A Vatikán új rejtélye c. publikációban (Le Nouveau Mystère du Vatican, kiadva 2002. febr., Aubin Michel Kiadó, Párizs) a szerző, François Brune Atya elmeséli Pellegrino Ernetti Atya, az olasz bencés szerzetes történetét, aki elismerte, hogy valamikor az 1950-es években feltalált és működtetett egy időgépet, amit ő Kronovízornak nevezett el.
A számos, vallásról és paranormális jelenségekről szóló könyv – közte a bestseller „A halott beszél hozzánk (1988.) – szerzője, Brune személyesen ismerte Ernettit, számos beszélgetést folytatott vele a bencés szerzetes haláláig.
A szokatlan tudomány embere, a briliáns elme, Ernetti Atya a Velencei Benedetto Marcello Konzervatóriumban a világon egyedülálló tanszéket tudhatott magáénak, ez a pre-polifónikus, vagy archaikus zenével (komponálva i.e. 2000 - i.sz.1200 között) foglalkozik. Szintén tudományos fokozattal rendelkezett és jelentős kutatómunkát végzett a szubatomi és kvantumfizika területén. Jó üzletet jelentett számára, hogy tekintélyes ördögűzőként vált ismertté, pályája csúcsán hetente 500 ördögűzést is elvégzett.
Mindez a teljesítmény – figyelemre méltó bárki részéről, arról nem is beszélve, hogy egy papról van szó – eltörpül amellett, amit Ernetti a legnagyobb teljesítményeként tartott számon: egy szerkezet, a Kronovízor, ami tudósok egy csapatának – mint Enrico Fermi és Wernher von Braun – segítségével, ahogy Ernetti állította, képes volt visszapillantást tenni az időben, és feltámasztani a múlt látványát és hangjait.
Kronovizor a Vatikánban - Aranyi László előadása
Látta Krisztust a kereszten?
Nagy figyelmet keltett Ernetti nyilatkozata arról, hogy a Kronovízor használatával szem- és fültanúja volt, hogyan készült a mára már elveszett Thyestes tragédiája az ókori Rómában i.e. 169-ben a latin költészet atyja, Quintus Ennius által.
Még többek figyelmét vonzotta azon állítása, hogy látta Krisztust meghalni a kereszten, és egy fotót hozott vissza magával bizonyságul.
2000-ben az Új Paradigma Könyvek kiadója kiadta Krassa könyvének angol nyelvű változatát, jelentős változtatásokkal és új információ hozzáadásával. Az új, amerikai kiadás címe: Az Ernetti Atya-féle Kronovízor: A világ első időgépének létrehozása és eltűnése(Father Ernetti’s Chronovisor: The Creation and Disappearance of the World’s First Time Machine).
Részben Brune Atya írása, a Vatikán új rejtélye is válasz Ernetti történetének az Új paradigma Könyvek által kiadott angol nyelvű változatára. Túl azon, hogy magát az ezoterikát magában foglalja, az amerikai verzió tartalmazza az első latinról való fordítását Quintus Ennius Thyestes c. művének, amelyet Ernetti hozott vissza a múltból, állítása szerint. Az Ernetti Atya-féle Kronovízor fordítás, melyet a Princeton-i egyetem doktora, Ph.D Dr. Katherine Owen Eldred készített, enyhén szólva azt sugalmazza, nyelvészeti bizonyíték alapján, hogy az Ernetti-féle szövegrészlet hamisítvány, amit a bencés szerzetes válogatott gondosan össze más szövegekből, aki egyébként kiválóan értett a latin nyelvhez.
Brune Atya Thyestes-fordításának hiányosságai
François Brune Atya, aki maga is remek szakértője a latin nyelvnek, elsősorban ezzel az állítással száll vitába a Vatikán új rejtélyében. A jezsuita szerzetes rámutat számos, általa hibának nevezett részletre Dr. Eldred munkájában. Jelentéktelen apróságokról lévén szó, ezeket az állítólagos hibákat Brune Atya szándékosan úgy állítja be, hogy aláássa Eldred tekintélyét és kétségbe vonja (kísérletezésen alapuló) hipotézisét, mi szerint a szövegrészlet hamisítvány.
