2012 az ókori egyiptomi próféciákban
Egyiptomot a későbbi kultúrák - görögök, rómaiak, arabok, de a reneszánsz kori Európa is - olyan civilizációnak tartották, ahol a legtovább maradt meg romlatlanul egy elveszett világ varázslatos tudása. Még a Talmud, a héber bölcsesség-gyűjteménye is azt mondja, „ha mágiából tíz mértéket adott az Isten a világnak, akkor ebből Egyiptom elvett kilencet, a többi országnak maradt meg az utolsó egy…”
Maguk az egyiptomiak Kemet-nek nevezték saját hazájukat, mely „feketét” jelent. Ezzel nem csak a Nílus által évente elárasztott sötét színű termőföldre utaltak, hanem arra is, hogy az általuk őrzött ősi titkok „sötét-ben” vannak, azaz nem nyilvánosak, csak az arra érdemesek ismerhetik meg őket!
Halandó istenek?
E szigorúan titkos minisztériumok között talán a legmeghökkentőbbek azok, melyek a világ jövőbeni sorsával foglalkoznak. Az egyiptomiak szerint a történelem ugyanis szorosan összefügg az istenek égi világával, ahogyan a leghíresebb bölcs, Hermész Triszmegisztosz is tanította, „miként fent, úgy lent”! Úgy hitték tehát, hogy az Univerzum, ahogy valamikor az idők mélyén megszületett, egyszer el is fog pusztulni, hogy azután az istenek ismét megteremtsék. Ennek mintájára pedig - a legszentebb egyiptomi tanítások alapján - Földünkön időnként hatalmas katasztrófák végeznek az épp „aktuális” emberi civilizációval, hogy aztán a következő emberiség tiszta alappal kezdhesse újra az „építkezést”?
És ami a legelképesztőbb: az egyiptomi tanok szerint maguk az istenek sem hallhatatlanok! Mivel ők maguk is az épp fennálló Univerzum részei, együtt születnek, s együtt is pusztulnak el azzal - életidejük tehát pontosan annyi, amennyi egy-egy világegyetemé. Más egyiptomi szövegek viszont úgy tudják, hogy minden földi világ korszak végén meghalnak az adott ciklus istenei, s az új emberiség már új istenségekkel kezdi felemelkedését. E szokatlan elképzelés - halandó istenek! - ahol két egyiptomi isten alak azonban így is kivételt képez. Ők ugyan is nemcsak „relative”, hanem abszolút módon is hallhatatlanok, azaz: ők ketten az összes létező földi korszakban és Univerzumban is egyaránt jelen vannak!
Hogy kicsodák ők? Náluk két ellentétesebb személyiségű és megjelenésű istent keresve sem találni a mitológiában! Egyikük ugyan is ős-öreg, távoli, láthatatlan és fenséges, míg a másik nagyon is látható, egyben az egyiptomi vallás legemberibb és legmegrendítőbb sorsú figurája?
Erich von Däniken - Titokzatos Egyiptom
Új világ a régi romjain
Az egyiptomiak az időt - melyet örökké valónak képzeltek - két fogalommal jelölték, “neheh” és a “dzset”. A mai ember számára már nem nehéz elmagyarázni a kettő közti különbséget, ám (nagyon leegyszerűsítve) arról van szó, hogy a neheh a jövőt, a dzsef pedig a múltat jelképezi. „Neheh” isten mindig Ré, a nap isten, akit Atummal, a kimondhatatlan nevű rejtett szellemmel azonosították. Ő szimbolizálja a születést, a kezdetet ennek megfelelően minden világkorszak kezdetén megnyilvánul, s az időszak alatt végig Napként ragyog a Föld egén, sugaraival éltetve az emberiséget, bolygónk egyéb élőlényeit.
A dzset-et - a múltat - viszont Ozirisz testesítette meg. Ő az egyiptomi mítoszok legrejtélyesebb figurája: ember, földi király, ám még is egyben az istenek közül a leghatalmasabb. Halandó és halhatatlan egy szeret, s az egyik legizgalmasabb tulajdonsága, hogy minden Arany kor elején megszületik, mint nagy tudású, jóságos király, egy boldog korszak legfőbb tanítója. Az egyiptomiak szerint legutoljára kb K.r.e, 12000 körül öltött testet, A,mentetten, a Nyugati Óceánban elterült hatalmas szigeten: utóbbi pedig azonos azzal a legendás kontinenssel, melyről platón is írt Általam című művében, s Atlantisznak nevez! Az ősi egyiptomi tanok ugyan is úgy tudják, hogy az előző Arany kor ezen a nyugati földrészen játszódott, s virágzásának a sziget elsüllyedése vetett véget?
A hullámokba merülő Amentetről Ozirisz, és felesége, Ízisz királyné menekítette ki az egyiptomiak őseit, s vezette be a Nílus völgyébe, ahol megalapították az első egyiptomi királyságot.28-adik uralkodásának évében - mások szerint 28 évesen - azonban a jóságos uralkodót meggyilkoltatta gonosz öccse, Széth. Ozirisz halálának pillanatában a legenda szerint megrendült a Föld, elsötétedett az ég, s vége lett az Aranykornak. Az emberiség elvesztette hallhatatlanságát, s a halállal együtt megjelent a világban a betegség, az öregség, a fájdalom és a háború is. Beköszöntött a következő időszak, melyet az egyiptomiak, a „Héroszok Kora-ként” emlegettek.
Évezredek múlva ez a világkorszak is letűnt, majd a következő is - az ősi tudás pedig ezzel egy ütemben fakult, felejtődött. Attól az évtől kezdve pedig, amikor az első, immár nem mitikus, hanem történelmi fáraó Ménész trónra lépett, és megalapította az egyiptomi Ó-birodalom I. dinasztiáját, számították a Nílus völgyében a legalantasabb, legsötétebb kort - melyet az ó kori népek Vaskornak is n evezetek! És ami igen csak elgondolkodtató, azaz, hogy Ménész az egyiptológusok szerint Kr.e. 3000 körül lépett trónra - már pedig ezt az évet jelölik meg a Vaskor kezdeteként a görögök, a maják és az ó kori indiaiak is!
E korszak - mely jelenleg is tart - az egyiptomiak tanai alapján az emberiség testi, lelki és szellemi lealacsonyodásával jár. Érthető, hiszen eleve egy erőszakos tettel, gyilkossággal kezdődött - így az egész időszakra jellemző az agresszió. Ám a Halottak Könyve 175-ik verse egy döbbenetes próféciát tartalmaz, mely szerint ez nem lesz mindig így! Az Aranykor ugyan is visszafog térni a Földre, mellyel kezdetét veszi az ember és a Föld tökéletes megújulása. Fantasztikus események jelzik majd a világ meggyógyulását: „amenteti” módra ragyogó szemű, 5tudás vágyó emberek születne k, az elveszett föld kiemelkedik az óceánból, s a hallottnak hitt Ozirisz király pedig - Atummal, a szintén testet öltő istenséggel együtt - visszatér az emberek közé? a jóslat szerint együtt fognak uralkodni az új Amenteten az emberek felett, akik, miként az Aranykorban, immár újra szabadok, boldogok és hallhatatlanok!
Drámai szavakkal ecseteli a Halottak Könyve 175-ik verse az egykori Aranykor végét, az ős kontinens elsüllyedését az óceán habjai alá. E szöveg szerint a katasztrófa során a „Föld visszatér az ősvízben, az áradatban, ahogyan kezdetben volt”? A beszélő, Atum isten, azt is kijelenti, hogy az Aranykor elmúlásával „én maradok meg Oziriszzal, miután más alakokat veszek fel, kígyókét, melyeket emberek nem ismernek éa az istenek nem látnak”? Mind ez pedig azért döbbenetes, mert Hésziodosz, a Kr.e. 8. században élt és alkotott görög költő szintén úgy tudja, hogy az előző Aranykor uralkodói kígyók alakjában várják egy rejtett dimenzióban, hogy múljanak el a sötétebb korok, kezdődjön az új Aranykor, s ők visszatérhessenek az emberek közé?
És hogy mikor fog megtörténni mind ez? Kopt jövendölések szerint akkor, ha az úgynevezett Főnix-ciklus találkozik a Szóthisz (azaz a Szíriusz) jelképezte másik egyiptomi évszámítási rendszerrel. Igaz, az, hogy mikortól kezdték számítani a Nílus-völgy lakói ezekez a ciklusokat, ma még nem tisztázott, ám az egyik - és legelfogadottabb - elmélet szerint megjövendölt „találkozás pont” hajszálpontosan Kr.u. 2012 december 21-ére esik!...
Ja, hogy a maják és a hinduk is pont ezt a napot jelölték meg az új Aranykor kezdete ként? Úgy tűnik, ezek az ókoriak mégsem voltak annyira tudatlanok, mint amennyire azt az anyagelvű történelemszemlélet gondolta, s ha hiszünk nekik, akkor a jövőévben, ezek szerint mégsem világvége fog ránk köszönteni - hanem valami egészen más…
Atlantisz dimenzióváltása?
Ja, hogy a maják és a hinduk is pont ezt a napot jelölték meg az új Aranykor kezdete ként? Úgy tűnik, ezek az ókoriak mégsem voltak annyira tudatlanok, mint amennyire azt az anyagelvű történelemszemlélet gondolta, s ha hiszünk nekik, akkor a jövőévben, ezek szerint mégsem világvége fog ránk köszönteni - hanem valami egészen más…
Atlantisz dimenzióváltása?
Abszurdnak tűnhetnek az ókori egyiptomi jóslatok arról, hogy az új Aranykor első évtizedeiben - azaz 2012 után - az „elsüllyedt” nyugati ósziget újra felmerül a hullámokból. A szkeptikusok gyakran szokták is mondogatni, hogy egy, a tengerfenekére került egykori sziget „vissza-emelkedése” nyilvánvalóan geológiai képtelenség? Igen ám, csakhogy egy ókori egyiptomi mese nagyon ne3m földtani katasztrófára utal Atlantisszal kapcsolatban - sokkal inkább arra, hogy a mitikus sziget egy korabeli dimenzióváltás „áldozata” lett!
A híres Középbirodalom-korabeli (K.r.e. 2000-1785) történet elbeszéli, hogyan került egy hajótörést egyedül túlélő egyiptomi matróz- egy látszólag - lakatlan, paradicsomi szépségű szigetre. A férfi felfedező útra indult a buja virágokkal, illatos fákkal teli erdőbe, ám hamarosan egy fantasztikus lénnyel egy emberi nyelven beszélő „kígyókirállyal” találkozott. A különös teremtmény elbeszélte a tengerésznek, hogy ő valamikor egy nagy nyugati sziget uralkodója volt, ám hazája egy ismeretlen erő hatására egyszer csak „eltűnt”. A történetet olvasva az ember szinte várja, hogy az egyiptomi feltegye a kígyókirálynak a logikus kérdést: Ha a katasztrófa során ő is, s a sziget is elpusztult, akkor mégis, hogyan került ide?
Ám minderre - a mesében - nem került sor, mert a jóindulatú kígyó megjósolja a férfinak, „Hamarosan hajó érkezik Egyiptomból errefelé, s ő meg tud menekülni a szigetről még idejében.” Így is történt. A tengerész felszállt a hajóra, mely rögtön megindult visszafelé „őfelsége, a fáraó országába”. Ám mikor a férfi a fedélzeten megfordult, hogy utoljára vessen egy pillantást a gyönyörű fákra, s el búcsúzon a barátságos kígyótól, döbbenten tapasztalta, hogy nincs is semmiféle sziget mögöttük, csak a tenger hullámai zúgnak körülöttük, mindenfelé?
A hajótörött szigete tehát nem volt más, mint maga Atlantisz, melyet az egyiptomiak Amentet-nek (Nyugathonnak) hívtak… Előtűnése és ideiglenes előkerülése viszont egyértelműen arra utal, hogy nem geológiai, hanem téridő fizikai katasztrófa útján tűnt el, valószínű átcsúszva egy a mienkkel párhuzamos másik világba. Ha viszont így van, akkor visszatérése 2012-ben talán hihetetlen, de lehetetlennek egyáltalán nem mondható!
Forrás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése