Rejtélyes múmiák Kínában

Múmiák, akik európai emberekre hasonlítanak, ám Kínában találták őket. Ez a felfedezés megváltoztathatja a történelmet. Vajon a nyugati ember több mint 3000 évvel Marco Polo előtt eljutott Kínába?

Kína nyugati, sivatagos területét mítoszok és legendák övezik. Ősi kínai szövegek az ország nyugati peremén élő furcsa népekről számolnak be. A történetetekben a legvadabb képzeletek kapnak szárnyra. Egy népcsoport, akiknek vörös hajuk és kék szemük van. Ezeket a történeteket számos szakértő érdektelennek és a fantázia szüleményének tartotta egészen egy váratlan találkozásig.

1988-ban az amerikai Victor Mair, az ősi kínai szövegek szakértője Kína hátországába utazott egy vidéki múzeumba. Az utazás egy életre szóló felfedezéssé vált.

"Teljesen felkészületlenül értek az aznap látottak. Azt hittem, hogy csak edényekkel, szerszámokkal és a többi szokásos múzeumi tárggyal találkozom majd. Egy múmiákkal teli szobába léptem be. Megrendítő és magával ragadó élmény volt. Az arcuk állapota alapján, mintha nemrég hunytak volna el. A múzeum szerint azonban több ezer évesek voltak. Volt egy múmia, amitől nem tudtam elszakadni. Hosszasan néztem a szemeit, és ha jól emlékszem, el is sírtam magam. Azt hiszem arra gondoltam, hogy az ott a testvérem, vagyis egy 3000 éves ember, aki a testvéremre hasonlít" – emlékszik vissza az első találkozásra Mair.

Ezek az egykor élt emberek nem hagytak maguk után épületeket, írásos emlékeket, csak a holttestüket. És egy jó állapotban megmaradt leletgyűjteményt. A kutatóknak a régészeti feljegyzések mélyére és – a 21. századi molekulárbiológiai módszerek segítségével – magukba a holttestekbe is bele kellett tekinteniük.

Modern kutatások

A leletek vizsgálatakor a tudósok meglepő felfedezésekre jutottak. Olyan technológiák és találmányok kerültek elő, amelyek akkor talán még ismeretlenek voltak a kínaiak számára. Ilyen volt a kerék, a bronz és a gyapjúszövet. Ezek a nyomok arra utalnak, hogy nem Kínából, hanem máshonnan származnak.

A Chercheni Embernek hívott múmia a világ legrégebbi ismert nadrágját viseli. Ruházatuk, a csizmáik, az öveik, és a díszes szalagjaik részleteiben a származásukra utaló nyomok rejlenek. A kutatók rábukkannak egy nyilvánvaló motívumra, a skótkockás mintára. Ezt a technikát egyértelműen európainak tartják. Hasonló darabokat találtak ennek a korszaknak a környékén Németország, Ausztria és Skandinávia területén is. Vajon ezek a Kínában fellelt múmiák egy elveszett európai néphez tartoznak? Az igazság nem ennyire egyszerű.

Első alkalommal körülbelül 4000 évvel ezelőtt jutottak el emberek ebbe a medencébe. Az egyik legöregebb múmia, amely az ideérkezésük idejéből származik, a Loulan szépe nevet kapta, bár ahhoz egy régész szemére van szükség, hogy megértsük, miért hívják így.

Textilszálak

A textíliák sokféle információt szolgáltatnak az emberekről, arról, hogy kik voltak ők, miként éltek, és hogyan kapcsolódnak más történelem előtti kultúrákhoz. Bár a ruházat európai gyökerekre utal, a pusztán divatra alapozott ítéletek nem meggyőzőek. A tudósoknak a szálakat kellett megvizsgálniuk, hogy pontos válaszokat kapjanak. A mikroszkóp alatt a dolog egyértelművé vált: a szálak gyapjúból készültek. A gyapjú birkáktól és kecskéktől származik. Ez az egyik legkorábbi régészeti bizonyíték a gyapjú felhasználására a régióban.

A feltételezések szerint a birkapásztorkodás 6000 évvel ezelőtt a Tarim-medencétől 3000 kilométerre nyugatabbra lévő területen, a mai Közel Keleten bukkant fel. A tarimi múmiák idején már az egész Közel-Keleten elterjedt, és Európa nyugati részéig is eljutott. A bizonyítékok alapján a ruha nem kínai volt, és anyaga nyugatabbi területekről származott.

Bronz

A kutatók a múmiák körül bronzleleteket is felfedeztek. A bronz két fém, a réz és az ón ötvözete. Manapság mindennaposnak számít, de a saját idejében az emberiség egyik nagy találmánya volt. Elsőként időszámításunk előtt 3500 körül, az ősi Mezopotámiában használhatták. A forradalmi technológia új eszközöknek és fegyvereknek nyitott utat. A múmiák időszámításunk előtt 1800-ból valók, és bronz van náluk; mindez azelőtt, hogy Kínába került volna. A bronz a túlélés kulcsát jelenthette ebben a környezetben.

Ló és a Szibériai kapcsolat

A leletek között van egy múmia, ami a Chercheni emberként ismeretes. Feltűnően jó állapota egyedülállóvá teszi őt az itteni és a világ többi múmiája között is. A Chercheni ember időszámításunk előtt kb 1000 évvel ezelőtt élt. Közel két méter magas, világos hajú és bőrű külsejük kísértetiesen emlékeztet a korai kínai szövegek által említett titokzatos nyugati emberekre. A Chercheni Ember élénk színű köntöst és a világ legrégebbi nadrágját viselte. Egy nyerget találtak a sírjában. A közelében egy ló koponyáját és patáit.

A Pontic sztyeppe nevű területen (Botaji kultúra) 5500 évvel ezelőtt elsőként háziasították a lovat. Ez a lépés olyan mértékben forradalmasította és alakította át a világot, mint a repülőgép. A lovak felgyorsították a dolgokat. A ló lehetővé teszi a kapcsolatot a Tarim-medencén túli világgal, a kapcsolatot Kínával.

4000 kilométerrel arrébb a kutatók egy újabb nyomra bukkantak. Az oroszországi Szentpétervárban a híres Ermitázs Múzeum számos, a világ számára ismert művészeti alkotásnak ad otthont. Vannak azonban kevésbé ismert termei is. Ezek a termek olyan dolgokat rejtenek, amelyek sokkal inkább a régészeket érdeklik és nem a műkedvelőket: egy másik múmiát. Erre a leletre Szibériában, Pazyryk területen, a tarimi emberektől 1000 kilométerre északra bukkantak rá. Ő sztyeppei nomád férfi volt. A szakértők könnyen felfedezik a Tarim medence múmiáival való szoros kapcsolatot. Szekere volt, amelyet küllős kerékkel szereltek fel. A szőnyegek ugyanolyan bonyolult szövési technikával készültek, mint déli szomszédainál. Egy teljesen felnyergelt, mumifikálódott ló fekszik mellette. A pazyryk törzs vezetője a tarimi nép létezésének vége felé élt. Mégis, a nála lévő tárgyak megmunkálásuk alapján gyanúsan hasonlítanak az 1000 kilométerre lévő Tarim-medencében találtakéhoz. A régészeti bizonyítékok által kirajzolódó térkép egyre kuszábbá vált. Európai kinézetű gyapjú textíliák, bronz, amely eredetileg Mezopotámiából származik, továbbá a ló, amit a Pontic sztyeppén háziasítottak. Mindez egy olyan néphez tartozik, amelynek létezéséről a közelmúltig semmit sem tudtunk.

2003-ban rábukkantak egy új múmiára, aki mellett számos szokatlan tárgyat találtak: hangszereket, csengőket, pálcákat. A férfi a Yanghai Sámán nevet kapta, aki az i. e. 8. század környékén élt. Ez az utolsó fejezete a tarimi nép létezésének. A sámánnál a vizsgálatok szerint marihuána volt, amelyet minden bizonnyal elszívott, és transzba esett tőle. A sámánon talán a legfigyelemreméltóbb dolog a sapkáját díszítő porceláncsigák. Ilyenek több, mint 1600 kilométerre délre, az Indiai óceánban találhatók. Ez egy újabb távoli hely a térképen, amely szintén felkerült a listára.

Tudomány és politika

Kína nyugati részén, a tibeti fennsíkot északról lezáró hegyláncokon túl, a Tien-San déli lejtői között húzódik az óriási Tarim-medence, amelyet nyugat felől a Pamír 7000 méternél is magasabb vonulatai határolnak. A hegyekkel körbezárt medence közepén egy hatalmas, kietlen homoksivatag, a Takla Makán terpeszkedik. Ezen a helyen egy európai emberre hasonlító népcsoport telepedett le több ezer évvel Marco Polo vagy bármilyen más ismert Kína és a nyugati világ között létrejött kapcsolat előtt. Történetüknek azonban titokzatos módon nyoma veszett.

Sokáig úgy tartották, hogy a nyugati világ és az ősi Kína közel 3000 évig külön fejlődött. Nem volt közvetlen kapcsolatuk és jelentős kereskedelem sem folyt le közöttük. 1978-ban azonban egy kínai expedíció Wang Binghua régész vezetésével a helyi vezetők segítségével eljutott a Tarim-medence szívébe. Az ásatások során egy olyan múmiára bukkantak, amely nem hasonlított rájuk. Az arcának nem kínai vonásai voltak. Ezt követően több mumifikált holttest került elő. Feltűnésük szemben állt Kína egyedi és független eredetét hirdető hagyományos identitástudatával.

1929-ben egy koponyát találtak Peking közelében. A leletről azt tartották, hogy egy 300 ezer éves előember maradványa. Sokan úgy vélték, hogy az újkori kínaiak, a Föld más népeitől elkülönülve, ettől a Pekingi ember nevet viselő őstől származnak. Ennek az elméletnek még mindig vannak hívei Kínában. Egyesek számára a lelet által sugallt történet dogmává nőtte ki magát: a kínai történelem megszakítás nélkül visszavezethető az emberiség kezdetéig.

Az európai emberre hasonlító múmiák politikailag érzékeny témát jelentettek és mellőzötten, egy távoli múzeum sötét termében feküdtek.



DNS-kutatás

2007 februárjában Felix Li Jin, a Shanghai Fudan Egyetem munkatársa, Kína egyik vezető népességi genetikusa néhány munkatársával útnak indult a távoli Tarim-medence felé. A kínai hatóságok engedélyt adtak arra, hogy meghatározott számú múmián dolgozzanak. Ám nem éppen irigylésre méltó feladat DNS mintát venni ilyen ősi holttestekből. A szövetek csontszárazak, összezsugorodtak. A DNS rendkívül ellenálló molekula, ám az idő múlásával a bonyolult lánc felbomlik, a kettős spirál elkezd széthullani, és a benne kódolt információ eltűnik.

A csapat végül 12 tarimi múmiából vett mintákat. Felix apró genetikai jellegek, úgynevezett markerek után kutatott a DNS hosszú szálai között. Hibákat keresett a nukleotidbázisok sűrűjében. A mintázat annyira egyedi, mint egy írott szöveg. Az apró eltérések, amelyek nem fordulnak elő gyakran, de ha mégis, akkor tovább öröklődnek és a rokonság fokáról árulkodnak. A közös marker közös ősöket jelent.

„Arra számítottunk, hogy az általunk vizsgált múmiák az európai vonalat vitték tovább” – mondta el Felix. A DNS vizsgálat végül egyértelmű eredményeket adott: egész Eurázsiából vannak rokonsági ágak.

A DNS bizonyítékok alapján egyértelmű, hogy egy vegyes népről van szó. Jelenleg még csak előzetes adatok állnak rendelkezésre. A további vizsgálatok még folyamatban vannak, de a tarimi múmiák genetikai összetétele egy bonyolult, az egész kontinensre kiterjedő keveredésre utal. Egy olvasztótégely a világ közepén. „Ha anélkül mutatnánk meg valakinek az adatokat, hogy tudná, honnan származnak a minták, akkor valószínűleg egy modern, kozmopolita populációra, talán Manhattan lakosságára tippelne” – érzékeltette a hasonlatot Felix.

A jelenlegi eredmények alapján úgy tűnik, hogy a Tarim-medence egy népvándorlás útkereszteződése volt. Mindez nemzedékekkel azelőtt, hogy a Selyemút bejáratott útvonala összekötötte volna Keletet és Nyugatot, s a két világ kereskedett, kapcsolatot tartott és hatással volt egymásra.

NG