https://hatartalanvilag.blogspot.hu/ A dohányzás szellemi következményei - Határtalan Világ

Önismeret

Rejtély

Post Top Ad

A dohányzás által kiváltott lehetséges fizikai problémák jól ismertek: nikotinmérgezés, légúti megbetegedések, szív és érrendszeri problémák, rákbetegség stb. Mi játszódik le azonban szellemi síkon? A dohányzás befolyással bír az ember szellemi énjére is? Christopher VASEY svájci természetgyógyász cikkéből ezekre a kérdésekre is választ kapunk.

A dohányt, mely a 15. század végéig ismeretlen volt Euróbában, Kolumbusz Kristóf hozta be Amerikából, miután 1492-ben felfedezte az új kontinenst. Az először ritkaságnak számító, értékes növényként elsősorban orvosi célokra használták, így például főzetet készítettek belőle, amit megittak.

A dohánytermesztés először Spanyolországban és Portugáliában terjedt el, majd Európa többi részén is. Mivel növekedett a kereslet, az európaiak hamarosan intenzívebben foglalkoztak vele - 1520-tól Észak-Amerikában, az Antillákon és Kubában.

A növények megfelelő módon történő kiválasztása egy olyan fajtát eredményezett, mely alkalmazkodott az európai éghajlathoz. Ennek a fajtának a termesztése 1560-ban kezdődött.

Akkoriban túlnyomórészt finom por formájában szipákolták, és az orr nyálkahártyáján keresztül szívódott fel, vagy bagóztak, azaz rágták a dohányt. Kezdetben még csak kevesen pipáztak, szivaroztak vagy szívtak cigarettát. A ma legelterjedtebb cigaretta csak 1674-óta létezik. Tehát a dohány behozatala után 200 évnek kellett eltelnie, amíg megjelent, és akkor még a dohányosok maguk sodorták. Ipari előállítása 1842-ben kezdődött, ami azután igen népszerűvé tette a dohányt. Ekkor a dohányosok száma elképesztő sebességű növekedésnek indult; először Európában, majd az egész világon. Franciaországban például 1860-ban évente 7 millió cigarettát gyártottak, míg 1893-ban (csupán 33 évvel később!) egy milliárdot, és 1960-ban 50 milliárdot. A cigarettagyártás 1991-ben érte el csúcspontját 97 milliárddal, és 2000-ben is még 83 milliárd szálat állítottak elő.


A drága és kezdetben ritkaságnak számító dohány fogyasztása mára teljesen hétköznapivá vált. Ennek a "sikernek" különösen meglepő vonása, hogy nem ismer határokat. Míg más drogok csak bizonyos vidékeken vagy csak a társadalom bizonyos rétegeiben terjedtek el, a dohányzás mindenhova utat talált: a dohányt a legegyszerűbb törzsekben éppúgy fogyasztják mint a legmodernebb nagyvárosban, a nők éppúgy élvezik, mint a férfiak, függetlenül az iskolázottság fokától vagy vallási hovatartozástól. És az életkor is egyre kisebb szerepet játszik.

A híd szellem és test között

Ahogy a legtöbb serkentőszer és drog, a nikotin, mely a dohány egyik összetevője, nem csak fizikai szinten fejti ki hatását. A dohányzás célját jelentő "jóleső érzés" a lelki síkot is érinti, helyesebben: az ember legbensőbb énjét, a szellemet.

Ennél a pontnál felvetődik egy kérdés: hogyan lehetséges, hogy egy anyagi minőség hatást gyakorol egy nem anyagi minőségre, a szellemre?

Természetesen ez utóbbira nem a nikotin molekulák fejtik ki hatásukat. A test és a lélek között szükség van egy "összekötő elemre" - és ez az elem a vér, pontosabban: a vér kisugárzása. A vér, ez a különleges nedv, ahogy Goethe nevezte, bizonyos sugárzásokat vagy hullámokat bocsát ki, mely finomságát tekintve hasonló a lélek asztráltestnek nevezett legsűrűbb burka által kiküldött sugárzás finomságához. A sugárzásoknak ezen hasonlósága jelenti a lelket és a testet összekötő "hidat", melyen az anyagi és nemanyagi minőség között az információ áramlik. Ez köti össze a szellemet földi inkarnációja alatt teljes mértékben a testtel.

A vér kisugárzása természetesen függ a vér összetételétől. Ha a vér összetétele megváltozik, ez szükségszerűen befolyással van a lélek állapotára. Jól ismert például, hogy a vércukorszint normális érték alá csökkentése (hipoglikémia) nyugtalanságot vált ki, a B1 vitamin hiánya félelemérzetet eredményezhet, a vérben található ólom depressziót okozhat stb. Így könnyen érthetővé válik, hogy a nikotin is megváltoztatja a vér kisugárzását, és ezen keresztül pedig a dohányos lelkiállapotát. A vér kisugárzásán keresztül (és a lélek finomabb burkaiban lejátszódó hasonló folyamat révén) indirekt módon a szellemre is hatást fejt ki a nikotin.

Úgy tűnhet, hogy minden földi hatásnak védtelenül ki vagyunk szolgáltatva, melyek a vér kisugárzásán keresztül bennünket érnek. Azonban ez nincs így. Ugyanis "belülről" a szellemi is befolyással van a sugárzási hidakra.



Az a lehetőség, hogy valaki az akarata révén megváltoztatja lelkiállapotát, jól ismert. Így például amikor levert valaki, javíthat a hangulatán, ha "összeszedi magát". Amikor izgatott, lenyugodhat. Amikor szétszórt, összpontosíthat. Amikor bátortalan, bátorságot meríthet. A szellemi akarat eközben elsőként a lelket körülvevő finomabb burkokra gyakorol nyomást, majd áttételesen a fizikai testre is. Ez a "nyomás" hormonok és más anyagok kiválasztását indítja el, amely megváltoztatja a vér összetételét és kisugárzását. Ezáltal a szellem hamarosan ennek megfelelő sugárzásokban fog "fürödni", és tapasztalni fogja a lelkiállapot megváltozását.

Ha valaki például igyekszik megnyugodni, akkor a test a szellem nyomására endorfint termel. A szellem növekvő ébersége adrenalint választ ki a mellékvesében. Ezek a folyamatok természetesen nem válnak tudatossá az emberben.

A test számára a drogok és serkentőszerek nem teljesen idegen anyagok - különben egyáltalán nem tudná a szervezet felhasználni őket. Egészen hasonlóak azokhoz a molekulákhoz, melyeket a szervezet maga állít elő. Gyakran képesek akár helyettesíteni is a saját anyagokat. A drogok rendkívüli hatása úgy jelentkezik, hogy bizonyos módon felerősítik a normál esetben a szervezet által előállított anyagok erejét. Így például a mákból kinyert morfium nagyon hasonló a test saját hormonjához, az endorfinhez. A hasis egy olyan anyaghoz áll közel, amit az agy választ ki, a nikotin pedig egy acetil-kolin nevű ingerületátvivő-anyag megfelelője, mely az idegsejtek közötti információ továbbításáért felelős.

A stressz, nyugtalanság vagy félelem esetén tehát a belső nyugalmat vagy a szellem akarati tevékenysége révén lehet elérni, amely a testen belül a megfelelő anyagok kiválasztását eredményezi - vagy pedig mesterséges úton, "kívülről", dohányzással, tehát nikotin bevitellel is ki lehet kényszeríteni. Az ember kezében van a döntés.

Az ok, amiért sokan a közismerten egészségromboló serkentőszerek és drogok mellett döntenek, abban rejlik, hogy mindig egyszerűbbnek tűnik külső segítséggel élni, mint saját erőfeszítést tenni. Uralkodni önmagunkon, keresztül vinni akartunkat, igyekezni egy célt elérni - mindez fáradságos dolog. Az erőfeszítés azonban a szellem fejlődését is támogatja, a benne rejlő képességek kibontakozását. Hiszen ahogy az izom is a használat révén erősödik, úgy a szellem is az akart működtetése közben bontakozik ki.

Ezek alapján a nikotinba menekülés bizonyos fajta kényelmességnek a jele, vagy a hiányzó akaraterőről és önbizalomról árulkodik. Tehát éppen azoknak a tulajdonságoknak az ellentéteiről van szó, amivel vonzóvá teszik a cigerettareklámok a dohányzást - jól ismert, hogy ezekben energikus, határozott, akaraterős, magabiztos képet festenek a dohányosról.

A függőség veszélyei

Ha valaki úgy dönt, hogy elszív egy cigarettát, többé vagy kevésbé egyértelmű hatást fog magán érezni, például megnyugszik. "Megtanulja", hogy ezt a célt benső, szellemi erőfeszítés nélkül is elérheti. Ha ez csak ritkán, alkalmanként történne meg, nem jelentene semmi problémát. Ami azonban kellemes és kényelmes, azt újra át akarja élni - és így hamarosan egyik alkalom követi a másikat, gyakran tudattalanul. Ezzel elveszíti a szellem azt a jó szokását, hogy maga reagáljon az akarata révén, hogy megőrizze vagy újra megtalálja a belső egyensúlyát, amely feladata volna. Azonban minél kevésbé fejt ki maga erőt, annál gyengébbé válik az akarat, és a dohányos számára hamarosan rendkívül nehéz lesz, hogy a nikotin adagja nélkül találja meg a nyugalmát. Szüksége lesz rá, többé nem tud nélküle élni. És éppen ez az, amit függőségnek neveznek.

Fontos megemlíteni, hogy mindenekelőtt a szellem válik függővé. Hiszen egyedül a szellem az, mely élő az emberben, mely képes arra, hogy tudatosan érezzen. A szellem, és nem a test az, mely szenved, szorongást vagy hiányt érez, belső meghasonlást él át. A test és az agy csupán a fájdalom érzékszervi információját közvetíti a szellemnek. A test működését ugyan akadályozhatja egy szer, de a függőség élménye az Én nem anyagi világában játszódik le. A szellem igényli a drogot vagy serkentőszert, hogy átélhesse a kívánt állapotot - ő az, aki saját akaratából köti magát a kábítószerhez.

A dohányzásnak tehát szellemi következményei vannak! Így a hajlam a dohányzásra (vagy más drogok fogyasztására) nem szűnik meg automatikusan a földi test halálával. Nem véletlen, hogy tisztánlátó emberek, akik kapcsolatban vannak a Teremtés túlvilági részeivel, olyan emberekről számolnak be, akik függőségük miatt földhöz kötött állapotban maradnak. A dohányzás utáni égető vágyakozásuk azok közelében tartja őket, akik még hódolhatnak szenvedélyüknek, és megpróbálják vágyukat a még hús-vér testben élő dohányosok érzésein keresztül kielégíteni.

A tény, hogy a függőségre jellemző viselkedés a lelki-szellemi részben gyökerezik, és nem a testben, magyarázattal szolgál egyúttal arra is, hogy addig miért annyira nehéz felhagyni a dohányzással, amíg nem születik meg egy komoly, a felismerésre alapozott elhatározás. A különböző segédeszközök ugyan támogathatják a szellemet, de nem válik tőlük aktívabbá.

Vannak olyan dohányosok, akik minden kellemetlenség és különösebb probléma nélkül képesek letenni a cigarettát, ha a megfelelő akarati elem jelen van. A test újra elkezdi azoknak az anyagoknak a termelését, melyet korábban a drogok helyettesítettek.

Egyesek meglepően gyorsan szoknak rá a dohányzásra, mások hosszú ideig dohányozhatnak anélkül, hogy függővé válnának tőle. Ez is a szellem korábbi fejlődésével, talán korábbi életekkel magyarázható. Egy dohányos, aki meghal, és a túlvilágon nem képes megszabadulni függőségétől, egy következő inkarnáció alkalmával ezzel az "adottsággal" jön a földre - és amint alkalma kínálkozik rá, megmutatkozik hajlama.

A dohányos a nikotin hatására a vér kisugárzásán keresztül ellazulást, jóleső érzést élhet át. Ez a "kényelmes út" azonban veszélyt jelent a szellemi fejlődésre nézve. Ezeknek az összefüggéseknek az ismerete ösztönzésül kellene, hogy szolgáljon, hogy az ember megszabaduljon a dohányzás káros szokásától.

Ahogy azt láthattuk, a vér kisugárzása nem csak "kívülről", hanem belülről is befolyásolható és megváltoztatható. Ahhoz, hogy az ember megszabaduljon a dohányzás szokásától, szükséges, hogy hatást gyakorolon erre a kisugárzásra - nem a nikotinnal, hanem a szellem erejével.

Szerző: Christopher Vasey
Christipher Vasey természetgyógyászként dolgozik a francia Svájcban. Írásait – melyek főként a testi-lelki egészséggel foglalkoznak – 1998 óta rend­szeresen közli a német GralsWelt (Grál Világa) és az angol- és francia nyelvű testvér-folyóirat.

Grál Világa
loading...

Post Top Ad