Hogyan változtassuk élhetőbbé világunkat?

Az ember Isten képére lett teremtve, állítják egyes vallások. Ha azonban megvizsgáljuk, mit értenek ez alatt, akkor azzal szembesülünk, hogy úgy képzelik el Istent, mintha ember volna, büntet, ítél, megbocsájt… Vagyis az emberi viselkedésminták megfigyeléséből vonnak le következtetést Istenről, ami azt eredményezi, hogy Istent emberi tulajdonságokkal ruházzák fel. Mi lenne, ha megfordítanánk a dolgot és Isten cselekedeteinek tanulmányozása révén elkezdenénk feltárni saját isteni tulajdonságainkat? Nem mellesleg Jézus is ezt tanította: „… nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött... (János ev. 6.38)” Ha így járnánk el, akkor azonnal megértenénk, mit jelent az, hogy Isten képére lettünk teremtve, és megváltozna a világunk.

Ezt a közeget (mátrixot), amelyben élünk, NEM Isten teremtette. Ő teremtett egy Földet, amit a rendelkezésünkre bocsájtott, hogy a kedvünk és képességeink szerint alakítsuk, formáljuk. Felruházott bennünket isteni adottságokkal és teremtőképességgel, mely utóbbit ezen a Földön kellene gyakorolnunk és tökéletességre fejlesztenünk. Sajnos az emberek többsége azt cselekszi, amit akar, és nem azt, amit az isteni szándék szerint kellene, sőt Istent hibáztatja azért, hogy nem teremtette tökéletesre a világot, vagy amiért nem lép közbe, hogy enyhítse a szenvedést. Ez a mátrix tehát az Istentől elszakadt emberi elme terméke.

Az első lépés annak felismerése lenne, hogy mi vagyunk saját sorsunk, közvetlen környezetünk teremtői. A második, hogy minden adottsággal rendelkezünk ahhoz, hogy képesek legyünk újjá formálni világunkat. A harmadik, hogy megszülessen bennünk a szándék arról, hogy ezt meg is tegyük, és végül az, hogy folyamatosan cselekedjük.

A legtöbb ember már ez első lépésnél elakad, ugyanis sorsáért nem vállal felelősséget, hanem azt másokra hárítja. Miért helytelen ez? Nos, Isten dolgozik, teremt, mi az ő képére lettünk teremtve, tehát dolgoznunk és teremtenünk kell, ha az isteni mintát szándékozunk követni. Ha te dolgozol, és teremtesz, akkor a gyermeked is azt teszik, ha pedig nem, akkor a gyermekeid sem. Ha te dolgozol és teremtsz, de a gyermekeid nem, akkor egy darabig adsz nekik, de egy idő után azt mondod, megmutattam hogyan kell, tanuljátok meg, gondoskodjatok magatokról. Jézus azt tanította, hogy mi az Atya gyermekei vagyunk, ezért minden, amire szükségünk van, megadatik nékünk. Ebben a szereposztásban benne foglaltatik az is, hogy a gyermekek követik az Atya útmutatásait, törekszenek arra, hogy felnőjenek, teremtővé váljanak és viszonozzák a segítséget. Aki azt várja, hogy mások (vagy Isten) teremtsenek neki szebb és jobb világot, megtagadja saját isteni teremtőképességét, ezzel önmagát, és magát Istent is! Aki pedig önmagát és Istent megtagadta, ugyan kitől remél segítséget? Az Egységben nem lehet hiány, tehát, akinek hiánya van, nincs Egységben sem önmagával, sem Istennel!

A második lépésnél azok akadnak el, akik kételkednek, nem merik elhinni magukról, hogy képesek megváltoztatni a sorsukat. Ahhoz, hogy kétségeink megszűnjenek, szükségünk van önfeltárásra és önismeretre. Ha ez létrejön, akkor már az erő és a felismerés is megszületik, amely a teremtéshez szükséges. A felismeréshez az is hozzátartozik, hogy mely képességek kifejlesztésére, milyen tudás megszerzésére lesz szükség. Ha valaki nem hiszi el magáról, hogy képes megoldani a feladatait, akkor kitől várja el, hogy ezt elhiggye? Miből gondolja, hogy a saját hitével ellenkező visszajelzést fog adni a külvilág? Ez már csak azért sem lehetséges, mert ellentmond az első pontnak, miszerint a külvilágot mi teremtjük. Vagyis a külvilág mindig arra reagál, amit mi magunkról hiszünk, és (öntudatlanul vagy tudatosan) kivetítünk. Teremtővé tehát úgy tudunk válni, ha magunkban megalkotjuk, amit szeretnénk, és megnyilvánítjuk kifelé. Ha még magunkban nem tudjuk megalkotni, akkor fejlesztjük a képességeinket.

Ha az első két akadályon túl vagyunk, akkor még mindig hiányozhat a szándék. Vannak, akik tisztában vannak az első két ponttal, mégis azt gondolják, hogy nekik nem feladatuk a teremtés, teremtsen más. Inkább kivonulnak a világból pl. meditálnak, imádkoznak. Természetesen ekkor is vannak fizikai szükségleteik, de úgy gondolják, hogy azt másoknak kellene megteremteni számukra. Miért helytelen ez? Ennek megértéséhez egy kis kitérésre van szükségünk.

Vizsgáljuk meg ismét Isten, vagy a természet működését. Minden eseménysorozatnak, ami az univerzumban történik, három stádiuma van: 1. teremtés (kibontakozás, fejlődés, integráció), 2. pusztulás (hanyatlás, visszafejlődés, dezintegráció), 3. nyugalmi állapot. Majd a ciklus kezdődik elölről. Vannak hívők, akik Isten pusztító aspektusához csatlakoznak (pl. Siva hívők). Ők nem teremtenek, hanem a teremtési ciklus alatt meditálnak, majd a teremtést követő ciklusban a teremtés elpusztításában vesznek részt. A teljes igazság azonban az, hogy a teremtési ciklusban még Siva is létrehoz egy teremtő aspektust magából, hogy a teremtést segítse, és a pusztítás is teljesen a teremtővel összhangban történik. A pusztító aspektust megvalósítani szándékozó hívőknek ezt figyelembe kellene venniük, ha teljes megvalósításra törekszenek. Vannak hívők, akik a nem-teremtő (megnyilvánulatlan) Isten aspektus megvalósítására törekszenek (pl. buddhisták). Számukra a teremtés illúzió, ezért úgy gondolják időpocséklás benne részt venni. Csakhogy a megnyilvánulatlan Isten időnként megnyilvánul, vagyis teremt, és akkor őket felkészületlenül éri ez, mert sohasem csinálták, nem fejlesztették ki az isteni teremtőképességet magukban, noha tudták, hogy van, nem éltek vele. Ezek a megoldások tehát, noha Isten- vagy önmegvalósításoknak tekinthetők, még sincsenek összhangban az Egységgel. Az Egységgel való összhang eléréséhez tudnunk kell, hogy a ciklus melyik stádiumában vagyunk, és az éppen aktív aspektushoz kell csatlakoznunk.

Jelenleg a Krisztus korszakban vagyunk. Ekkor a legmagasabb teremtő erő a Krisztuserő működik éppen. Ezért minden embernek, aki szeretne kiteljesedni, az önmagában rejtett teremtő erők felszabadítását és megismerését kellene gyakorolnia.

UKTM