’Elkaphatják’ tőlünk a gyerekeink a stresszt?

Azt gondolnák, hogy jól el tudjuk rejteni a gyerekeink elől saját szorongásunkat és stresszünket. Ellenben kutatások azt mutatják, hogy a gyerekeink valószínűleg így is, úgy is felszedik – és hat is rájuk, fizikailag, érzelmileg, ráadásul jobban, mint gondolnánk.

"A szülők stresze gyengítheti a gyermek agyának fejlődését vagy immunrendszerét, megnövelve ezzel az allergiák, elhízás, vagy mentális zavarok kialakulásának esélyét," állítja David Code, a „Gyerekek mindent észrevesznek” c. könyv szerzője.

A kutatások azt mutatják, hogy a gyerekek „el tudják kapni” a szüleik stresszét, ami aztán addig terheli szervezetüket, míg végül a rossz mintát átviszik a gyakorlatba is, vagy mentális illetve fizikai betegséget hoznak magukban létre.

"A stressz különösen fertőző a szülő és a gyermeke között, még akkor is, ha a szülő nincs is tudatában saját szorongásának, problémájának.”

Lori Lite, gyermeknevelési szakember, három gyermek anyja, szerző, és a „Stresszmentes Gyermekek” szervezet megalapítója egyetért: „Hiszem, hogy a gyerekek megérzik a szülő problémáit,” mondja. „Azoknál a gyerekeknél, akik nem képesek egészséges módon kezelni a stresszhelyzeteket, azok hatása később más területeken jelenik meg túlevés, fejfájások, akár düh és harag formájában.”

De honnak tudják a gyerekek, hogy valami nem stimmel, még akkor is, ha állandóan azt ismételgetjük nekik – és önmagunknak, - hogy minden rendben van? Ezt a jelenséget hívják ráhangolódásnak, aminek az empatikus képességekkel lehet kapcsolata.

„A ráhangolódás alapvetően egy szép szó az anya-gyermek kapcsolatra, amikor a szülő és a gyermek annyira egymásra vannak hangolva, hogy a gyermek képes a szülő stresszes állapotát átvenni, és mintegy ozmózissal magába szívni,” magyarázza Code, aki könyvében ezt a „test-lélek kapcsolatnak” nevezi.

„Nem az számít, mint mondunk vagy teszünk a gyerekeinkkel. Sokkal fontosabbak azok a ’rezgések’, amiket a jelenlétükben kibocsátunk.  Egyszerűen nem tudjuk magunkat nyugodtnak tettetni a gyerekeink előtt.

"A szülők többségének fogalma sincs arról, hogy valójában milyen magas a stressz szintjük", mondja Code. A mai világban stresszesnek lenni gyakorlatilag elfogadott normává vált.

A tökéletes szülővé válás iránti vágy még tovább növeli a szülő stressz szintjét –amivel többet ártunk a gyerekeknek, mint amennyit segítünk vele.  „Nem arról van itt szó, hogy „Minél több figyelmet szentelek a gyereknek, annál jobb emberré válik”. „Sokkal inkább arról, hogy „Minél nyugodtabb és bartáságosabb vagyok, annál jobban jár a gyerekem”, mondja Code. „Úgy tűnik, annyira el vagyunk foglalva azzal, hogy kezünket-lábunkat összetörjük, hogy boldoggá tegyük a gyerekeinket, hogy az emiatt kialakult stressz betegíti meg őket."

Még azok a szülők is nehezen veszik észre, hogy gyermekük stressz szintje is magas, akik tudják, hogy nagy nyomás alatt állnak. Az Amerikai Pszichológiai Társaság azt találta, hogy a 8 és 17 év közötti gyerekek egyharmada panaszkodott az előző egy hónapban fejfájásra, de szüleiknek csak 13 százaléka gondolta azt, hogy a fejfájás oka valójában a stressz.

A megkérdezett gyerekek 44 százaléka mondta azt, hogy a stressz miatt alvászavarai vannak, de szüleiknek csak 13 százaléka vette ezt észre. És míg a megkérdezett gyerekek 20 százaléka azt mondta, hogy nagyon sokat szoronganak, aggódnak, csak a szülők 3 százaléka értékelte a gyermeke stressz szintjét magasnak.

A fejfájások, az alvászavarok, és az idegesség hétköznapi stresszreakciók, felnőtteknél és gyerekenél egyarátn, mondja Dr. Michelle L. Bailey. „A szülők úgy tudnak segíteni, hogy ha megtanulnak a stresszről beszélni, és a gyerekkel együtt találnak stressz csökkentő technikákat." Dr. Bailey azt javasolja, hogy a saját érzelmeinkre és gondolatainkra való tudatos, ítélkezés mentes odafigyelés  segíthet.

"A stressz nagy része általában nem valós veszélyre, hanem a szituációval kapcsolatos gondolatainkra adott reakció,” magyarázza. „A tudatos odafigyeléssel a gyerekek képessé válnak észrevenni saját gondolataikat, és megválaszthatják, hogyan reagáljanak rájuk, ahelyett, hogy automatikusan stresszes állapotba kerülnének."

A szülő stressz szintjének csökkenése a gyerekekkel is csodákat tesz. Code erre így mutat rá: „Minél kisebb a stresszreakciónk, annál kevesebb kellemetlenséget adunk tovább gyerekeinknek, így az ő stresszreakciójuk is kicsi marad."

Lori Lite, a „Stresszmentes Gyermekek”-től több, egyszerű ötlettel szolgál a stressz szintjének csökkentésére. Az olyan relaxációs technikák, mint a mély légzés, a vizualizáció, és a pozitív megerősítések mind beilleszthetők a napi rutinba, viszonylag csekély erőfeszítéssel.

Javaslata: "Magyarázzuk el a gyerekeknek, hogy ezzel le lehet nyugtatni magunkat, és ne felejtsük el a pozitív megerősítéseket, amikor feszültnek érezzük magunkat. A buborékfújás csökkenti a stresszt, és még vicces is minden korosztálynak. Egy kis gyakorlással a relaxációs technikák hamarosan életünk és gyermekeink életének részévé válhatnak.”

„A gyerekek stressz csökkentéséhez való módszerek keresése nem csak  jó szórakozás, „ adja hozzá, „hanem ezzel együtt a szülők is részesülnek a módszerek stresszoldó hatásából, és boldog perceket élhetnek meg. "

Kineziológiai stresszoldás