https://hatartalanvilag.blogspot.hu/ Védőoltások – pro és kontra - Határtalan Világ

Önismeret

Rejtély

Post Top Ad


Ki nem szembesült már a kérdéssel: Valóban szükségem van-e nekem vagy gyermekemnek védőoltásra? Vagy a védőoltás csupán a gyógyszergyárak nagy hasznot hajtó üzlete, akik az emberek félelméből profitálnak? Másrészt pedig: felelősségteljes döntés-e egy orvosok által ajánlott védekezési intézkedésről tudatosan lemondani? Dr. Gerd HARMS egy gyakori családi szituáción keresztül írja le gondolatait, bemutatja a tényeket és a jelenlegi ismereteket. A döntés egyéni felelősség marad, de könnyebbé válik a megfelelő információk birtokában.

Megszületett Anna és Károly első gyermeke. Az új jövevény egészségével kapcsolatban sok átgondolni- és megbeszélni való akadt. A beszélgetések, könyvek és prospektusok újra és újra előhozták a védőoltások témáját. Így hamar szembesültek azzal, hogy a vélemények messzemenően eltérnek egymástól. Világossá vált számukra, hogy hamarosan nekik is állást kell foglalniuk, és döntést kell hozniuk.

Károly tudott róla, hogy kiskorában nem kapott védőoltást. Szülei meséltek neki az egészségügyi intézményekkel való összetűzéseikről, fel kellett vállalniuk, ha el akarták kerülni az akkor kötelezően előírt védőoltá... sok beadását. Meséltek neki egy orvos ismerősükről, akinek gyermeke a védőoltás miatt szenvedett egészségkárosodást. Az orvos ettől kezdve ellenezte a védőoltásokat, és egy természetgyógyászathoz tartozó gyógyítási módot választott. Károly tulajdonképpen sose látta apját betegnek, míg apja beszámolója szerint ugyanez kollégáiról nem volt elmondható, az ajánlott éves influenza védőoltások ellenére.

Anna csak arra emlékezett, hogy félt az oltásoktól, melyeknek gyerekként alá kellett vetnie magát. Azonban semmilyen egészségkárosodásról sem hallott, ami a védőoltások következtében lépett volna fel.

Most pedig Annának és Károlynak kellett felelősséget vállalnia gyermeke egészségéért. A jó döntés érdekében megbízható információkat kezdtek gyűjteni a témával kapcsolatban.

Azonban amit találtak, inkább elbizonytalanította őket. Mind a védőoltás pártfogói, mind kritikusai meggyőzően érveltek saját igazuk mellett, és ezzel csak megnehezítették a döntést. Ráadásul mindkét oldalon voltak szakemberek és laikusok is. Például olyanok, akiknél a védőoltás egészségkárosodást idézett elő.

Először is alapvető különbséget lehet megfigyelni a fertőző betegségek okait magyarázó nézetek között. Az egyik csoport a baktériumokban és vírusokban látja az ilyen betegségek kiváltó okát. Mások szerint a baktériumok és vírusok csupán kísérő jelenségei a tulajdonképpeni betegségnek, és csak akkor szaporodnak el, ha a "beteg miliő" alkalmat ad erre vagy kikényszeríti. Mindkét nézetet alá lehet támasztani megfigyelésekkel:

1. A ragályos betegségek fertőzése esetén semmi esetre sem betegszik meg mindenki: a miliő (az ember, mint táptalaj állapota) a döntő.

2. A megbetegedett élőlényekkel való direkt vagy indirekt érintkezés kerülésével a ragályos betegségek általi fertőzés megakadályozható: higiéniai előírások vagy karantén alkalmazásával.


A védőoltás alapelve

Anna és Károly a következőket tudták meg a védőoltások hatásmechanizmusáról: ha valaki túlél egy fertőző betegséget, egy időre vagy akár egész életére immunissá válik vele szemben. A létrejött "memóriasejtek" védelmet biztosítanak a betegség újbóli kitörése ellen. Ezen a megfigyelésen alapul a védőoltás elve.

Az első védőoltáshoz a himlő ellen 1796-ban Edward Jenner, egy angol orvos a tehénhimlő kórokozóját használta, mely ember esetén csak a fertőzés helyének közelében enyhe, himlőszerű szimptómákat vált ki. Az immunrendszer nem tud különbséget tenni a két vírus között, melyek elektronmikroszkópos képe ugyanolyan, és így mindkét vírus ellen létrejön az immunitás.

Az immunizálásnak kétféle, aktív és passzív változatát különböztetik meg. Az aktív immunizálás esetén a szervezetet az antigén legyengített vagy veszélytelen formájával antitestek képzésére serkentik, mint ahogy azt Jenner a tehénhimlő kórokozójával tette. Ezzel nem váltanak ki veszélyes betegséget, de a támadásba lendült mikrobákat mint idegen betolakodókat azonosítja a szervezet, ami immunreakciót vált ki. Ha ezután az igazi kórokozóval találkozik a szervezet, már sokkal felkészültebben és hatékonyabban tud erre reagálni, és a kórokozót ártalmatlanítani. Mivel a memóriasejtek hosszú ideig élnek, a védőoltás több évig, akár egész életen át biztosítja a védelmet.

A passzív immunizáció esetén az antitesteket egy másik élőlénnyel termeltetik meg, rendszerint egy - az adott állat számára ártalmatlan - fertőzés révén, majd az így nyert szérummal, mely a szükséges antitesteket tartalmazza, oltják be az embert.

Az ilyen oltóanyag csak viszonylag rövid ideig képes kifejteni hatását, és egy már vélhetően megtörtént fertőzés vagy a betegség kitörése után alkalmazzák kezelésre. Ha például valakit megharap egy veszett róka, a passzív oltás segítségével a harapást követő néhány napon belül megmenthetjük az illetőt a különben halálos kimenetelű betegségtől.

Az ismételten beadott oltóanyagok esetén azonban súlyos védekező reakciók léphetnek fel, ha antitestek képződnek az állatból nyert oltóanyag valamely összetevője ellen. Az immunrendszer ugyanis nemcsak a betegség elleni küzdelem érdekében beadott anyagot ismeri fel idegen anyagként, hanem az oltóanyagban található állati fehérjét is. Ilyen esetben egy másik állatfaj által megtermeltetett szérumot kell a betegnek adni.

Egy védőoltás annál hatásosabb, minél több ember részesül belőle, mivel így egyre kisebb lesz az elszaporodáshoz és elterjedéshez szükséges táptalaj.

A védőoltás tehát nemcsak a beoltott emberek, hanem a teljes társadalom védelmét szolgálja. Aki kivonja magát ezen intézkedés alól, az az oltást pártolók szerint kártékony a társadalomra nézve. A sikeres védőoltás-akció igazolására a gyermekbénulás elleni küzdelmet szokták példaként felhozni. Ezt a betegséget a mindennapos orvosi gyakorlatba bevezetett, szájon át bejuttatható vakcinák következtében világszerte visszaszorították, igaz azonban, hogy mind a mai napig nem sikerült teljesen kiirtani. Hogy milyen veszélyeknek vannak a be nem oltott embercsoportok kitéve, jól példázza az amischenek (egy vallási csoport, akik elutasítják a védőoltásokat) esete. Közöttük még 1979-ben is 16 esetben lépett fel poliomyelitis, melyet bénulás követett. 1

A védőoltást ellenezők és bírálók érvei

A védőoltások lehetnek veszélyesek is: A kritikusok az oltások lehetséges veszélyeire példát hozva Edward Hooper, Afrika szakértő 1999-ben Bostonban megjelent könyvére utalnak: "The river - a journey to the source of HIV and AIDS" (A folyó - utazás az AIDS és HIV forrásához) Ebben a szerző több mint ezer oldalon mutatja be, hogy a rettegett AIDS betegség feltehetően egy polio-védőoltás szérummal terjedt át az emberre. Ezt az oltóanyagot olyan majmokból nyerték, melyeknek nem ismerték megfelelő mértékben az egészségi állapotát, majd az oltóanyagot egy átmeneti ideig afrikai embereken próbálták ki.

Emellett más, kevésbé ismert esetekre is történik utalás: a hinduk, tatárok és kínaiak már jóval Jenner előtt megpróbáltak bedörzsöléssel, befújással vagy vérátömlesztéssel immun-védelmet kialakítani, azonban ennek gyakran tragikus következményei lettek. Magát Jennert és családját sem kímélték az oltások súlyos következményei.

A következők éppen lehet összegezni a védőoltás kritikusainak álláspontját: a természetes vagy más úton fellépő betegségek útján kialakuló immunitás esetén másról van szó, mint a befecskendezéssel vagy szájon át bejuttatott szerrel kiváltott védettség esetén. Az ún. gyermekbetegségek hozzátartoznak a gyerek egészséges fejlődéséhez. A betegségek legtöbbször komplikációk nélküli legyőzése hasznos, és az érintett gyermek fejlődésében fontos szerepet játszik. Nem szerencsés azon lenni, hogy mesterséges eszközökkel ezt elkerüljék.

Az oltóanyagokban nemcsak a legyengített kórokozó vagy antigén található meg, hanem az idegen élőlényekből nyert szérumok összetevői, és segédanyagok, mint pl. tartósítószerek is. Ezek a beoltott személyekre káros hatással lehetnek, amit előre nem lehet egyértelműen megjósolni. Az ilyen káros reakciókat gyakran nem ismerik fel, és még ritkábban fordul elő, hogy azokat elismerik. Az évek múlva kialakuló káros mellékhatások esetén ez szinte lehetetlen. Az oltóanyaghoz mellékelt tájékoztatón utalniuk kell a gyártóknak a lehetséges kockázatokra és mellékhatásokra, amennyiben ezek ismertek. Az oltást végző orvosok azonban csak ritkán hívják fel ezekre a betegek figyelmét. Különben az történne, ami a gyógyszerek esetén ismert, melyeket az ember maga szerez be a gyógyszertárból: a mellékelt leírás áttanulmányozása után sokan nem veszik be a felírt gyógyszert, mert elijeszti őket az ismertetett kockázat.

Az ellenzők szerint továbbá a védőoltások mellett újra és újra felhozott érv, hogy a tömeges oltások következtében lecsökkentek a tömegesen előforduló betegségek, egyáltalán nem nyert még bizonyítást. A beoltott és nem beoltott csoportok összehasonlításakor kiderült, hogy az oltást nem kapott emberek körében is visszaszorultak a tömegbetegségek. Másrészt pedig bebizonyosodott, hogy a reklámozott oltóanyag egyáltalán nem olyan megbízható, mint ahogy azt állítják, hiszen gyakran a beoltottak is megbetegszenek.

Mindezekre konkrét példákat is felhoznak, de a laikusok nincsenek abban a helyzetben, hogy felül tudják vizsgálni a felsorakoztatott tényeket.

Több védőoltás, biztosabb egészség?

Egy Svédországban végzett kísérlet szerint az egyik alternatív iskola diákjai között sokkal kevesebb volt az allergiás megbetegedések száma, mint a szomszédos hagyományos iskola diákjai között. Az alternatív iskola diákjai között alig akadtak olyanok, akiket beoltattak a szülők, a szomszédos iskolába járó gyerekek legtöbbjét viszont igen. Mivel azonban azokat a szülőket, akik alternatív iskolába járatják gyerekeiket általában eleve tudatosabb életvitel jellemez, nehéz megállapítani a kevesebb allergiás megbetegedés valódi okát. A védőoltás ellenzői mindenesetre a védőoltások tömeges elterjedésével hozzák összefüggésbe az egyre gyakoribbá váló allergiás megbetegedéseket.

Az ajánlott oltások számát egyre növelik. A védőoltás ellenzői emögött a gyógyszeripar próbálkozását látják, hogy ezáltal szélesítsék ki nyereséggel kecsegtető termékeik körét. Az utóbbi időben például egy újonnan kifejlesztett, állítólag biztonságos, serdülő lányok számára ajánlott méhnyakrák elleni védőoltással. A tudomány jelenlegi állása szerint ezt a betegséget egy férfiak által terjesztett vírus okozza. Az egyszeri védőoltás oltóanyaga 450 EUR (kb. 112 500 Ft). Ezt az oltást éppen mostanában vették fel az ajánlott oltások közé Németországban. Ezáltal a költségeket átveszi a betegbiztosítás, s így a gyártók egy újabb biztos bevételi forrásra tesznek szert ... különösen akkor, ha az ajánlásnak megfelelően a serdülő fiúkat is beoltják vele.

Ezzel kapcsolatban hadd utaljak egy a ZEIT napilapban (2007/02/01, 6-os szám) megjelent beszámolóra. Eszerint Németországban egy sereg orvoslátogató van (kb. 20 000), akik naponta ostromolják az orvosi rendelőket azzal a szándékkal, hogy piacot szerezzenek. Marketinges szóhasználattal élve "message bombing"-ot folytatnak. A marketing-bombákkal szembeni védekezést támogatva szükségessé vált egy hangoskönyv kiadása, amely felvilágosítást ad a forgalmazók pszichotrükkjeiről, és bizonyos mértékig immunizálja a reklámok hallgatóit. Ez a felfogás természetesen egyoldalú. Azonban senki sem vitathatja az oltásokkal kapcsolatos üzleti érdekek meglétét.

Károly és Anna lánya esetén természetesen még korai egy ilyen rák elleni védőoltás. De számos más ajánlott oltás volt a közeljövőben esedékes. Károly és Anna azonban nem voltak túl bizakodóak, miután az interneten bepillantást nyertek a lányuk számára előírt oltóanyag tájékoztatójába ...

Védőoltás és homeopátia

Az orvosok között is megoszlik a vélemény az oltások szükségességéről. A védőoltás ellenzőit leginkább a homeopatikus orvosok között találjuk, mivel az ő betegségről alkotott felfogásuk eltér a hagyományostól. A védőoltás pártfogói számára pedig gyakran érthetetlen, hogy a védőoltással kapcsolatban valakinek még kételyei lehetnek, és ezért az elutasításuk rögtön a homeopátia ellen irányul.

Prof. Dr. Walter Köster homeopata orvos egyik állásfoglalásában ezt olvashatjuk: "A védőoltás nem homeopatikus módszer. Az ember először azt gondolhatná, hogy a védőoltás és a homeopátia hasonló. Végül is mindkettő próbál valamivel, amit betegséget okozó anyagokból nyernek ki, betegséget megelőzni. A klasszikus homeopátia esetén a megszokott magas potenciálnál semmilyen betegséget előidéző anyag sem marad a gyógyszerben, mert ez nemkívánatos lenne. A védőoltás azonban célzottan juttat a testbe betegséget előidéző anyagot. A beteg szervezetének meg kell tanulnia védekezni ellene. Meg kell jegyeznie azt, amit tanult, hogy egy fertőzés esetén az adott betegség ellen védekezni tudjon. A klasszikus homeopátia alkalmazása azonban azt mutatja, hogy nem mindenki fertőződik meg, csak bizonyos betegek. Ezt bizonyítja például a gyermekek mandula- és fülgyulladása esetén folytatott sikeres terápia, akiknél a hozzáértő klasszikus homeopata orvosnak nincs szüksége antibiotikum alkalmazására. A gyereknek csak a megfelelő klasszikus-homeopatikus gyógyszert kell adnia, és meglepő módon a baktériumokkal már nem kell foglalkoznia. A fülgyulladás minden további nélkül lecseng, a baktérium-fertőzés eltűnik. Itt úgy hat a homeopatikus gyógyszer mint a védőoltás. - Klasszikus homeopata orvosként tehát el kellene vetni a védőoltást? Igen, akkor ha teljesen biztosak lehetnénk abban, hogy a klasszikus homeopátiával 100%-osan gyógyítani lehet. Ebben azonban nem lehetünk biztosak. Éppen azon ritka betegségek esetén, mint a poliomyelitis és a tetanusz, nincsenek tapasztalt klasszikus homeopatáink - a tapasztalat többszöri kezelést feltételez. Tehát erre a kérdésre nem lehet egyértelmű igennel válaszolni."3

Prof. Kösternek az itt kivonatolt formában idézett kijelentései, és Thomas Zühr mondatai azonban Károly és Anna döntésében nem tudtak sokat segíteni.

Végül a következő kijelentésre bukkantak az egyik jól érthető és objektivitásra törekvő könyvben: "Védőoltás - pro és kontra", melynek szerzője Martin Hirte4 gyermekorvos, aki egyben négy gyermekes édesapa:

"A döntés a védőoltásról - minden ezen a területen meglévő és mindig is megmaradó bizonytalanság miatt - végül egy intuitív döntés lesz. Egy >racionális<, tudományos álláspontból kiinduló döntés csak korlátozottan hozható."

Átengedni a felelősséget az orvosnak?

Szemére vetné bárki is Károlynak és Annának, hogy sok eszmecsere, és az oltások mellett és ellen szóló érvek mérlegelése után végül arra jutottak, hogy számukra nem egyértelmű a kérdés?

Mert bárhogyan is dönt az ember, nem lehet teljesen kizárni az összes kockázatot. Ha a védőoltás mellett dönt, felléphetnek védőoltás okozta károsodások és esetleg rejtett fogyatékosságok bukkanhatnak fel. Ha ellene dönt, súlyos megbetegedéshez vezethet, melyet egy oltással meg lehetett volna előzni.

Károly és Anna ráakadtak egy formanyomtatványra, melyen az oltást végző orvosnak meg kell erősítenie aláírásával, hogy akit beolt, az az oltás időpontjában teljesen egészséges, hogy ő, az orvos, maradéktalanul meg van győződve az alkalmazott védőanyag kifogástalanságáról, hogy a védőoltással kapcsolatos mellékhatásokat és kockázatokat nem hallgatta el, és hogy az oltás okozta egészségkárosodás esetén korlátlanul felel a károkért. Az azonban világos volt számukra, hogy egyik orvos sem lenne hajlandó egy ilyen nyilatkozatot aláírni. Hiszen minden orvos tudatában van annak, hogy az emberi szervezet reakcióit sohasem fogja tudni előre megmondani.

Esetleg megemlítheti, hogy nagyon kis százalékban okozott az oltóanyag megbetegedést, és utalhat a törvény adta lehetőségre, mely szerint Németországban az elismert, oltás miatt bekövetkező károsodások esetén igénybe vehető állami kártérítés. De ahogyan a múlt példái is mutatják, gyakran nehéz bebizonyítani, hogy bizonyos egészségkárosodások az oltás következtében léptek fel.

Mit lehet tenni?

Károly és Anna úgy döntöttek, hogy megbízható orvosuknak - aki a kérdéshez egészséges kritikával áll, mégsem szélsőséges védőoltás ellenes - engedik át a döntést. De nem akarták kivonni magukat a felelősség alól, így a következő megközelítést választották:

Minden oltásnál megkérdezik, hogy az valóban szükséges-e, és milyen kockázattal jár, ha beadják, ill. ha nem adják be.

Minden oltásnál ügyelnek arra, hogy gyermekük tényleg egészséges legyen. Mert egy betegség által legyengült szervezet, melyet az oltás tovább terhel, természetesen könnyebben károsodhat.

A kombinált oltások esetén mindenképp megfontolják, hogy ha a szervezet az immunrendszer aktiválása érdekében egyidejűleg több különböző kórokozó által van igénybe véve, akkor természetszerűleg erőteljesebb terhelésnek van kitéve, mint egyetlen kórokozó esetén; még akkor is, ha a az oltóanyagban lévő kórokozók le vannak gyengítve. Ezen kívül úgy tűnik nem mindegyik oltás nélkülözhetetlen.

A védőoltások kapcsán felmerülő érvek és ellenérvek világossá teszik, hogy nem lehet kockázatok nélkül élni. Azt azonban megtehetjük, hogy felelősségteljes és egészséges életmódot folytatva csökkentjük a felmerülő kockázatokat. De az is fontos, hogy képesek legyünk bízni. Életünket magasabb, hatalmasabb erők határozzák meg, mint egy fertőző betegség vagy egy oltóanyag.

Grál Világa



Könyvajánló

Vigyázat: orvos!
Dr. Ébert Jenő

A tradícionális nyugati orvoslás zsákutcába jutott! A modern gyógyítás, amely gyakorta csak tanácstalanul "javítgat" valamit a szimptómákon, nem egészségessé tesz bennünket, hanem betegebbé. Ha az orvoshoz fordulót "derék" tablettanyelővé degradáljuk, ott hagyjuk a beteg embert a csatamezőn. A szerző, Dr.Ébert Jenő belgyógyász szakorvos 35 éves orvosi tapasztalatainak birtokában pontosan tudja, miről beszél. Volt kórházi orvos, magánrendelőjében pedig naponta szemebesül a tablettanyelő páciensekkel, akik hosszú ideje hurcolnak magukkal egyre súlyosbodó betegségeket. A medicinában mindig a beteg érdekeit szem előtt tartó orvos könyvíróként is konstruktív és előítéletektöl mentes: számos fontos témára világít rá ebben a könyvben, amely Németországban egy éve rendkívül népszerű - a páciensek és leendő páciensek körében. A könyv nekünk íródott, a nagyközönségnek, szól a homeopátiáról, az allergiáról, az orvos-beteg viszonyról, arról, hogy van jogunk választani! Ébert doktor bátran kiáll a kollégái körében bizonyára nem népszerű igazság mellett: a páciensben a beszélni tudó partnert kell meglátni, aki nem tüneti kezelést igényel, hanem felelősségteljes egész személyiségére szabott gyógyítást. Dr. Ébert Jenö nevét máshonnan ismertük eddig mi, magyarok. 1960 és 1968 között hétszer volt magyar bajnok férfi műkorcsolyázásban, valamint kétszeres olimpikonunk (1964, 1968). Aztán orvos lett - de úgy látszik, küzdeni tudása orvosként sem hagyta el.
loading...

Post Top Ad