https://hatartalanvilag.blogspot.hu/ Rejtelmes álmok - Az álomvilág jelképei - Határtalan Világ

Önismeret

Rejtély

Post Top Ad

Az okkult tudomány szerint az álom olyan képsorozatokból áll, amelyeknek éppen úgy, mint a hieroglifáknak, három értelmük van. Egyik a fizikai világra vonatkozik, másik az érzelmi életre, harmadik a szellemi síkra. A szenzitív, álmaira figyelő ember és a pszichoanalitikus sok csodálatos felfedezést tettek már együtt az első két síkon. Rájöttek, hogy az álom határtalan ego-birodalmában minden impulzus azonnal megvalósul. Az álmodót nem kötik az idő és a tér s a sűrű anyag bilincsei.

Az álomtenger a psziché sajátos törvényei alá tartozik, megoldása a harmadik, a mentális síkon van, tehát egészen másként kell megközelíteni, hogy lényegéhez hozzáférhessünk. A módszer, mellyel az okkultisták álmot fejtenek, egy bizonyos szimbólumábécén alapul. Az álom és a valóság síkjai a pszichikai és a logikai szemlélet gyökeres különbsége miatt alapvetőén eltérnek egymástól. A nappali tudat koncentratív (összpontosító) és észleletszűkítő mechanizmusok együttese, mely a dolgokat csak a tér bizonyos pontján, egymásutánjuk sorrendjében tudja világossá tenni. Ezek a részletes látás analitikus (elemző) észrevételei, míg a psziché az álomban az univerzális látás szintetikus (összegező) élményében részesül. A lélek tehát nem kauzalisztikus (oksági), hanem szintetikus appercepcióval (felfogással) rendelkezik, az intellektus pedig kauzalisztikus és analitikus látással.

Az ember képekben, szimbólumokban álmodik.

Álmában birtokában [van ennek a] képességnek… Az álomvilág jelképei és színei élő erők, amelyek vonzzák és taszítják, mágikusan befolyásolják és formálják a pszichét.

Az álmok ura, a tudatfeletti Isteni Én állandóan ontja hívó, figyelmeztető, felvilágosító közléseit az anyag vak álmába süllyedt ember felé. Az az ember, aki egyáltalában nem figyel áloméletére – vak. A világ legcsodálatosabb könyvtárában vakként botorkál. A szenzitív ember, aki már felfigyel álmaira, tűnődik rajtuk, műkedvelőként találgat, szorongva megsejt mögöttük valamit, látja a könyveket, de nem tudja elolvasni őket. Az az ember azonban, aki bizonyos gyakorlatokkal lecsökkenti az ébredés álomképrabló megrázkódtatását annyira, hogy egyre több emléket hoz át gazdagabbá, boldogabbá váló nappali életébe, aki megtanul irányítva álmodni és megtanulja a szimbológia háromsíkú nyelvét, az birtokába kerül az egyetemes tudásnak.

A módszer, amellyel álmainkat átmenthetjük az ébredés megrázkódtatásán, egy bizonyos önszuggesztió-tornán alapul. Ennek gyakorlása nem bonyolult, csak nagy kitartást követel. Sokan tapasztalták már, hogy este, elalvás előtt az önmaguknak adott megbízatást – például azt, hogy reggel hat órakor akarnak felébredni – milyen pontosan végrehajtja valamilyen titokzatos, álmunkban is ébren működő erő. Vannak, akik bármilyen szokatlan időpontot beállíthatnak így, tudják, hogy minden keltegetés, ébresztőóra nélkül nyugodtan rábízhatják magukat erre, mert a láthatatlan belső szolga egyetlen percet sem késik. Ezt a lappangó, rejtett képességet, ezt a különleges tudatrészt kell tornáztatni, nagy türelemmel begyakoroltatni bonyolult folyamatok elvégzésére. Minden este kitűzünk neki egy feladatot. Először csak azt, hogy reggel, felébredéskor emlékezni akarunk álmainkra. Ezt a gondolatot koncentráltan, többszörös nyomatékkal beidegezzük. Persze sokszor hónapokig eltart, amíg számottevő eredményhez jutunk. Ha azonban már megvan az eredmény, elkezdhetjük álmaink irányítását. Kérdéseket adhatunk fel a zseniális feltudatnak, s reggelre tiszta szimbólumokba burkolva megérkezik rájuk a válasz és a megoldás. Kirándulhatunk a múltba, a jövőbe – fényévek távolságába. Együtt lehetünk halottainkkal és a világrészek messzeségében lévő kedveseinkkel – tudatosan, és sóvárgott értesülésekhez juthatunk általuk.

…az álom nem ismeri a halált. Szeretteid úgy járnak-kelnek, nevetnek vagy figyelmeztetnek közeledő eseményekre, mint testi életükben tették, csak éppen korukat, külsejüket változtatják a szerint, hogy emlékezeted plazmája milyen formában idézi meg őket. Látod valamennyit fiatalnak, szépnek, gyermeknek, törődött öregnek, ahogy magad is az idődimenzió különböző tájain mutatkozol ebben a varázstükörben, mert valódi korod lehull rólad. Álombeli halálod sem valódi halál, mert vidáman feltámadsz belőle. Ébredésed sem igazi ébredés néha, mert csak álmodod, hogy nehéz alvásból riadtál fel, de környezeted egészen más, mint ami jelen létnappalodban körülvesz.

Miért nem keresel kapcsolatot zseniális áloméneddel? Hányszor figyelmeztetett már veszélyekre, és mutatta meg fontos tennivalóidat? Nem értheted meg őt, amíg nem ismered a képnyelvet. Miért nem tanulod meg a szimbólumok világnyelvét?

Szepes Mária: Az álom mágiája
loading...

Post Top Ad