A Tejútrendszer szomszédságának feltérképezése révén most már láthatjuk, hol is élünk tulajdonképpen. 8000 galaxis helyzetének azonosításával megszületett az új szuperklaszter, melynek neve: Laniakea. Hawai nyelven ez annyit jelent: “mérhetetlen mennyek”.
Az Univerzum
Az univerzumban a galaxisok masszív struktúrákba tömörülnek, amelyeket a csillagászok szuperklasztereknek neveznek. Az új térkép szerint Földünk galaxisa a Laniakea szuperklaszter szélén helyezkedik el. A Laniakea 500 millió fényév átmérőjű és körülbelül 100.000 galaxist tartalmaz. Csak összehasonlításképpen: a teljes látható univerzum mérete több mint 90 milliárd fényév.
A hawaii csillagász, Brent Tully szerdán publikálta a Laniakeáról szól cikkét egy tudományos folyóiratban. Mint mondja, számára “a térkép mintha térbe helyezne minket” és így “jobban megérthetőek kapcsolataink”.
Az új térkép a Tejútrendszer fekete pöttyét a galaxisok szuperklaszterei között a gravitációs vonzás segítségével ábrázolja. A fehér vonalak a szuperklaszter középpontja felé vonzzák a galaxisokat. Ahol a képen kék színt látunk, ott kevés galaxis van, a zöldnél közepes, a piros szín pedig a sűrű galaxiseloszlást jelöli.
Nem ez az első térkép a Tejútrendszer szomszlédairól, ám az eddigiek nem voltak képesek azonosítani, mely galaxisok tartoznak össze és formálják a szuperklasztert.
Tully és kollégái a szuperklaszter határait a galaxisok mozgása segítségével definiálták. A fenti térkép így kialakuló fehér vonalai leleplezik a gravitációs centrumot, a Nagy Attraktort, ami vonzza őket.
8000 galaxis mozgásának tanulmányozása alapján Tullyék képesek voltak megmondani, mely gravitációs centrum befolyásolja a Tejút mozgását. Azok a galaxisok, melyek mozgását más Attraktor befolyásolja, másik szuperklaszterhez tartoznak.
szuperklaszteren belül a galaxisok úgy vannak felfűzve, mint több rózsafűzér gyöngyei, melyek mind a Nagy Attraktorhoz kapcsolódnak. A Tejút egy ilyen fűzér végén található, ahol egyébként nem sok minden más található.
Hozzá kell tenni, hogy a Laniakeát is vonzza egy még nagyobb galaxisrendszer, amit Shapley Koncentrációnak hívnak. “Sajnos ennek határait egyelőre nincs elég információnk meghatározni”, mondja Tully. “Valószínű egy még nagyobb egység része vagyunk!”
Az univerzumban a galaxisok masszív struktúrákba tömörülnek, amelyeket a csillagászok szuperklasztereknek neveznek. Az új térkép szerint Földünk galaxisa a Laniakea szuperklaszter szélén helyezkedik el. A Laniakea 500 millió fényév átmérőjű és körülbelül 100.000 galaxist tartalmaz. Csak összehasonlításképpen: a teljes látható univerzum mérete több mint 90 milliárd fényév.
Az új térkép a Tejútrendszer fekete pöttyét a galaxisok szuperklaszterei között a gravitációs vonzás segítségével ábrázolja. A fehér vonalak a szuperklaszter középpontja felé vonzzák a galaxisokat. Ahol a képen kék színt látunk, ott kevés galaxis van, a zöldnél közepes, a piros szín pedig a sűrű galaxiseloszlást jelöli.
Tully és kollégái a szuperklaszter határait a galaxisok mozgása segítségével definiálták. A fenti térkép így kialakuló fehér vonalai leleplezik a gravitációs centrumot, a Nagy Attraktort, ami vonzza őket.
8000 galaxis mozgásának tanulmányozása alapján Tullyék képesek voltak megmondani, mely gravitációs centrum befolyásolja a Tejút mozgását. Azok a galaxisok, melyek mozgását más Attraktor befolyásolja, másik szuperklaszterhez tartoznak.
szuperklaszteren belül a galaxisok úgy vannak felfűzve, mint több rózsafűzér gyöngyei, melyek mind a Nagy Attraktorhoz kapcsolódnak. A Tejút egy ilyen fűzér végén található, ahol egyébként nem sok minden más található.
Hozzá kell tenni, hogy a Laniakeát is vonzza egy még nagyobb galaxisrendszer, amit Shapley Koncentrációnak hívnak. “Sajnos ennek határait egyelőre nincs elég információnk meghatározni”, mondja Tully. “Valószínű egy még nagyobb egység része vagyunk!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése