https://hatartalanvilag.blogspot.hu/ Milyen hatással lehetnek ránk a szellemek? - Határtalan Világ

Önismeret

Rejtély

Post Top Ad

A három dimenziós anyagi világ csapdájába zárt emberiség nagy többsége mit sem tud arról, hogy a magasabb térkiteljesedésekben lakozó különféle lények, szellemek milyen hatást gyakorolnak a társadalmunkra. Ami ismerettel rendelkezünk róluk, az többnyire a velük való korlátozott kapcsolatokból származik.

Ilyenek a médiumi beszélgetések, a spiritiszta szeánszok, a halottidéző és szellemidéző szertartások, valamint a testen kívüli élmények során a túlvilágon tett rövidke látogatások és a lelki látással szerzett észleletek. Az alábbiakban tömören szeretnénk összefoglalni mindezen amatőr módszerek előnyeit és hátrányait, hogy mindenki figyelmét felhívjuk a lehetséges veszélyekre.

Médiumok

A médiumi kapcsolat lényege, hogy az arra érzékeny (tehetséges) ember átadja a testét egy másik szellemnek, hogy az beszéljen, cselekedjen rajta keresztül. Nagyon népszerű volt minden korokban és minden kultúrában. Számos irodalmi mű született ily módon, túlvilági inspiráció hatására. Sok olyan szerzőről tudunk, aki egyértelműen médiumként alkotott, még ha ő maga tagadta is ezt, nem ismervén fel forrása idegen eredetét. Ilyenkor szoktuk (védekezésül) azt mondani: "eszembe jutott". De honnét? Milyen külső helyről, irányból jutott bele az eszünkbe? Ki küldte és miért? Ezek azok a kérdések, amiken el kellene gondolkodni a tagadás helyett.

A nálunk sokkal fejlettebb intelligenciák, főként pedig az istenek szükség esetén bármely alacsonyabb fejlettségi szintű lelken keresztül meg tudnak nyilvánulni ezen a módon. Tudják a módját, hogyan kell átvenni az irányítást valaki fölött, félreszorítani a feltudati funkcióit és átmenetileg bármit megcsináltatni vele, majd észrevétlenül visszahúzódni. Az illető még csak észre sem veszi, mi történt vele, sőt el sem hiszi, ha utólag elmondják neki a dolgot. Hasonló a módszer a hipnózishoz, szuggesztióhoz, csak profibb kivitelben. Ezt nevezzük megszállásnak, skizofréniának, tudathasadásnak, stb.


A médiumitás előnye, hogy általa sokféle szellemmel lehet kapcsolatot létesíteni, tőlük információkat gyűjteni bizonyos dolgokról. Hátránya meglehetősen sok van. Egyrészt megviseli a médiumot fizikailag, energetikailag. Megfigyelhető, hogy ha magas lélekrezgési szintű lény nyilvánul meg a médiumon keresztül, pl. egy istenség vagy maga az Isten, akkor gyorsan lemerül a médium energiarendszere, nem bírván felvenni annak ritmusát. Kifárad, aminek következtében elhalkul a beszéde, lelassul a mozgása. Állandóan föl kell tölteni energiával, hogy rendesen működjön. Ez pedig a beszélgetést vezető személy feladata, aki vagy érti a dolgát vagy nem. Alacsony lélekrezgési szinten viszont más szellemek is beszállhatnak a csatornába, hogy a saját (kéretlen) közlendőjükkel árasszák el a kiváncsiskodókat.

Másrészt a kapcsolat sokszor a médium tudatának egyes szegmenseit használja a kommunikációhoz, ami azt jelenti, hogy nem képes bármit közölni velünk. Ismeretlen fogalmakat, amikre nincs szavunk, csak körülírással, eléggé nehézkesen képesek elmondani vagy lerajzolni. A médium tudatának teljes kikapcsolása az adásból szintén sok mellékhatással jár (a médium egészségére nézve). Ráadásul nincs tökéletesen védett, privilegizált helyzetben lévő médium. Akin keresztül először a jó erők nyilvánulnak meg, az készülhet rá, hogy később a rossz erők is jelentkezni fognak, mert az egyetemes törvény szerint joguk van hozzá, hogy ők is beleszóljanak az ilyen kommunikációs csatornákba. Kivétel pedig nincs. Ha ma az Istennel beszéltünk, holnap lehet, hogy a Sátán lesz a vonal túlvégén. Persze a szellemek különféle azonosító kódok segítségével szűrhetők, mágikus technikákkal távol tarthatók a médiumtól, hogy ne tudjanak rácsatlakozni, de mindez csak átmeneti megoldást adhat.

A legokosabb, amit tehetünk - és ez minden túlvilági kapcsolatra érvényes - ha maximálisan óvatosak és kételkedőek vagyunk a kapott információkat illetően. Mert: "messziről jött isten azt mond, amit akar". Okosabb nem hinni és utána járni, ellenőrizni a különféle állításokat, például több független csatornán keresztül, több szellemet megkérdezni a témáról.

Szeánszok

A spiritiszta szeánszok általában csoportos kapcsolatfölvételi kisérletek a különféle rangú, tudású és képességű szellemekkel, kisértetekkel, halottak lelkével. Ilyenkor sokszor nem személyen keresztül nyilvánul meg a megidézett entitás, hanem valamely fizikai jelenség által. Asztal emelgetés, kopogás, hidegség érzet, szellő keltése és más misztikus borzongások révén izgatja a többnyire tapasztalatlan társaságot. A dolog fő veszélye, hogy akik ezt csinálják, sokszor nem ismerik sem a biztonságos idézés módszereit, sem a biztonságos elküldését. Olyan erőket mozgatnak meg, amiket kezelni, helyesen értékelni képtelenek, mivel csupán esti szórakozást látnak az egészben. Aztán ha a szellemek megjönnek, s pláne maradnak, még másnap reggel is, akár hetekig, és ott idegesítik az embereket, akkor már késő.

Ezzel kapcsolatban a legfontosabb alapszabály: semmilyen mágikus akciót, cselekedetet ne hajtsunk végre heccből, szórakozásból. Csak nyomós indokkal szabad bármilyen erőt, lényt megidézni. És csak akkor, ha a hívó formula mellett biztosan tudjuk a védő és elküldő, hatástalanító (ellen) formulákat, varázslatokat is. Gondoljunk itt arra, hogy nem elég elindulni egy gépkocsival, a féket is tudni kell használni ha nem akarunk az árokban kikötni. Persze a biztonságos közlekedéshez a vezetni tudás még messze nem elegendő. Célszerű a kresz szabályokat is megtanulni és begyakorolni, mert rajtunk kívül mások is "közlekednek" a teremtésben.



Halottidézés

A halottidéző szertartások legfőbb célja (médiumon vagy szeánszon keresztül) általában az, hogy nem tudunk elszakadni az elhunyt személyétől. A mi ragaszkodásunk azonban nekik is megnehezíti az eltávozást a magasabb dimenziószintek irányába, a továbblépést egy újabb életbe. A halottak általában mind ki szoktak menni a saját temetésükre (búcsúztató szertartásukra), hogy megnézzék a hozzátartozók gondolatait, érzéseit velük kapcsolatban. Ez segít nekik tisztába jönni az életükkel és helyesen megítélni - utólag - a történteket.
Minden halott ugyanazt mondja arról a helyről, ahová kerül. A jók fényes és kellemes helyre kerülnek, a rosszak sötét és kellemetlen helyre. Amikor a földi világra tekintenek vissza, mintha esővíz áztatta ablaküvegen keresztül néznének minket, olyan (elmosódott) számukra a mi érzékelésünk. Látják a gondolatainkat, érzéseinket, sőt részben a múltunkat és jövőnket is, bizonyos korlátok között. Hallják amit mondunk és tudnak válaszolni is, csak mi nem vesszük észre őket (kevés kivételtől eltekintve). Az ő világukban nincs idő, tehát minden egyszerre van, ugyanakkor mégis van fogalmuk az időről és az események sorrendjéről.

Bizonyos kérdésekre nem hajlandóak válaszolni, mert nem tehetik. Az angyalok nem engedik meg, mert azzal beavatkoznának az itteni dolgokba. Attól, hogy valaki meghal, még nem lesz jobb ember, sem okosabb. Visszaemlékezik ugyan az előző életei tudására és tágabb perspektívában látja az univerzumot, de a tudásbeli hiányosságai és korlátai attól még megmaradnak. A téveszméket (hiedelmeket) és vágyakat (szokásokat), jellemhibákat is visszük magunkkal a túlvilágra, ezért ne várjunk túl sokat az elhunytakkal való kapcsolattól, hacsak nem volt az illető már életében is nagy tudású.

A legokosabb dolog, amit a halottak lelkéért tehetünk, hogy rendesen elbúcsúztatjuk őket. Ha gondot okoz nekik a távozás a földi világból - például mert materialisták voltak - elmondhatjuk nekik, amit tudunk a túlvilágról, gondolatban vagy szóban, segítve tapasztalatlan lelküket a tovább lépésben. Ezt a célt szolgálják a különféle halottas könyvek szent szövegei és a vallásos temetési szertartások évezredek óta.

Spiritiszta

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

loading...

Post Top Ad