Tehát, ma reggel felébredek és hibásnak érzem magam... ejha, mit csináltam már megint???
A bűntudat az egyik disszonáns energia, amit a legnépszerűbb sajtótermékek, vallások, kulturális és társadalmi programok támogatnak és előmozdítanak. TELJES GŐZZEL. Miért? Mert lehúzza a vibrációs szintünket és belerángat az áldozat/agresszor ciklusba.
Az első gondolatom az volt, „mi rossz fát tettem a tűzre, hogy nyakig bűntudatban úszva ébredtem?” Több órát töltöttem azzal, hogy megengedtem a bűntudatnak, hogy létezzen, kifejezze magát, nőjön... és semmi. Fogalmam sem volt, mit keres itt, honnan jött. Láttam az áldozat/agresszor energia meg a félelem felhangjait benne.
Mikor még kicsiny gyermek voltam, egy bizonyos pillanatban elhatároztam, hogy úgy akarom megélni az életet, mint általában az emberek. Tettem ezt főleg azért, mert nem értettem, miért viselkednek az emberek úgy, ahogy viselkednek, miért ragaszkodnak olyan disszonáns energiákhoz, amelyek réges régen támadtak bennük. A határozatot azonnal életbe léptettem, s így képes lettem rá, hogy erőteljes emberi érzelmeket, ellentéteket, választásokat éljek át, szenvedjek (kapaszkodjak a fájdalomba jóval azután is, hogy megszűnt az értelme), és így tovább. Mégis mindez művi volt, s még a kétségbeesés legsötétebb pillanataiban is észleltem, tanultam, tudván tudva, hogy az egész nem valódi.
Mint gyermek, egyike az első dolgoknak, amit tettem azért, hogy „megtapasztaljam”, milyen embernek lenni, az volt, hogy kitöröljek az emlékezetemből egy élményt, ami bűntudatot keltett bennem. Ez elindította a feledés zuhatagát, s a felejtés fátyla lehullt a szememre. Ezelőtt teljesen emlékeztem életem minden pillanatára. Találomra idéztem egy évekkel ezelőtt olvasott könyv tetszőleges oldaláról. Ezután még arra sem emlékeztem, mit reggeliztem aznap.
Évtizedek múlva megszűnt az „emberként élés” értelme, s én újra az eredeti önmagam lettem, ám az „emberi élet” idejéből több program is ott maradt a helyén. Ez azt jelenti, hogy gyakran nem értem egy-egy bizonyos disszonancia jelentőségét, eredetét vagy okát, de megsejtem a „milyenségéből”.
Ma reggel úgy éreztem, a bűntudat a saját mezőmben van, a testemben, és nem tudtam rájönni, honnan származik, „hol hibáztam”, hogy aktiváljam. Felidéztem, mi volt az utolsó dolog, amit tegnap este csináltam, és eszembe jutott, hogy egy háborús témájú cikken dolgoztam. Ebben a cikkben szó volt egy veteránról, akit néhány hete ismertem meg. És arra gondoltam, talán ez az, mivel nem tudom, hol találhatom meg ezt az embert (egy kávézóban beszélgettem volt vele), hogy engedélyt kérjek tőle, hogy közzétegyem a tapasztalatát. Arra gondoltam, „nem engedélyezte, ezért hiba volt az ő élményéről írnom”.
Kitöröltem a cikket. Semmi. A bűntudat maradt.
Két felnőtt él velem egy házban, mindkettőnek elmondtam, hogy hibásnak érzem magam és nem tudom, miért, van-e valami ötletük. Egyikük hosszas fejtegetésbe kezdett arról, hogy milyen hibásnak érezte ő magát ezért vagy azért. A másik csak a vállát vonogatta.
Arra gondoltam, talán másvalaki bűntudatát érzem? Talán van valami a közösség életérzésében?
Bingó!
A felfedezés érzése azonnal végigremegett a testemen. Valaki a tudatossági szférámban hibásnak érzi magát. Aztán igen erősen felfogtam egy „olyan nagyon bánom”-ot. Jó-jó... de mit bánok annyira?
Felharsantak az áldozat/agresszor felhangok. S amint ezeket figyeltem, lehullt az arcról a maszk.
