A vér titka

A "vér élet" olvashatjuk az Ótestamentumban. "A vér különleges nedv" - írta Goethe. A vér valójában nem csupán testünk működésében játszik kiemelkedő szerepet. Kísérletek bizonyítják, hogy összetétele lelki állapotunkat is jelentősen befolyásolja. Ha a "vér titkának" nyomába eredünk, fontos összefüggéseket találunk a táplálkozás, a vér minősége és a jó közérzet között.

Amerikai börtönökben rendkívül érdekes tanulmányt végeztek, hogy a kiegyensúlyozott és természetes táplálkozás szerepét megvizsgálják. A kísérletben résztvevő rabok a szokásosan felszolgált ételek (hús, kenyér, fehérlisztből készült tésztafélék, finomított olaj, túlfőzött zöldségek, ipari limonádé és fehér cukorral édesített desszertek) helyett olyan étrendet követtek, amely teljes kiőrlésű gabonafélékből, friss gyümölcsből és zöldségből, tejtermékekből és rozskenyérből állt. Emellett még vitaminban és ásványi anyagban gazdag táplálék kiegészítőket is fogyasztottak.
Néhány hét múlva igen jelentős változások mutatkoztak a raboknál. Már nem voltak olyan ingerlékenyek és agresszívak, mint azelőtt, és kevésbé voltak ... erőszakosak és harciasak. Nyugodtabbnak, oldottabbnak, boldogabbnak és kiegyensúlyozottabbnak tűntek. És mivel sokkal jobban érezték magukat, kérték, hogy ezt az új diétát mint táplálkozási módot a jövőben is folytathassák.

Hasonló kísérleteket végeztek, hogy megállapítsák, milyen következményekkel jár, ha egy kiválasztott vitamin folyamatosan hiányzik a táplálékból: pl. a B1 vitamin. A kísérleti személyeknek összeállított étrend minden szempontból kiegyensúlyozott és egészséges volt. Tartalmazott minden tápanyagot, amire a testnek szüksége van, kivéve a B1 vitamint, amit egy speciális eljárással következetesen elpusztítottak. A kísérlet eredménye: Három hónap elteltével minden kísérleti személy ingerlékennyé vált, miközben levertség gyötörte őket és attól féltek, hogy "valamilyen szerencsétlenség" fog történni. Hat hónap múlva a panaszok olyan súlyossá váltak, hogy a kísérletet leállították. Azonban, hogy a placebo hatást kizárják, nem tájékoztatták őket arról, hogy újra kapnak B1 vitamint. Tehát ugyanazt az ennivalót kapták, azonban az érintett emberek tudta nélkül most nem pusztították el a B1 vitamint. Az eredmény: Már néhány nap múlva visszatért a kísérleti személyek életöröme, és az a félelmük is elmúlt, hogy "valami baj fog történni" velük.

Ezek a kísérletek azt bizonyítják, hogy a táplálkozás - az általánosan elterjedt nézettel szemben - nem csupán a testi egészség miatt fontos, hanem lelki egyensúlyunkat is befolyásolja.

Táplálkozás és lélek

Szigorúan orvosi szempontból nézve ebből arra lehetne következtetni, hogy az egészséges táplálkozás lélekre gyakorolt kedvező hatása azzal magyarázható, hogy az ételek bőségesen fedezik az agy működéséhez szükséges tápanyagokat, vitaminokat és ásványi anyagokat.

Két megfontolandó tény azonban mást sejtet: Egyrészt, hogy szellemünk, lelkünk nem azonos agyunkkal. Ez utóbbi csupán a szellem eszköze, amit a fizikai test működtetéséhez használ. Ami az agyat éri (pl. bizonyos tápanyagok hiánya), az nem hat ki automatikusan a szellemre is. Másrészt: Ha a táplálkozás csakugyan olyan fontos szerepet játszana, hogy szellemünket kizárólagosan befolyásolná, az azt jelentené, hogy szellemi fejlődésünk nem a jóért való fáradozáson múlna, hanem csupán az egészséges táplálkozástól függene.

Az azonban tény, hogy a táplálkozás bizonyos hatást kifejt a szellemre. De miben rejlik ez a hatás? És milyen tényezőktől függ? E kérdés megválaszolásában a vér játssza a döntő szerepet.

Az általános szemlélet szerint a vér a többi szervnek alá van rendelve, hiszen az a feladata, hogy a tápanyagokat elszállítsa a sejteknek és szöveteknek. Az élettan területén tett felismerések azonban ennek éppen ellenkezőjét mutatják: A szervek rangsorában ugyanis a vér az első helyet kapja. A szervezet pédául - tehát minden szerv és sejt - szüntelenül azon fáradozik, hogy biztosítsa a vér ideális összetételét. Ha szükséges, még önmagát is kész feláldozni, hogy az ásványi anyagok, aminosavak, stb. normális mennyiségét fenntartsa a vérben. Így a test veszélyes mértékben megvonhatja magától az ásványi anyagokat, csak hogy megőrizze a kalcium szükséges mennyiségét a vérben; a zsírszöveteket a test lesoványodásáig elégeti, hogy a vércukorszintet fenntartsa. 

Ha tehát a test "feláldozza" magát a vérért, akkor annak még fontosabb funkcióval kell bírnia, mint amelyet a testi-fizikai szinten teljesít! Ez a fontosabb funkció: a vér alkotja a hidat az ember fizikai része - a teste - és nem anyagi része - a szelleme - között! 

"A vér élet" olvashatjuk az Ótestamentum különböző helyein is. A vér az összekötő kapocs az élő szellem és a fizikai test között.

A vér minősége nagymértékben függ a táplálkozástól, mivel azon tápanyagokból képződik, amelyeket magunkhoz veszünk. 

A népnyelv helyesen mondja: "Étel és ital tartja egyben a testet és a lelket." (német közmondás) Tehát ha az elfogyasztott élelem ténylegesen befolyást gyakorolhat lelki életünkre, akkor az azért van, mert a vér révén hat a test és szellem között kialakult hídra.

Hogyan köti össze a vér a szellemet a testtel?

Az anyagtalan szellem és a fizikai test között is szükséges egy kapcsolóelem, hogy a két rész a földi inkarnálódás alatt összekapcsolódva maradjon. Ez az összekötő elem a vér, pontosabban a vérkisugárzás. 

Hasonló jelenséget a kémia és a fizika világában is megfigyelhetünk. Például a vízben nem oldódó zsírok egy "közvetítő" vegyület segítségével, amely a zsírmolekulákat körülveszi, vízben "oldhatóvá" válnak. A gőzgépekben pedig a gőz a közvetítő elem, mely lehetővé teszi, hogy a hőenergia mozgási energiává alakulhasson.

Ahogy minden testnek, úgy a vérnek is van kisugárzása, ami azt jelenti, hogy láthatatlan sugarakat bocsát ki, amelyek hullámszerűen terjednek. Ezek a rezgések finomabbak, éterikusabbak, mint a vér, minőségük közel áll a nem anyagi "lélektest" minőségéhez. Így az emberi szellem egy sugárzási híd által - amelyet egyrészt a vérkisugárzás, másrészt a lélektest kisugárzása képez - van összekötve a testtel.

Ez a sugárzási híd azonban nem csupán egy összekötő elem, hanem "kommunikációs eszköz" is. Minden, amit a fizikai test érzékel, továbbítódik az agyhoz, ott bizonyos mértékben finomabb minőségűvé alakul, majd a sugárzási hídon keresztül jut el a szellemhez. A szellem a maga oldaláról ugyanezt a sugárzási hidat használja, hogy a fizikai testet az idegrendszer és az agy segítségével működtesse. 

Hogy az információátadás megfelelően történjen, a vér kisugárzásának a szellem kisugárzására kell hangolódnia. Ellenkező esetben a kapcsolat nem volna megfelelő, hasonlóan ahhoz, mint amikor egy rádió-vevőkészülék hullámhossza nincs pontosan az adóéra állítva. 

A vér kisugárzása ezért folyamatosan változik, és alkalmazkodik a szelleméhez. Ha például félelmet érzünk, a vér kisugárzása a mellékvese által termelt hormon, az adrenalin mennyiségének növekedésével megváltozik. Így a test és a szellem máris azonos "hullámhosszra" kerül. 

Számos szólásunkban találhatunk utalást a szellem testre gyakorolt hatására. Amikor valakit elfog az indulat, forr a vér az ereiben. Ezzel szemben, aki tud uralkodni magán, megőrzi hidegvérét. Ha hirtelen megijed valaki, megfagy a vér az ereiben. Amit alaposan megtanultunk, az vérünkké vált.

Szellemünk azon képessége tehát, hogy akarását hatásosan megvalósítsa a fizikai világban, nagymértékben a vérkisugárzás minőségétől függ, mely pl. az élelmiszerek révén, amelyek közvetlenül hatnak a vér összetételére, megváltozhat.

A vérkisugárzás és a valóság érzékelése 

A vérösszetétel minden változása befolyásolja a vér kisugárzását. Ez egyidejűleg változást hoz abban is, hogy milyen módon érzékeljük a valóságot. Ezek a változások átmenetiek is lehetnek - tehát csupán rövid idejűek -, de hosszabb ideig is tarthatnak, attól függően, hogy a vérösszetétel megváltozásának oka átmeneti-e vagy sem. Egy ember magatartása például világosan megmutatja, hogy az illető vére tartalmaz-e alkoholt vagy sem. Vagy ha egy húst hússal evő embert összehasonlítunk egy vegetáriánussal: az előbbire gyakran vállalkozó kedv, esetenként harcias viselkedés jellemző, míg az utóbbiak általában passzívabbak. A cukorhiány, pl. a hypoglükaemia esetén, megfoszthatja az embert az életörömtől és az életet nehéznek, bonyolultnak, erejét meghaladónak érzékelheti. Vagy vegyük a lítiummal történő anti-depressziós terápiát: Hát nem az a célja ennek a kezelésnek, hogy a vér összetételét tartósan, a beteg lelki állapota számára előnyös módon stabilizálja? 

A különös tudatzavarok, amelyek olykor-olykor vérátömlesztés után lépnek fel, ugyancsak nagyon könnyen megmagyarázhatók, ha abból indulunk ki, hogy a vér, illetve a vér kisugárzása alkotja a hidat a szellem és a test között. Egy szellem, ha teste idegen vért kapott, amelynek tulajdonságai erősen eltérnek sajátjától, nem képes akarását - legalábbis átmenetileg - teljes értékűen foganatosítani, mivel hiányzik az ehhez szükséges, megfelelő sugárzási híd.

Az emberi tetterőt és érzékelő-képességet így egyrészt a szellem működése befolyásolja, másrészt azonban életmódunk és táplálkozási szokásaink is rányomják bélyegüket. Mindkettő - egyik "belülről", a másik "kívülről" - hat a vér kisugárzására.

Mindenkinek "saját" vére van 

A vérkisugárzás táplálkozástól és a szellem működésétől függő átmeneti változásai mellett kell, hogy legyenek alapvető és "tartós" jellegzetességek, amelyek az egyén vérét a többi emberétől megkülönböztetik. Ahogy minden emberi szellem személyes tulajdonságai különböznek minden más emberétől, úgy minden embernek kell, hogy legyen egy neki megfelelő, hozzáillő vérkisugárzása, amely teljes összhangban áll jellemével. Egy saját, egyéni vérkisugárzás saját, szintén egyéni vérösszetételt feltételez. De vajon megállja-e a helyét ez a szellemi tudásból származó feltételezés? A válasz: igen!

Miután 1900-ban Kurt Landsteiner bécsi orvos felfedezte a négy vércsoportot (A, AB, B, 0) nyilvánvalóvá vált, hogy nem minden emberi vér egyforma. Az alapvető eltérések tényét a további vércsoportok felfedezése még inkább megerősítette: érdemes például az ún. Kelly-, Duffy- és Kidd-rendszereket megemlíteni. Döntő előrelépést hozott 1952-ben a francia Jean Dausset, aki az emberi vérben több mint 30 marker (megkülönböztető jegy) létezésére mutatott rá. Ezek a fehérvérsejteken, a vérlemezkéken és a vérsavóban, stb. találhatók.

Minél tovább folytatódnak a kutatások, annál sokrétűbb eszközök és lehetőségek állnak rendelkezésre, hogy megállapítsák az egyénre jellemző vérösszetételben fellelhető különbözőségeket.
A mai kutatások alapján annak esélye, hogy két embernél azonos vért találjanak - még abban az esetben is, ha olyan személyt választunk, akinek minden vérösszetevője a leggyakrabban előforduló csoportba tartozik - egy a milliárdhoz!

A tudomány mai ismereteit figyelembe véve tehát minden további nélkül ki lehet jelenteni, hogy minden ember vére egyedülálló. Mindenkinek "saját" vére van, amely pontosan megfelel az egyén lelki tulajdonságainak, és a szellem számára olyan hidat alkot, amit a földi tevékenységhez használni tud. 

A vér egyediségéről szóló orvosi ismeretek így megerősítik a szellemi ismereteket a vérkisugárzás jelentőségéről az ember számára. Talán ez egy első lépés ahhoz, hogy a "vér nagy titkát" megfejtsük.

Grál Világa