Titkos segítők: intuíció és képzelet

Mélységes bölcsesség, benső tudás képében honol valamennyiünkben. A tudás és bölcsesség e csodálatos forrásából intuíciónk révén meríthetünk. Ez a megérzés, amely bármelyik pillanatban eligazít, hogy éppen mi a helyénvaló teendőnk.

Sokan nincsenek tudatosan kapcsolatban az intuíciójukkal, és azt képzelik, hogy olyan titokzatos erő, amelyet valamilyen transzcendens, misztikus élmény kísér. Az intuíció valójában fölöttébb praktikus, józan eszköz, amely mindig a rendelkezésünkre áll, hogy segítsen a mindennapi élet döntéseiben, gondjaiban és nehéz feladataiban. Az intuitív sugallatot a leggyakrabban valamiféle„megérzésnek” szokták nevezni.

A megérzés természetes, velünk született dolog. A kisgyermekek még ösztönösen művelik, habár gyakran még kiskorukban leszoktatják őket róla.

Megszoktuk, hogy úgy gondoljuk, egyesek intuitívak, mások nem. Például a nőket általában intuitívabbnak tartják a férfiaknál. Mégis sok férfi rendszeresen követi a megérzését. A valóságban mindannyiunkban ott rejlik ez a képesség. Van, aki tudatosan kifejlesztette, míg az emberek zöme megtanult átsiklani fölötte, vagy egyenesen elutasítja. Ugyanakkor akadnak, akik önkéntelenül is gyakran hallgatnak a megérzéseikre, jóllehet észre sem veszik.

Szerencsére némi gyakorlattal a legtöbben visszaszerezhetjük és fejleszthetjük természetes intuitív képességünket. Megtanulhatunk kapcsolatba lépni vele, követni és hagyni, hogy hatékony, vezető szerepet töltsön be életünkben.

Sok kultúrában – a természeti népeknél is – az intuíciót az élet hétköznapi és fontos aspektusaként tisztelik. Az az erős érzés hatja át életük minden pillanatát, hogy összeköttetésben állnak az egyetemes, teremtő energiával. Ezek a társadalmak hatékony szertartásokat alakítottak ki, amelyek elősegítik a benső, intuitív tartományokhoz való kapcsolódást. Ilyen például a csoportos tanácskozás, az álmok megbeszélése, az ének, a tánc és a látomások értelmezése. Az ilyen kultúrák tagjai megtanulnak bízni benső igazságérzetükben, és megtanulják követni, hogy bölcsesség formájában adhassák át másoknak. Ők mélyen átérzik, hogy az élet minden megjelenési formája kölcsönösen összekapcsolódik egymással.

Másrészről a modern, nyugati kultúra nem mindig ismeri el a megérzés létjogosultságát, gyakran még a létezését sem. Természetünk racionális jellegét tiszteljük, becsüljük és fejlesztjük, de (legalábbis mostanáig) mellőztük intuitív aspektusát.

Az oktatási rendszer jól tükrözi, sőt sajnos erősíti is ezt az elfogultságot.Szinte kizárólag a bal agyfélteke fejlesztésére összpontosít, és jórészt figyelmen kívül hagyja a jobb agyfélteke, vagyis az intuitív, holisztikus és kreatív képességek csiszolását. Gyakran ugyanez a helyzet az üzleti világban is. Egyes iskolák és szakmák csak az utóbbi években kezdték pártfogolni a kreativitást és a haladó gondolkodásmódot.

A racionális elme olyan, mint a számítógép: feldolgozza a beérkező információt, és az alapján logikusan következtet. A racionális elme véges: csupán közvetlenül a külvilágból kapott adatokkal tud számolni. Vagyis kizárólag a jelen életünkben tapasztalt és az öt érzékszervünk révén megszerzett ismeretek alapján tud működni.

Az intuitív elmének ezzel szemben, úgy tűnik, végtelen információkészlet áll a rendelkezésére, amelynek egy része nem közvetlenül a személyes tapasztalásból származik. A tudás és bölcsesség egyfajta mélységes tárházából, az egyetemes elméből merít. Arra is képes, hogy kiválassza a megfelelő információt, és pontosan azt közölje velünk, amire és amikor szükségünk van. Megeshet, hogy beletelik egy kis időbe, amíg az üzenet átér, ha azonban lépésről lépésre megtanuljuk követni ezt az információáramlást, föltárul előttünk, miként kell cselekednünk. Ahogyan egyre jobban ráhangolódunk, életünk sodróvá válik, és erőfeszítések nélkül fog működni. Egész életünk, összes érzésünk és cselekedetünk összhangba kerül a körülöttünk élőkével.

Sokan rászoktatták elméjüket, hogy kételkedjen a megérzésben. Amikor intuitív sejtelmünk támad, racionális elménk azonnal azt mondja: „biztosan nem fog működni”, vagy „micsoda bolond ötlet”, és nem törődik vele. Rá kell szoktatnunk intellektusunkat, hogy hallgasson a megérzésünkre, hagyja érvényre jutni.

Szerencsére rövid idő alatt és kevés munkával ki lehet fejleszteni az intuitív képességeket.

Ez a folyamat azzal kezdődik, hogy figyelmünket befelé fordítjuk, így tudatosíthatjuk benső párbeszédeinket, és már felbukkanásukkor vagy nem sokkal utána nyakon csíphetjük őket. Ahogy egyre jobban megismerjük, mi zajlik bennünk, képesek leszünk észrevenni megérzéseinket, s egyre nagyobb odafigyeléssel tudunk majd bánni velük.

Ha föl szeretnénk venni a kapcsolatot az intuícióval, meg kell tanulnunk ellazítani az elménket és a testünket, hogy tudatosságunk alászállhasson a fejünkből, és szó szerint egy mélyebb helyre „zuhanjon”, közel a megérzések forrásához. Már pusztán az rettentően sokat segít, hogy a figyelmünk a testünk mélyére hatol.

Manapság hozzászoktunk a stresszhez, sokunknak fogalmunk sincs, hogyan lazítsunk fizikailag, mentálisan és érzelmileg – legfeljebb alvás közben (egyesek még akkor sem!).

Amikor már szereztünk egy kis gyakorlatot a lazításban és a befelé fordulásban, és oda tudunk figyelni akár a pillanatnyi, akár a később jelentkező sugallatainkra, akkor elkezdhetjük beépíteni a folyamatot a hétköznapjainkba.

Egy zsúfolt napon talán nincs időnk mély meditálásra. Viszont megtanulhatjuk rendszeresen „ellenőrizni” intuíciónkat a nap bármely szakában.

Ehhez rá kell szoknunk arra, hogy hébe-hóba megálljunk, és megfigyeljük, mi megy végbe bennünk.

Édesvíz

Könyvajánló

Intuíció
A logikán túli megismerés
Osho

Ha követed intuíciód belső vezetőjét, nem abban az értelemben leszel sikeres, ahogyan a világ érti a sikert. A Te sikeredet a boldogságoddal, az üdvözültségeddel lehet majd mérni: mindegy, mi történik, te boldog leszel. Akár azt mondja a világ, hogy kudarcot vallottál, akár sztárt csinál belőled, mit sem számít. Te boldog leszel bármilyen helyzetben.

Mindnyájunknak természetes képességünk az intuíció. Segít rátalálnunk belső vezetőnkre, ezáltal egyéni kiteljesedésünk, fejlődésünk alapja. A társadalmi gyakorlat legtöbbször akadályozza a működését, s az oktatás hatására inkább elhessegetjük a megérzéseinket ahelyett, hogy megértenénk és használnánk.

Mit tehetünk annak érdekében, hogy ne ássuk alá benső bölcsességünk gyökereit, amelyekből intuíciónk szárba szökkenhetne? Osho szerint az intellektus mögé kell lépnünk ahhoz, hogy kapcsolatba kerülhessünk a magasabb dimenziókkal.

Ahogyan a test spontán működése az ösztön, úgy a lélek spontán működése az intuíció. Az ösztön és az intuíció között az intellektus, a logikus elme épít hidat. A logika aszerint halad, ahogyan az értelem megismeri a valóságot, az intuíció pedig aszerint, ahogyan a lélek megtapasztalja azt. Osho közérthetően, helyenként humorral tárgyalja ezeket a kérdéseket, miközben mindvégig elmélyült marad. Megtanít különbséget tenni az eredeti intuitív felismerés és a „vágyvezérelt gondolkodás” között, így elkerülhetjük a hibás döntéseket és azok kellemetlen következményeit. Rengeteg különleges gyakorlattal és meditációval segít, hogy fejleszteni, táplálni tudjuk természet adta intuitív képességeinket.

Ha – és nagyon fontos, hogy ez a HA érthető legyen számodra – a világ érdekel, akkor a belső vezető nem neked való. Ha a lényed belső dimenziója érdekel, akkor a belső vezető, és csakis a belső vezető segíthet.