósította magasztos tervét, és akár az embernél fejlettebb idegen lényeket, azaz földönkívüli testvéreket teremtett az univerzumban” – érvelt a vatikáni csillagvizsgáló igazgatója. Funes atya szerint a földönkívüli életformákkal kapcsolatos probléma komoly megfontolást igényel, de a Szentírástól nem lehet számon kérni tudományos tényeket. „A teremtés legésszerűbb magyarázata az ősrobbanás, ugyanakkor a jövőben akár teljesebb válasz is születhet az univerzum eredetére” – tette hozzá sokat sejtetően a jezsuita asztronómus, aki szorosabb együttműködést szorgalmazott az egyházi és a tudományos élet képviselői között, hogy a teológia is hatékony válaszokat tudjon adni az idegen civilizációkra vonatkozó kérdésekre.

Konferencia az idegenekről

Ehhez a célkitűzéshez kapcsolódóan került sor a Vatikán által kezdeményezett és megrendezett első asztrobiológiai konferenciára, amelyen több mint 30 ismert csillagász, fizikus és biológus vett részt a világ számos országából. A pápa üdvözletét tolmácsoló Giovanni Lajolo bíboros hangsúlyozta, hogy „a tudományos komolyságot igénylő feladatot nem szabad összekeverni a fantasztikummal, de az igazság megismerésétől sem kell tartani, mert a tudomány éppen azáltal segít az ember kiteljesedésében, hogy feltárja a világ rejtelmeit”. Az egyhetes tanácskozáson szó esett a földi élet kezdeteiről, a földönkívüli élet utáni kutatás jelenlegi helyzetéről és jövőjéről, a Naprendszeren kívüli bolygókról és az univerzumban található életformákról, de a programban több olyan „tabutéma” is szerepelt, mint a SETI-kutatás és a marsi élet esetleges nyomai, a Jupiter és a Szaturnusz holdjain található vízóceán vagy az aszteroidákon feltételezett élet vizsgálata.

A „kozmikus útra” lépett katolikus egyház számára kétségtelenül elgondolkodtató kérdéseket vet fel a földönkívüli élet lehetősége, hiszen egy intelligens civilizációval történő kapcsolatfelvétel számos konfliktust okozhat. Érdekes teológiai problémát jelent például, hogy az idegen faj is megváltásra szorul-e, vagy nem követte el az eredendő bűnt, így „barátságban maradt” a Teremtővel. José Funes atya szerint „az egyház tanítása világos: Isten azért küldte a földre Krisztust, hogy a feláldozás révén megszabadítsa bűneitől az embereket. A megtestesülés egyszeri és megismételhetetlen esemény volt, de egy bűnös lelkekből álló idegen faj számára is biztosan megadatna az isteni könyörületesség.” Komoly dilemmát vet fel az a bibliai állítás is, amely alapján Isten az egész teremtett világot megátkozta, s ebből következően az utolsó ítélet egy idegen civilizációt is elpusztítana, viszont igazságtalan volna, ha a bűnös emberiség miatt ártatlan földönkívüli lényeket is sújtana Isten haragja.

Kozmikus beavatkozás

Az idegenekkel összefüggő teológiai problémákat ugyan még elméleti szinten is meglehetősen nehéz feloldani, de a legtöbb ufológus biztos abban, hogy a Vatikán – az elmúlt években bekövetkezett paradigmaváltás folytatásaként – már a közeljövőben kifinomultabb álláspontot alakít ki az egyház és a földönkívüli élet viszonyáról. Néhány UFO-kutató szerint a pápai állam valójában már évtizedekkel ezelőtt felvette a kapcsolatot a földönkívüliekkel, és az igazság sejtetésével készíti fel a hívőket arra az esetre, ha egy idegen faj ténylegesen nyilvánosságra hozza földi jelenlétét. E kiszivárogtatás részét képezi a tudomány irányába történő nyitás és a széles nyilvánosságot kapott asztrobiológiai konferencia is, amelyből az UFO-kutatás is tanulságos következtetéseket vonhat le.

A két évezredes múltra visszatekintő katolikus egyház nem alaptalanul tart attól, hogy a materialistákat és az új világrend eljövetelében hívő fanatikusokat könnyedén „megtérítő” civilizáció a keresztény történelemszemléletet is alapjaiban változtatja meg, és az emberiséget megváltó Krisztus szerepét egy olyan szuperfaj veszi át, amely egyetlen „kozmikus varázspálca” suhintásával rendet teremt ezen a sokat szenvedett, de még mindig bűnös bolygón. S bár a földönkívüli beavatkozás egy csapásra megszüntetheti a háborúkat, a járványokat, az éhínségeket és a környezetszennyezést, s ezzel párhuzamosan új technológiákkal és ismeretekkel ajándékozhatja meg az emberiséget, a történelmi találkozás beláthatatlan következményekkel is járhat. A több mint egymilliárd hívő életében meghatározó szerepet játszó katolikus egyház számára éppen ezért rendkívül fontos, hogy az „űrből érkezett istenekkel” szemben is megtarthassa hatalmát, s még időben megakadályozza egy új vallás születését. Noha az elgondolkodás kivitelezése erősen kétségbe vonható, a Vatikán mindenesetre megtette az ehhez szükséges első lépéseket.

Csillagvizsgáló a pápa szolgálatában
Meglehetősen elgondolkodtató, hogy a földönkívüli élet létezését kategorikusan tagadó katolikus egyház már több mint négy évszázaddal ezelőtt saját csillagvizsgálójában kutatta a világegyetem rejtelmeit. Az 1582-ben XIII. Gergely pápa által alapított vatikáni obszervatóriumot 1934-ben XI. Pius pápa helyezte át a Castel Gandolfóban található nyári rezidenciába. A két évvel ezelőtt Albano Laziale városába költöztetett kutatóhely akkor tett szert nemzetközi ismertségre, amikor 1969-ben VI. Pál pápa a csillagvizsgálóból figyelte a holdra szállást, de II. János Pál is több száz órát töltött el a világűrt pásztázó teleszkóp előtt. Az amerikai Arizona államban fekvő Tucson közelében, a Steward Obszervatóriumban 1981-ben alakult meg a vatikáni csillagda észlelőmunkát segítő kutatócsoportja. A jezsuita rend által irányított obszervatórium elsősorban asztrofizikai kutatásokat végez, valamint a Mars és a Jupiter közötti kisbolygóövezetet és a Neptunuszon túli Kuiper-övet vizsgálja, emellett húszezer kötetes könyvtárral és értékes meteoritgyűjteménnyel is büszkélkedhet.

Földönkívüli delegáció a Vatikánban
Számos közvetlen és hiteles forrás támasztja alá, hogy a földönkívüliekkel történő hivatalos kapcsolatfelvételre 1954. február 20-án, a kaliforniai Edwards légi támaszponton került sor Dwight D. Eiserhower amerikai elnök jelenlétében. A történelmi találkozón Los Angeles püspöke, James Francis McIntyre is részt vett, így az eseményről az akkori pápa is azonnal értesült. XII. Piusz az Egyesült Államokban tett látogatásakor kezdeményezett diplomáciai tárgyalásokat a „kis szürkékkel”, majd két alkalommal a Vatikánban fogadta az idegen faj képviselőit. XII. Piusz – éppen az UFO-esetekre vonatkozó információgyűjtés céljára – alapította meg a Vatikán hírszerző szolgálatát, amely azóta is gyűjti a földönkívüliekkel kapcsolatos bizonyítékokat. Az 1950-es években elhíresült „UFO-kontaktot”, George Adamskit állítólag 1963. május 31-én XXIII. János pápa fogadta, hogy átadhasson részére egy idegenektől kapott csomagot, de a küldemény tartalmára soha nem derült fény: a szentatya három nappal később bekövetkezett halálakor magával vitte a titkot a sírba…

Hírszerzés Isten nevében
A szélesebb közvélemény Dan Brown hatalmas sikert aratott könyvéből, A Da Vinci-kód révén szerzett tudomást a legtitokzatosabb katolikus szervezet, az 1928-ban alapított Opus Dei létezéséről és tevékenységéről. A Vatikánon belül működő „árnyéktanács” meghirdetett célja a keresztény hit és a vallási élet erősítése, de burkolt hatalmi szerepét jelzi, hogy tagjaitól teljes titoktartást vár el. Az egész világot behálózó Opus Dei papként beépített, a hívőket kihasználó ügynökei segítségével ráadásul olyan bizalmas információkhoz juttathatja a Vatikánt, amelyeket a pápai állam kizárólag ezzel a módszerrel szerezhet meg. A katolikus világ központja így elsőként, a „hagyományos” titkosszolgálatokat és az UFO-kutatókat megelőzően értesülhet egy-egy idegen civilizáció létezését igazoló eseményekről, a különböző típusú találkozásokról és akár tárgyi bizonyítékokról is.

Idegen Zóna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

loading...

Post Top Ad