Az univerzum életre keltése

A legtöbb ember úgy képzeli, hogy az univerzumban található objektumok (például a Föld, a Nap, a Naprendszer) „halottak”. Tehetetlen tárgyaknak – lényegében pusztán „köveknek” – tartják őket, amelyek az ősrobbanás, az úgynevezett Nagy Bumm által létrehozott minta alapján mozognak az időben és a térben.

Igen, azt hiszem ez így van. A legtöbb ember valóban ilyennek látja az univerzumot – már ha egyáltalán elgondolkodik a kérdésen.

Ez azonban csak illúzió, és ha ezen illúzión belül élsz, semmi okod arra, hogy bármilyen módon is kapcsolatba lépj ezekkel a „halott” dolgokkal, legfeljebb kizsákmányolni van okod őket, hogy ezáltal „jobb életet élhess”.

Ám ha az univerzum tárgyait a valóságnak megfelelően egy élő rendszer részeiként képzeled el és tapasztalod meg, megváltozik a rendszerrel kapcsolatban álló Énedről alkotott képed is.

Jelenleg is tudod ugyan, hogy te magad élő lény vagy, de ha elkezdesz minden mást is élőként érzékelni, megtapasztalod, hogy egy nagyobb egész része vagy, egy nagyobb energiacsomagon belüli energiacsomag, egy nagyobb életformán belüli életforma, egy kicsi én, amely egy nagy Én részét képezi.

Ez a jelenlegi teológiai rendszerekben nem szereplő, „hiányzó üzenet”.

Igen. Mint mondtam, ez a találkozási pont a régi és az új spiritualitás, a Tegnap és a Holnap Istene között. Ez az a pont, ahol a tapasztalás és a bölcsesség találkozik egymással. Eddig egy adott módon tapasztaltad meg magad, most pedig arra hív fel téged a bölcsesség, hogy változtass az útirányodon, és lépj új ösvényre.

Mert a régi spiritualitás azt állítja, hogy a Tegnap Istene teremtette a mennyországot és a földet, az új spiritualitás pedig azt mondja, a Holnap Istene maga a mennyország és a föld.

A régi spiritualitás szerint Isten az általa teremtett világtól elkülönülten létezik, és Ő lehelt életet az emberbe, hogy az uralkodhasson az általa megérintett, látott, érzett és felhalmozott számtalan dolog felett. Az új spiritualitás szerint Isten mindennel egy, és nem az emberi lényekbe lehel életet, de ÁLTALUK teremt életet, hogy minden ember Isten teremtett megnyilvánulásaként tapasztalhassa meg önmagát, és tudja, hogy minden általa megérintett, látott és érzett dologban ugyanúgy Isten különféle megnyilatkozási formái öltenek testet.

A régi spiritualitás arra kér téged, hogy szolgáld Istent, az új pedig arra, hogy szolgáld az életet – ami valójában egy és ugyanaz. Azonban míg a régi spiritualitás lehetővé tette, hogy azt hidd, az élet elpusztításával szolgálod Istent, az új spiritualitás eleve kizárja ezt a gondolatot.

Azaz ha az emberek a Holnap Istenét szolgálnák, akkor a szeptember 11-ei események nem történhettek volna „Allah nevében”.

A Tegnap Istenének nevében sem történhettek volna meg, és valójában pont ez a probléma a régi spiritualitással. A régi spiritualitásnak a Tegnap Istenéről szóló tanításai roppant félreérthetőek: néha még a legvadabb értelmezéseket is lehetővé teszik, így büntetlenül megengedhetitek magatoknak, hogy hidegvérrel gyilkoljátok egymást, gyanútlan embereket öljetek meg zsúfolt épületekbe repülve repülőgépeitekkel, vagy úgynevezett „intelligens” bombákat dobjatok a városokra, miközben azt állítjátok, hogy Isten a ti oldalatokon áll, sőt, valójában Isten parancsolta ezt nektek.

A Holnap Istenének üzenete, az ő elhivatása sokkal kevésbé lesz félreérthető. Eltűnik majd minden olyan „szent írás”, amely azt állítja, hogy Isten emberek ezreivel végzett, amiért „nem engedelmeskedtek” Neki, vagy nem hittek Benne. A szent szövegekből eltűnik majd minden olyan passzus, amely parancsoló és uralkodó Istennek ábrázolja őt, aki azt követeli meg az emberektől, hogy mások lemészárlásával „óvják meg az Ő becsületét”.

Mindenek előtt az életet szolgáld – ez lesz az új spiritualitás mottója és hitvallása.

Neale Donald Walsch: A holnap Istene
Édesvíz