Brune Atya azért tett ilyen állításokat, mert nem volt képes elhinni, hogy Ernetti Atya ne a teljes igazságot mondta volna el a Kronovízorral kapcsolatban. A francia jezsuita meggyőződését arra a hatalmas mennyiségű tudományos anyagra alapozta, amit Ernetti több különböző területen produkált. Az író szerint a bencés szerzetes nem csak a gregorián ének szakértője volt, amiről mélyrehatóan írt, hanem összesen 72 könyv szerzője volt, ahogy 1986–ban ezek közül több megjelent, így a Zene filozófiai és teológiai elvei (Philosophical and Theological Principles of Music), ami több, mint 500 oldalra rúgott. 1986-ban Brune közreműködésével Ernetti több száz cikket publikált és elkészített 54 nagylemezt, főleg gregorián énekekből.
Brune Atya kitart e bizonyíték vitathatatlansága mellett, a látszat ellenére, hogy Ernetti vallomása bizonyos mértékben zavarba ejtő. Élete során a bencés szerzetes ellentmondásos beszámolókat adott a Kronovízorról. Egyszer újságírók felfedeztek és kézről kézre adtak egy Jézus arcát ábrázoló fotót, amit állítása szerint a bencés maga készített a Kronovízoron keresztül, miközben tanúja volt Krisztus keresztre feszítésének. Noha a fotó Krisztust ábrázoló fafaragássá változott, ami egy közép-itáliai templomban van, egy későbbi Brune Atyával folytatott beszélgetés során Ernetti találékony magyarázatot szolgáltatott, nyitva hagyva a lehetőségét, hogy a fotó valóban a Kronovízorból származik.
Ernetti Atya kiemelkedő alakja
Mindezek ellenére Brune képtelen elutasítani Ernetti állításait. Nem csak a bencés szerzetes hatalmas tudása és tudományos produktivitása miatt – magyarázza a jezsuita író- hanem Ernetti kiemelkedő személyes feddhetetlensége miatt, amit Brune Atya jól ismert és amit alkalma volt közelről is megtapasztalni a sok beszélgetés során. Ismerve a dolog fantasztikus jellegét, Ernetti Atya állítása bővelkedik valószínűtlen következtetésekben, mint hogy valóban készített egy időgépet. De a francia jezsuita végül is képtelen megérteni, hogy egy ennyire művelt, elismert ember, aki teljesítmények egész sorát vitte véghez, egy kontrollálatlan mítoszmánia hatására hazudozna. Az alapján, amit Brune az emberekről és Ernettiről tud, végül fenntartja véleményét több alapvető tekintetben, hogy a tudós-zenetudós-szerzetes az igazat mondta el a Kronovízorral kapcsolatban.
Ernetti történetének az Új Paradigma Könyvek általi kiadásában több dolog is próbára teszi Brune Atya türelmét. Az Ernetti Atya-féle Kronovízor utolsó fejezete tartalmaz egy addig nem publikált „Gyónás a halálos ágyon” c. részt, amit valaki névtelenül küldött el a kiadónak, valaki, aki azt állítja, hogy a pap távoli rokona, és amikor a halálos ágyán feküdt, bevallotta, hogy soha nem hozta létre a Kronovízort, és soha nem utazott vele az időben. Az idegen és az Új Paradigma Könyvek rendelkezésére bocsátott irat szerint Ernetti elmagyarázta a távoli rokonnak az ő Thyestes-szel kapcsolatos rögeszméjének pszichológiai gyökereit.
Hiteles volt ez a dokumentum? Az amerikai kiadó állítása szerint nem tudja biztosan, de – számos vizsgálatot követően – alapos oka van rá, hogy annak higgye. A Vatikán új rejtélyében François Brune Atya közelről megvizsgálta ezt az iratot, ami ellentmondani látszik az ő álláspontjának, mi szerint Ernetti Atya igazat mondott.
Egy halálközeli élmény világosította meg Ernettit?
A jezsuita pap teljesen jogosan rámutat néhány hibára és ellentmondásra az értelmezésben. Nem lehettek apácák – akikről a rokon konkrétan említést tett – Szent György Nagy Kolostorában, még akkor se, ha Ernettit nővérként szolgálták. Ernetti elmesélte rokonának, hogy közben volt egy halálközeli élménye az előtti éjjel, hogy homályosan visszaemlékezett rá, hogy nem Quintus Ennius, hanem ő volt az, aki megalkotta a Thyestes részletét, amiről azt állította, hogy a múltból hozta vissza. Brune azon tűnődött, hogy Ernetti, ha csakugyan elkövette a csalást, teljes (és beteges) mértékben magán kívül lehetett, és csak akkor lehetett magánál, amikor a halálközeli élmény hatására (homályosan) visszaemlékezett. (Brune végtére is úgy hiszi, a szövegrészlet olyan minőségű, hogy még egy olyan latinban jártas lángelme, mint Ernetti sem alkothatta.). A Kronovízor, ahogy a haldokló Ernetti leírja, egyáltalán nem olyan, mint ahogy Ernetti többször is leírta Brune-nek és másoknak, hanem inkább – írja a jezsuita író – „olyan, mint olyasvalakinek az elképzelése, aki soha nem hallotta Ernetti Atyát erről beszélni… Számomra úgy tűnik, hogy a ’dokumentum’ írója túl sok sci-fit olvasott. Talán fellelhető némi képregény-hatás is.”
A „Halálos ágyi gyónás” tartalmaz alkalmanként hipnotizálóan eredeti részleteket. Ernetti elmondja a rokonának, hogy a halálközeli élménye alatt megtudta, hogy a Kronovízort több előző életében megpróbálta megépíteni. Az egyikben nem kisebb szellemi nagyság, mint az alkimista, fizikus, látnok Nostradamus biztosította őt arról, hogy a berendezés megvalósítható. A dokumentum hivatkozik Ernetti beismerésére, mi szerint „Nostradamus úgy hitte, mindez megvalósítható lenne az illékony test (asztráltest) megváltoztatásával, így a test átváltozhatna és könnyedén keresztülcsúszhatna az időn.” Ernetti szitkozódik, hogy legalább még egyszer újra kell születnie, hogy befejezhesse a Kronovízort. Kijelenti, hogy csupán egyetlen élő ember tud kudarcot vallott kísérletéről ebben az életében: „A diák. A történet számára ismeretlen. Ő jelenleg egy pap, és mélyen hallgatni fog.”
Brune Atya végül úgy következtet, hogy bármennyire is nagyszerű az Új Paradigma Könyvek szerkesztőinek őszintesége, akik maguk is bevallják, hogy nem tudják biztosan, de a „Halálos ágyi gyónás” hamisítvány. Ez nem jelenti azt, hogy a jezsuita író szerint a Kronovízor sosem létezett volna. Ellenkezőleg. Úgy látja, hogy a „Halálos ágyi gyónás” bizonyos magas rangú köröktől származik, akiknek érdekében áll megfosztani a hitelétől, amit Ernetti Atya egész életében állított, hogy épített egy időgépet. Brune úgy hiszi, hogy a dokumentum által tartalmazott „Halálos ágyi gyónás” „contre-feu” (háttűz) – analógiája hasonlatos ahhoz, amikor a tűzoltók szándékosan hagynak kiégni egy részt az erdőben, míg a kiégett rész egyre nagyobb és nagyobb lesz, és az élénken égő erdőtűz már nem tud keresztüljutni ezen a területen. Az egyre nagyobb tűz Brune hasonlatában Ernetti különös alkotása, a Kronovízor. A „Halálos ágyi gyónás” pedig az elterelő manőver, amit szándékosan elénk vetnek, hogy megakadályozzák, hogy folytassuk utunkat az eredeti irányba. Ez volt az, ami Brune-t arra a kijelentésre sarkallta, hogy minazonáltal a „Halálos ágyi gyónás” mesterkélt. Ez jelzi – mondja – „ annak a szándéknak a mértékét, valahol, hogy kőfalat emeljenek a Kronovízorra vonatkozó minden információ elé.” A hamis dokumentum létezése végül is megmutatja –mondja Brune – hogy a Kronovízor a szerzők szemében súlyos, fontos dolog, amit mindenképpen titokban kell tartani előttünk.
Ez Brune Atya könyvének, a Vatikán új rejtélyének végső döfése: „Ahol füst van, ott tűz is van – és a Kronovízor sosem szűnt meg a tűz közepén lenni.”
Brune könyve burkoltan céloz rá, hogy a Vatikán berkein belül baljóslatú cselszövések folynak. Végül, noha az író/pap fenntartja azt a hangulatot, hogy ez egy jóindulatú leleplezés: „Ezekről a manőverekről szóló beszámolómban – mondja - visszafogom azt az erős hatást, amilyen az volt és amilyen valójában, hogy a legmagasabb hatóságok valamit elrejtenek előlünk – talán emellett az emberiség érdekében, megmutatva a mértékét, hogy egy ilyen találmány mekkora kockázatot jelentene a társadalmi berendezkedésünkre.
Brune könyve véget ér, de végül pozitív hangnemben. Bár alig adott magyarázatot az Ernetti Atya-féle Kronovízor rejtélyeire. Érdekes módon inkább beléjük süppedt, és az elbűvölt olvasót meghagyta a kíváncsiságában.
Maghar Akadémia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése