Legendák nyomában - A templomos lovagok

1118-ban megalakult a Templomos Lovagrend, azért, hogy megvédje a Szentföld zarándokait. Idővel Európa legmeghatározóbb rendjévé vált, Magyarországon is jelen volt. 200 év elteltével azonban a francia uralkodó, IV. (Szép) Fülöp és V. Kelemen pápa megszüntette a rendet, mely hazánkban sem működhetett tovább.

A történelem során Jeruzsálem mindig is fontos város volt. A zsidó, a keresztény és az iszlám vallás központja lett, gyakori harcok dúltak érte. 1095-ben II. Orbán pápa szent háborút hirdetett a muszlim fennhatóság alatt lévő városért. 1099-ben, az első keresztes háború során, a keresztényeknek sikerült elfoglalniuk Jeruzsálemet és megszületett a Jeruzsálemi Királyság.

1118-ban, Jeruzsálemben, Hugues de Payns valamint nyolc társa szegénységi fogadalmat tett, és egy keresztény harcos szerzetesrendet alapított azzal a céllal, hogy megvédjék a Szentföld zarándokait. II. Baldvin, a királyság uralkodója, pártfogásba vette a rendet és az egykori Salamon-templom egy szárnyát adományozta nekik. Lakhelyük után kapták a Templomos Lovagrend nevet.

Hugues de Payns (1070-1136) a Templomos Lovagrend alapítója és első Nagymestere 

A Templomos Lovagrend pecsétje

II. Honoriusz pápa az 1128-as Troyes-i zsinaton elismerte a Templomos Lovagrendet. 1132 és 1135 között Clairvaux-i Szent Bernát megalkotta a rend szellemi programját összefoglaló A templomos lovagokhoz: az új lovagság dicsérete című írását. II. Ince pápa 1139-ben kiváltságokban részesítette a templomosokat. Nem tartoztak a püspökök fennhatósága alá, nem kellett fizetniük a birtokaik után járó egyházi tizedet, illetve engedélyezte számukra a templomok építését és a káplánok választását.

A Templomos Lovagrendet a Nagymester vezette, a sénéchal helyettesítette, aki háború esetén hasonló jogokkal bírt. A maréchal a hadi ügyekért felelős marsall volt. A rend három csoportból állt. A lovagok feladatai közé a zarándokok védelme és a hitetlenek elleni küzdelem tartozott. Katonai feladatokat láttak el, és szerzetesi életvitelt folytattak. A fegyvernökök a lovagokat szolgálták, a csaták során könnyűlovas katonaként segítették őket. A rend harmadik csoportjába a papok vagy káplánok tartoztak, akik elsősorban a Szentföldön vagy a fontosabb rendházakban éltek.

A Templomos Lovagrend Magyarországon

A templomosok folyamatosan terjeszkedtek, otthonra leltek Franciaországban, Angliában, majd a legtöbb európai országban, köztük Magyarországon is. A Templomos Lovagrend hazánkban a XII. század második felében jelent meg, és a magyar uralkodók támogatásának köszönhetően a XIII. századra már 14 rendházzal (Boisce, Béla, Dubica, Esztergom, Gecske, Glogonca, Gora, Keresztény, Nekcse, Okriszentlőrinc, Szentmárton, Vrána, Zablata, Zengg) és számos várral, templommal és földterülettel rendelkezett.

A templomosok együttműködtek a magyar uralkodókkal, sőt állítólag II. András király maga is a lovagrend tagja volt. II. András részt vett az ötödik keresztes hadjáraton 1217/18-ban, 1222-ben kiadta az Aranybullát, melynek egy példányát a rend tagjai őrizték.

II. András (1177-1235)

A Templomos Lovagrend katonai feladatok ellátása mellett hiteleshelyeket működtetett, mely közjegyzői feladatokat látott el. A XIII. században ezek az intézmények kolostorok voltak, melyekben peres ügyeket intéztek és foglaltak írásba, illetve okleveleket másoltak vagy adtak ki.

A templomosok az 1241/42-es tatárjárás idején komoly harcokat vívtak a mongolok ellen, sokan meghaltak közülük, köztük a rend magyar Nagymestere is, Rembaldus de Carono (vagy Carumb). A megmaradt lovagok IV. Béla király menekítésében segédkeztek. Ezután a magyar templomosoknak sok idő kellett ahhoz, hogy pótolják veszteségeiket és újraszervezzék magukat.

A Templomos Lovagrend megszűnése

A Templomos Lovagrend a XIII. századra komoly befolyásra tett szert Európában, gazdagsága a királyokéval vetekedett és tagjainak csak a pápa parancsolhatott. A rend vagyona leginkább a banki-pénzügyi tranzakciókból származott. Bankrendszert épített ki a zarándokok számára. Az úton lévők pénzüket bármelyik rendházban letétbe helyezhették és az összeg egy biztonságos részét kiválthatták egy másik ilyen intézményben. A templomosok kölcsönöket nyújtottak kamatra, eleinte csak magánszemélyeknek, később királyoknak és nemeseknek is.

XIII. század végére a rendnek már annyi pénze volt, hogy egy saját földközi tengeri flottát is megengedhetett magának. Mesés vagyonnal és hatalommal rendelkezett, így nem csoda, hogy legendák kaptak szárnyra arról, hogy a templomosok birtokában van a Szent Grál vagy a Frigyláda. (Állítólag egy ideig a templomosok őrizték a torinói leplet).



A muszlimok azonban 1291-ben visszafoglalták a Szentföldet a keresztényektől, az uralkodó, II Henrik, Ciprusra vonult vissza, a templomosok ezen a szigeten, majd Párizsban építették ki új központjukat. Jeruzsálem elvesztése nehézséget okozott a lovagrendek számára, hiszen céljuk a kereszténység védelme volt és ezt másképp kellett megoldaniuk. A német lovagok a pogány poroszokkal, a johanniták a törökökkel vették fel a harcot. A templomosok terve az volt, hogy Cipruson alapítanak saját államot.

IV. (Szép) Fülöp (1268 -1314)

IV. (Szép) Fülöp, francia király, adóságokkal küzdött, úgy döntött megoldást talál problémás pénzügyeire. Ekkor került sor a történelem első koholt pereinek egyikére. 1307 október 13-án pénteken a Templomos Lovagrend vagyonát lefoglalta, tagjait pedig eretnekség vádjával bezáratta. (Állítólag innen ered az a babona, hogy péntek 13-a szerencsétlen nap). V. Kelemen pápa engedett a francia király nyomásának és 1312-ben a Vienne-i zsinaton feloszlatta a rendet. A lovagokat megkínozták, akikből nem sikerült vallomást kicsikarni azokat kivégezték. A templomosok birtokai IV. (Szép) Fülöphöz (illetve az adott ország uralkodójához) vagy a johannitákhoz kerültek. Azok a templomosok, akik el tudtak menekülni, Portugáliában szerveződtek újjá Krisztus Lovagrendje néven, egészen 1789-ig maradtak fenn.

Jacques de Molay (1244-1314), a 

Templomos Lovagrend utolsó

középkori Nagymestere

IV. (Szép) Fülöp a templomosok Nagymesterét, Jacques de Molay-t 1314. március 18-án máglyára küldte. A legenda szerint, a Nagymester megátkozta a pápát és a királyt, ami nem sokkal ezután a végzetüket okozta. V. Kelemen pápa 1314. április 20-án hunyt el, állítólag felravatalozása napján villámcsapás következtében tűz ütött ki, mely elégette a holttestét is. Maradványait az uzeste-i káptalani templomban helyezték el. IV. (Szép) Fülöp vadászbaleset következtében halt meg 1314. november 29-én.

V. Kelemen pápa (1264-1314)

Az 1312-es pápai döntés értelmében hazánkban is megszűnt a templomosok rendje. A tagok nagy része belépett a johannitákhoz vagy a pálosokhoz, a birtokok is ezekre a rendekre szálltak. A korabeli források arra utalnak, hogy a rend felszámolása békésen zajlott. A monda szerint a magyar király, Károly Róbert, megostromolta Léka várát, ahol a templomosokat egytől-egyig lemészároltatta, erre azonban nincs bizonyíték. Ha meg is történt az ostrom, az a Németújvári család és Károly Róbert közötti konfliktus lehetett. (Léka a Németújvári család birtoka volt, amíg Károly Róbert el nem kobozta).

A Lovagrend újjáalakulása

Antonio Campello Pinto de Sousa Fontes

(1887-1960) a Jeruzsálemi Templomos

Lovagrend (OMSTH) alapítója

A régi lovagrend mintájára két hasonló szervezet is alakult, az egyik a Jeruzsálemi Templomos Lovagrend (OMSTH), a másik a Templomos Lovagrend. A Jeruzsálemi Templomos Lovagrendet (OMSTH) Antonio Campello Pinto de Sousa Fontes alapította Portugáliában 1945-ben. Ez a rend Magyarországon az 1990-es évek óta létezik, hazai vezetője, vagyis főpriorja, Nagy Károly várpalotai plébános. A Jeruzsálemi Templomos Lovagrend rendszeresen részt vesz felvonulásokon, például a Szent Jobb Körmeneten. Rendezvényeiket Várpalotán és Tihanyban tartják, lovagavatásaikra májusban szokott sor kerülni, melyre egy évet kell várni a jelöltnek.

1979-ben Olaszországban Marcello Alberto Cristofani della Magione gróf újraalapította a Templomos Lovagrendet, melyet 1988-ban a Vatikán is jóváhagyott. Siena új megyés püspöke 1990-ben fogadta el szabályzatukat, mely hasonlít a régihez, de alkalmazkodik a mai korhoz. A mostani rend abban különbözik a régitől, hogy nem kötelező egyszerre mindhárom, a szüzességi, a szegénységi és az engedelmességi fogadalmat vállalni. Továbbá hosszú éveket kell várnia annak, aki a rend tagjává akar válni. Hívő katolikusnak kell lennie, ajánlást kell vinnie a családjától, a plébánosától és nagykorúnak kell lennie, aki képes eltartani magát. Fontos szabály még, hogy élhet házasságban, de nem lehet elvált. A Templomos Lovagrend 1999-óta működik Magyarországon, a tagok leginkább ifjúságvédelmi, karitatív feladatokat látnak el és a lovagrend magyarországi történetét vizsgálják. Honlapjukat itt lehet elérni.

Érdekes Világunk