https://hatartalanvilag.blogspot.hu/ Robbanás Szibéria felett 1908-ban - Határtalan Világ

Önismeret

Rejtély

Post Top Ad

Még napjainkban is folyik a találgatás arról, mi történt a századelőn a szibériai Tunguzkában. 1908. június 30-án reggel a Bajkál-tótól mintegy 800 kilométerre északra iszonyatos erejű robbanás rázta meg a vidéket. A detonáció hatására egy negyven mérföld széles területen szinte minden fa kidőlt és szénné égett. Mikor hosszú idő után sikerült megközelíteni a Tunguzka folyó partjának kietlen, letarolt vidékét, a kutatók évekig azzal a magyarázattal tértek vissza, hogy az elképesztő pusztítást egy gigantikus aszteroida okozta. De a legújabb feltételezések egészen más megvilágításba helyezik az esetet.

Éppen felkelt a Nap, amikor az emberek észrevették a tűzgolyót. Először a kínai Góbi sivatagon keresztül vándorló karavánok álltak meg döbbenten, és nézték, ahogy átsüvít az égen. Hamarosan Dél-Oroszországban is lehetett látni a henger alakú, félelmetes sebességgel száguldó tárgyat, amely egyre lejjebb és lejjebb ereszkedett. Aztán reggel 7.17-kor bekövetkezett a robbanás. A gyéren lakott erdős, mocsaras terület parasztjai számára úgy tűnt, hogy elérkezett a világvége.

Megdöbbentő felfedezés

Az embereket még kilométerekkel a becsapódás helyszínétől is földre vetették az iszonyatos léghullámok. A házak falai megrepedtek, a mennyezetek leszakadtak, az ablakok megrázkódtak és összetörtek. A lökéshullám becslések szerint hatvanmillió fatörzset döntött ki sugárirányban, több mint 2150 négyzetkilométeres területen. A talaj kifordult és szétszóródott a levegőben. A robbanást követő tűzoszlopot Kirenszk városában is látták, több mint 500 kilométerre a detonációtól. Egyszerre olyan világosság támadt, hogy a Kaukázusban az éjszaka kellős közepén az emberek újságot olvashattak a szabad ég alatt. Néhány órával később brit meteorológusok heves léghullámokat észleltek az Északi-tenger fölött. Az Egyesült Államokban a Smithsonian asztrofizikai obszervatórium és a Mount Wilson csillagvizsgáló a légkör átláthatóságának több hónapig tartó romlását jelentették. Amikor a tudósok később összevetették a világszerte mért értékeket, döbbenten vették tudomásul, hogy a szibériai robbanás lökéshullámai kétszer is körbejárták a Földet.

II. Miklós cár nem sok érdeklődést tanúsított távoli alattvalóinak sorsa iránt, így a robbanást követően hosszú ideig semmi nem történt Szibéria eme kietlen, katasztrófa sújtott területén. Oroszország történelmének következő időszakában pedig az ország lakói egymás pusztításával voltak elfoglalva. Így az első expedíció csak 1930-ban látogatott a területre – és megdöbbenve járta be a hatalmas területet.



Ameddig csak a szem ellátott, mindenütt ledőlt fák, kipusztult erdők mutatták a robbanás epicentrumának irányát. Ahogy az expedíció közeledett a becsapódás középpontjához, égnek meredő, kiszáradt fák fogadták őket. A kaotikus látvány egyértelműen bizonyította, hogy a robbanást okozó hatalmas objektum a levegőben semmisült meg, és súlya eredetileg több száz tonna volt. A tudósok éveken keresztül vitatkoztak a tűzgolyóról. Gáz halmazállapotú üstökös volt, amely a becsapódáskor nem hagyott krátert? Vagy talán olyan aszteroida, amely még a levegőben felrobbant? Ebben az esetben is maradnia kellett volna meteoritmaradványoknak, de ezeket napokon át hiába keresték a kutatók. Találtak viszont különös, pár milliméter átmérőjű, ismeretlen fémgömböket, amelyek még a kés pengéjénél is fényesebben ragyogtak. A fák évgyűrűinek későbbi vizsgálata alapján egyértelműen bebizonyosodott, hogy a szibériai robbanás radioaktív jellegű volt. Amikor ugyanis Alekszandr Kazancev szovjet tudós meglátta a légitámadás által sújtott Hirosimát, rájött, hogy ugyanilyen pusztítás nyomait már Szibériában is látta. A gomba alakú felhőt, a vakító fényt, a lökéshullámokat és a fekete hamuesőt mind-mind feljegyezték 1908-ban, negyven évvel az atomkorszak előtt.

Kazancev 1946-ban egy regény útján hívta fel kollégái figyelmét új elméletére. Művében azt feltételezte, hogy egy nukleáris energiával működő űrhajó robbant fel Szibéria felett. Hatására a hatvanas években újra átnézték a korabeli szemtanúk állításait, és arra a következtetésre jutottak, hogy a robbanás előtt a tárgy egy szabályos, közel 800 kilométeres manőverrel kikerülte Vanerva városát, megelőzve ezzel egy emberéleteket is követelő tragédiát. Ez a kitérő számos tudós szerint csak egyet jelenthet: a tunguz meteor valójában egy meghibásodott földönkívüli űrhajó volt, amelynek személyzete a tragédia előtti pillanatokban még lázasan dolgozott azon, hogy visszaszerezze uralmát a jármű felett, és megakadályozza a lakott területre történő zuhanást.

Földönkívüli robbantás?

A legújabb kutatások azonban egészen más megvilágításba helyezik a történteket. Orosz kutatók – saját bevallásuk szerint – bizonyítékot találtak arra, hogy a hatalmas robbanást okozó jelenség kis híján a földi civilizáció végét jelentette. A tűzgolyóként érkező hatalmas meteoritot azonban nem sokkal a becsapódás előtt valamilyen „külső erő” felrobbantotta.

A híres tunguz meteorit becsapódási helyét – közel négyéves szünet után – idén újra átvizsgáló expedíció kutatói azt állítják, hogy földönkívüli eszköz maradványaira bukkantak a térségben, amely közel száz évvel ezelőtt talán balesetet szenvedhetett Szibéria felett. A kutatók műholdfelvételek alapján széles földsávot fésültek át Poligusa település közelében, az 1908-ban itt lezuhant űrbeli tárgy nyomait keresve. Augusztus közepén megjelent beszámolójuk szerint ugyancsak megtalálták az egykori fényjelenség szemtanúi által többször említett olvadt kőzetet is. A növénytakaró alatt rejtőző tárgy első ránézésre hatalmas fémes tömbnek tűnt, ezért a kutatók mintát vettek belőle összetételének megállapításához. A kőből egy ötven kilogrammos darabot Krasznojarszkba szállítottak további vizsgálatok céljából.

Az expedíciót vezető Jurij Lavbin munkatársaival együtt végigkövette az űrből lezuhant tárgy pályáját, ám ez alkalommal abból indultak ki, hogy az nyugatról kelet felé tarthatott, és nem fordítva, ahogyan korábban feltételezték. Lavbin számításai szerint a Földdel 1908-ban ütköző objektum tömege csaknem egymilliárd tonna lehetett, a becsapódás lökéshullámának el kellett volna pusztítania az emberiséget. Mivel ez nem történt meg, azt az elméletet erősíti, hogy a tunguzkai esemény egy idegen műszaki eszköz felrobbanása volt tíz kilométerrel a földfelszín felett. „Bizonyossággal állíthatom és hivatalosan bejelenthetem, hogy akkor az emberiséget egy nálunk sokkal fejlettebb civilizáció beavatkozása mentette meg a pusztulástól. Felrobbantották az óriásmeteoritot, amely elképesztő sebességgel haladt a Föld felé – jelentette ki Lavbin. – Most végre megtaláltuk a hatalmas tárgy maradványait, amely megsemmisítette a meteoritot.”

Újabb szibériai expedíció

A szkeptikus tudósokat azonban továbbra sem győzték meg az eddigi eredmények. Benny Peiser, a liverpooli egyetem neves aszteroidakutatója szerint szenzációhajhász koholmány az oroszok felfedezése. „Ezek az áltudósok már egy héttel az indulásuk előtt bejelentették, hogy UFO-t fognak hazahozni Tunguzkából, és – láss csodát! – megtalálták. Kíváncsi vagyok, miért nem mutattak eddig egyetlen fotót sem a bizonyítékról. Biztos, hogy egy meteorit vagy egy üstökös magja robbant szét Szibériában” – nyilatkozta szeptember elején a brit szakértő. Az állítólagos bizonyítékokat mindenesetre már nagyon várják Liverpoolban is.

Lavbin az idei expedíció sikere nyomán abban bízik, hogy a tunguz rejtélyt annak százéves évfordulója előtt sikerül megfejteni. Ennek érdekében az orosz kutatók újabb nagyszabású expedíciót terveznek Kelet-Szibériába. Így elképzelhető, hogy már jövőre megnyugtató, tudományosan igazolt választ kapunk arra, mi is történt pontosan Tunguzkában.

Idegen Zóna
loading...

Post Top Ad