Légzés és vérkeringés - A helyes légzés megtalálásának természetes útja

Levegő és vér, a két létfontosságú elem nemcsak a légzés során kerül egymással kapcsolatba, miközben oxigént veszünk fel és széndioxidot adunk le, hanem a légzés és a vérkeringés ritmikus mozgása is képes egymást befolyásolni. Susanne Barknowitz légzésterapeuta cikkéből megtudhatjuk, hogy egy holisztikus szemléletű terápia, amely különböző gyakorlatokkal a természetes légzésnek igyekszik szabad teret adni és azt támogatni, hogyan tud a testi-lelki harmónia megteremtésében segíteni. Válaszokat kaphatunk a kérdésekre: Milyen a helyes légzés? Milyen a természetes légzés? Hogyan tudatosíthatjuk a légzés folyamatát?

Vegyük szemügyre először azokat a testi folyamatokat, melyek során a vérkeringés és légzés, a két elem, víz és levegő találkozik.

Két elem találkozása

Belégzéskor felvesszük környezetünkből az oxigént, majd kilélegezzük az anyagcsere során keletkező szén-dioxidot. Ezáltal állandó csere zajlik köztünk és a környezet között. Ezzel párhuzamosan bennünk is lejátszódik egy cserefolyamat. Ez a tüdőhólyagocskákban, az alveolusokban megy végbe. Elevenítsük most meg lelki szemeink előtt ezt a csodát: Megannyi apró, vékony kapilláris, a "véredénykosaracskák", szövik át közel 300 millió hólyagocska leheletvékony (a milliméter négyezred részével egyenlő vastagságú) falát. És itt találkozik és jön létre kapcsolat a mozgásban lévő levegő és a befogadó szerves folyadék között. Az alveolusok területén intenzív kapcsolatba kerül egymással a levegőt mozgató tér és a parányi véredények.

Miközben lélegzünk, szervezetünk több lépcsőben szénvegyületeket és hidrogént éget el oxigén jelenlétében. Az égés során szén-dioxid (CO2), vízgőz, hő és szabadon felhasználható energia keletkezik, melyet a szervezet az izommunka vagy kémiai reakciók során hasznosít. Ha izmainkat megdolgoztatjuk, intenzívebbé válik az anyagcsere, és ezáltal az oxigénfelhasználás is. A légzés tehát egy létfontosságú, energiát termelő folyamat.

Az oxigén a vörösvérsejtek hemoglobinjához kötődik és bekerül a vérkeringésbe, a vér pedig elszállítja a sejtekig. A sejtek szénsav formájában leadják a szén-dioxidot a vérplazmába, ami elszállítja azt a léghólyagocskáig, hogy ott kiválasztódjék. A tüdő tehát a veséhez hasonlóan egy fontos kiválasztó szerv, együttes működésük tartja fenn a test sav-bázis egyensúlyát.

Azonban a vér szénsavtartalmának csak egy része távozik el, a fennmaradó rész feladata, hogy folyamatos ingerként szolgáljon a légzéscentrum számára. A légzést tehát a vér szabályozza. A légzéscentrum a vér szén-dioxid tartalmán kívül a sav- (pH) és oxigénmennyiségről is információt kap.

A "belső légzés" a sejtek és szövetek légzését kifejező fogalom: A sejtek felveszik a vér által szállított oxigént, és a sejtlégzésben részt vevő enzimek segítségével oxidálják a szerves vegyületeket.

Mindez elegendő a levegő és vér közötti gázcsere megértéséhez.

A légzés mint mozgás

Ha valaki elkezd foglalkozni a légzéssel, először valószínűleg csak a testi-szervi folyamatok fogják érdekelni. Ha azonban valaki kész bizonyos gyakorlatokat bensőleg átélve elvégezni, hamarosan fel fogja ismerni, hogy többet vesz fel, mint csak oxigént, és többet ad le, mint csupán szén-dioxidot.

A tudatos átélés közben az ember szelleme lép működésbe: tehátbenső központunk, a szellem fogad, és ő ad. Minél mélyebben, minél közvetlenebbül vesz részt a szellem a fogadásban és az adásban, annál mélyebbé válik a légzés, és annál hosszabb ideig hat ki, mégpedig magától. Néhány alkalommal egy-egy mélyen átérzett ima után tapasztaltam ezt meg: A légzés elmélyült, a levegő szabadon áramlott, és nemcsak a szellem, hanem az egész test szélesre tárta kapuit.

Az ógörög "psycho" ige (lehelek, fújok, lélegzem) arra utal, hogy a légzés kapcsolatban áll a lélekkel és szellemmel. Psychae, a lélek, azt is jelenti "életerő", "életlehelet". Már a legfinomabb lelki rezdülés is kihat a légzés ritmusára: Ha öröm van bennünk, a légzés felélénkül, felgyorsul, ha fájdalom ér és gondjaink vannak, nehezebb a légzés. A szomorú emberek lassan és nehezen lélegeznek, és időnként sóhajtanak közben. A vidám és boldog természetű emberek gyorsan és könnyen lélegeznek, a gondolataikba mélyedt emberek pedig gyakran elfelejtenek egy ideig levegőt venni.

A következő példák emlékeztethetnek bennünket a temperamentumokra. Azt mondják, hogy valaki "könnyűvérű", "nehéz vérű", "forró vérű" stb.

Mind a légzés, mind a vérkeringés, ritmikus történés. Mint minden folyamat a természetben, ezek is alá vannak vetve a mozgás alaptörvényének - hiszen eleven dolgokról van szó. Az egész Teremtést átjárja ez a eleven mozgás vagy "lüktetés", mely mindig harmonikus, mindaddig, míg azt meg nem zavarjuk. Felvetődik tehát a kérdés, hogy hogyan tudunk harmonikusan beilleszkedni a Teremtés ezen rezgésébe - légzésünk ritmusával és vérünk lüktetésével.

A légzést mint mozgást megtapasztalhatjuk. A légzésközpont érzékeli a vér oxigén és szén-dioxidtartalmát, és ennek megfelelően reagál, ha szükséges impulzusokat küld az erre szolgáló idegeken keresztül a rekeszizomnak mint fő légzőizomnak és a légzést segítő további izmoknak. Miután a rekeszizmokhoz elértek ezek az ingerek, lesüllyed, és megindítja a belégzést. Ennek következtében a mellkas és ezzel együtt a tüdő térfogata megnő. A tüdőben alacsony nyomás alakul ki, és a levegő beáramlik. Mihelyst elegendő oxigén van a vérben, a rekeszizom visszatér kiindulóhelyzetébe.

Ez a folyamat általában nem tudatosan történik. A többi teremtménnyel ellentétben azonban nekünk embereknek lehetőségünk van tudatosan is, azaz akaratlagosan hatni a légzés folyamatára. Persze csak korlátozott mértékben - legalábbis eddig még senki sem halt meg attól, hogy megpróbálta visszatartani a lélegzetét. Tehát a nem akaratlagos reflex erősebb.

A rekeszizom süllyedését és visszatérését jól láthatjuk a felsőtest ritmikus alakváltozásán. E mozgás rezgése áttevődik a test többi részére is, ha azok nem túl merevek. A légzőmozgás ellazult állapotban lévő izomzat és izületek esetén továbbterjed a lábon keresztül egészen a lábfejig, a vállaktól a karon keresztül egészen a kézig és a nyakcsigolyáktól egészen a fejtetőig. Minél távolabb esik a rekeszizomtól egy testrész, annál finomabb ott a rezgés.

A rekeszizom szabad, optimális mozgásának központi szerepe van az egész szervezet egészségmegőrzésben - mivel a helyes mozgás mindig támogató, fenntartó módon hat, a nyugalmi helyzet azonban elég gyorsan visszafejlődéshez vezet, melynek következménye betegség, végül pedig megmerevedés. A rekeszizom egészséges, természetes, tehát akadálytalan mozgása olyan, mintha a szervek finom masszázst kapnának, különös tekintettel a hasüreg szerveire - mint a máj, a gyomor, a vesék, a hasnyálmirigy és a belek. Ez a masszázs támogatja az epe, a hasnyálmirigy-váladék, a nyirok és mindenek előtt a vér áramlását. Mivel a rekeszizommal összekapcsolódik a szív egy része is, a légzőmozgás a szív működését is serkenti. És nem utolsósorban a napfonat, az érzések központja is közvetlenül a rekeszizom alatt helyzekedik el, melyen keresztül a szellem továbbítja erőhullámait a test felé (ld. Grál-füzetek 1. szám). Ezért a légzésterápia feladatának tekintem, hogy lehetőséget kínáljon és teremtsen ahhoz, hogy a rekeszizom optimálisan mozoghasson.

A légzés mint impulzus a vérkeringés számára

A szív jobb kamrájának egy jó része és a bal kamra egy kisebb része a rekeszizmon nyugszik. A légzés ritmikus mozgása és az ezzel együtt járó nyomásváltozás hatására a szív a belégzés során megnagyobbodik, a kilégzés során pedig csökken a térfogata. Az aortára és az üresvénára is hatást gyakorol a rekeszizom ritmikus mozgása. Ebből adódik, hogy a légzőmozgás a szív pulzustérfogatát is igen jelentős mértékben képes befolyásolni.

Újra és újra rácsodálkozom arra, mennyire sokrétűen kapcsolódik össze az egyes szervrendszerek működése, és milyen sokoldalúan működnek együtt. Semmit sem lehet elszigetelt jelenségként vizsgálni, egyik dolog hatással van a másikra, és minden kölcsönösen segíti egymást.

A kutatási eredmények szerint a légzés szívre és vérkeringésre gyakorolt hatása felületes légzés és csekély mértékű rekeszizom mozgás esetén alig mérhető. Ezen a ponton kezdődik a légzésterápia feladata, hogy lehetőséget adjon a légzés és a rekeszizom mozgásának természetes elmélyítésére.

Légzés és vérkeringés - terápiás szempontok

A tudatos átélés hidat képez a lélekhez, az ember szelleméhez. Egy holisztikus irányultságú légzésterápiában ezért az a fontos, hogy a légzést megtapasztalhatóvá tegyük a beteg számára: a saját légzés és az egész test állapotának megtapasztalását. Elsősorban nem arról van szó, hogy megállapítsuk egy betegség tüneteit és megszüntessük azokat, hanem hogy az embert lássuk a maga teljességében, fejlődési folyamatában, személyes életútján, ahol a tünetek gyakran segítséget nyújtanak a változáshoz, átalakuláshoz és kibontakozáshoz. Ahelyett, hogy egy mesterkélt technikát alkalmaznánk, mely a legjobb esetben is csak rövid távú javulást hoz a légzés folyamatában, de semmiképpen sem gyógyulást, egy holisztikus szemléletű kezelés esetén többek között légzést támogató mozgásgyakorlatokról van szó; figyelemösszpontosító és érzékelést fejlesztő gyakorlatokról, melyek segítségével megtapasztalhatjuk és kibontakoztathatjuk a légzést; testtartást javító gyakorlatokról, melyek a levegőáramlást támogatják, és hanggyakorlatokról, melyek különösen a kilégzést támogatják, de a testtónust is szabályozzák. Erre egy példa a gyakorlatból:

Egyszer egy fiatalember jött hozzám terápiára, aki állandó fáradtságtól és energiahiánytól, valamint keringési problémáktól szenvedett. Munkája közben sokat ült az íróasztalnál vagy a számítógépe előtt. Magánvállalkozóként többnyire nagy feszültséget okozott neki, hogy időre elkészítse a feladatokat. Munkáját saját ötletei határozták meg, és a munkaintenzitása nagy kilengéseket mutatott: extrém nagy energiabedobással dolgozott, szinte túlpörgött és nagyon produktív volt - aztán nem tudott megállni egy ponton, és addig dolgozott, míg szinte össze nem esett. Aztán annyira ki volt merülve, hogy legalább két napig az ágyban kellett feküdnie. Fizikai állapotát így írta le: A munkaeufóriában egy idő után az volt az érzése, hogy minden vér a fejében gyűlt össze, nagy nyomást érzett ott és a gyomor tájékán, miközben egyre romlott az állapota, míg végül elfogta a rosszullét.

Az ő feladata tehát az volt, hogy megtalálja a helyes mértéket, felismerje a korlátait, lehetőséget keressen az egyoldalú tevékenység kiegyenlítésére - a test oldaláról pedig: újra létre kellett hoznia a kapcsolatot a vérbő fejrégió és a "vértelen", nem mozgatott gyomor-rekeszizom rész között.

A terápia elején szinte kizárólag csak a lábbakkal dolgoztunk: mozgásgyakorlatok, talajjal szembeni ellenállás, erősítés, a láb tudatos érzékelése, a talajjal való kapcsolatfelvétel, a talaj mint hordozó érzékelése. Ezt rendszeres séta egészítette ki. Azt akartuk elérni, hogy a "felgyülemlett feszültséget" elvezessük. A fiatalembernek először meg kellett tanulnia, hogy a lábára, a fundamentumára hagyatkozzék, érezze a talapzatot, hogy fent lazítani tudjon. A lábak mozgatása és intenzív használata ezen felül serkenti a vérkeringést, különösen a vénás visszaáramlást, és a vérellátás javulása kihat újra az egész testre.

Következő lépésként a rekeszizom, gyomor, belek és a hát ide kapcsolódó területeivel dolgoztunk. Az itt lévő izmok kevéssé voltak fejlettek, tartás nélküliek voltak és nagyon kis izomtónussal rendelkeztek, a rekeszizom mozgása rendszertelen és felszínes volt, nagyon kis kilégzési fázissal. Hang-, testtartás- és rekeszizom gyakorlatok azonnal enyhítették a fejben kialakult nyomást, és hamarosan stabilizálódott a testtónus ezen a területen, a légzés mélyebb lett, a belek és a gyomor vérellátása javult. Amikor a terápia végén a fejet és a környező régiót támogató gyakorlatokat végeztünk, megállapítottuk, hogy a nyak is meglehetősen merev volt, és a fiatalember úgy érezte, hogy a feje izolálva van a testétől. Ez is javult, a légzés folyamata és a vérellátás kiegyensúlyozottabb lett, a rendkívül energiahiányos állapotok egyre ritkábban fordultak elő. A fiatalember sok felismerést és tapasztalatot vitt magával a hétköznapi életbe. Például rendszeresen dolgozik nagy gyümölcsöskertjében, melyet saját földterületén alakított ki. A fizikai munka jót tesz neki, és egyre jobban érzi magát. Akkor végez gyakorlatokat, ha hosszan ül az íróasztalnál. És mindenekelőtt felismerte, hogy kárára van, ha olyan projekteket vállal el, melyek hasznosságáról nincs meggyőződve.

Grál Világa

Könyvajánló

Légzéstechnikák
Gyakorlatok a hosszabb lélegzetért
Markus Schirner

Lélegezni oly egyszerű, oly nyilvánvaló, hogy nem is akad senki, aki tudatában lenne mérhetetlen hatalmának. Az ember élete egy hosszú lélegzettel kezdődik, és egy mély kilégzéssel ér véget. A kettő között életünket befolyásoló lélegzetvételek milliói állnak. A tudatos légzés nem csak materiális, hanem finomanyagi világunkra is jelentős hatással van. Korunk embere azonban egyre kevesebb időt fordít arra, hogy természetesen lélegezzen. Tudatos gyakorlatokkal javíthatunk általános közérzetünkön, és helyreállíthatjuk a természetes kapcsolatot a lélegzet, a test és a tudat között. Markus Schirner légzéstechnikái betegség esetén elősegíthetik a gyógyulást, javítják a kisugárzást és növelik az önbizalmat, valamint megmutatják a tudatosulás felé vezető utat. A könyvben számos, keleti és nyugati tanokból származó légzéstechnikai módszer leírása található, melyek testi és szellemi síkon egyaránt hosszabb élethez, nagyobb levegőhöz juttathatnak minket.