És ekkor megértettem. Mindössze egy misztikus beleegyezés-játékról volt szó. Úgy történik, hogy egy személyre ráborítanak egy bizonyos energiát, hogy az illető úgy érezze, valamit tett, valaki valamire készül ellene, vagy valami történni fog. Gyakran ezután tényleg meg is történik az a valami, az illető valaminek áldozata lesz, a rávetített energiának megfelelően. Azért, mert az illető személy „elhiszi”, és eszerint beleegyezik, hogy „igen, mehet, ez megtörténhet az életemben”. Az embert ráveszik, hogy öntudatlanul beleegyezzen az eseménybe.
Egész életem során történtek kísérletek, hogy belerántsanak az áldozat/agresszor ciklusba, ahol megölhettek vagy elgyengíthettek volna annyira, hogy hatástalanná tegyék a munkámat, ami a hatalom visszavételének szétkürtölése. Néha több évre be is szippantottak, méghozzá komolyan.
Ma is csapdába estem, órákon át jártam körbe-körbe. S ha nem azonosítottam volna a végső „szándékot”, valószínűleg most is futnék a farkam után, rettegve, hogy valaki rosszat fog tenni velem. És pont ez az utóbbi próbálkozás, hogy félelmet ültessenek belém, ez volt az, ami felfedte a játékot. Mert tudjátok, én nem számítok. Ha nekem nem sikerül, valaki más fogja tovább hirdetni a felhatalmazás üzenetét. De még az életem legostobább, legöntudatlanabb idejében is túléltem ezeket a próbálkozásokat, és megértem a holnapot, amikor újra terjeszthettem az üzenetet. Most, ma, bár nem vagyok a bolygó legbölcsebb embere, azért nem ugrok be olyan könnyen.
Mindnyájan összefüggünk. S ha nem dolgoztam volna fel ezt a helyzetet, minden, amit csak írtam, tettem, kifejeztem, magán hordozta volna a „hibázás” pecsétjét. Bárki, aki felébredt vagy érzékeli az energiákat, felfogta volna, érezte volna, hogy valamiért hibás vagyok. Eszerint az, hogy foglalkozom vagy nem, és hogyan, az életemben felbukkanó dolgokkal, szélesebb körben hat, mint a saját életem. Ez az energia igen hatékonyan beszennyezte volna a felhatalmazás üzenetét, amit minden áldott napon hirdetek.
Úgy döntöttem, hogy közlöm ezt az igen személyes utazást, mert világosan kimutatja, hogyan téríthet le bennünket a disszonancia a helyes útról.
UGYANAKKOR, akár külső forrásból származik ez a disszonancia, akár ténylegesen tettünk valami idétlenséget, pillanat alatt kiléphetünk belőle. NINCS ÉRTELME belecsimpaszkodni a bűnösség érzetébe, miután valamit elkövettünk. Ehelyett lássunk benne vészjelzést. Fizikai testünk, felsőbb énünk, érzelmi testünk, energiatestünk, elménk, mind azt jelzik, hogy a cselekvésünk nincs összhangban a valódi énünkkel. Dolgozzuk fel és lépjünk egy harmonikusabb Én-be. Minél inkább összhangban vagyunk önmagunkkal, annál tágabb lesz a tudatossági körünk, annál könnyebben léphetünk a saját hatalmunkba félelem nélkül. Annál inkább lehetünk az a személy, akihez mások igazodnak. Aki egy teljesen nyitott, áttetsző, hatalommal teljes, tökéletes összhangban élő ember.
Ascension101
Könyvajánló
Lucio Della Seta
E kötetben először lesz elemzés tárgya a "bűntudatnak" nevezett érzés természete, a szorongás és a pánik valódi okainak témája. Olyan zavarok ezek, amelyeket nem tartanak betegségnek vagy abnormálisnak, hanem olyan panaszoknak, amelyek az emberi faj evolúciós folyamatának jellegzetességeivel függnek össze. Ezek a szenvedések elkerülhetetlenek, de küzdeni lehet ellenük és többé-kevésbé enyhíthetők. E könyvében a neves pszichológus gyakorlati jellegű tanácsokkal szolgál épp ilyen gyógyászati célzattal, a velünk született félelmi mechanizmus túlzásainak mérséklésére szolgáló gyógyszerek ajánlásától a pszichoterápiák alkalmazásáig. Lucio Della Seta fő célja mindenekelőtt a szülők fogékonnyá tétele arra, hogy akadályozzák meg gyermekeinkben a súlyos bűntudat kialakulását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése