Elfelejtetted, hogy az élet játék, melyet a te örömödre alkottak meg, és most azt hiszed, te magad vagy a tested.
Test, érzelem, érzület azonban csak eszköz a kezedben, amelyek hozzásegítenek az észleléshez, a cselekvéshez.
Az elkülönültség illúziójának nem vethetsz véget azzal, hogy eggyé válsz egy másik emberrel.
Bármennyire is egynek érzed magad egy másik emberrel, valójában csupán két ego kapcsolódik össze egy nagyobb egová.
SZELLEMI TÖRVÉNYEK
2. Az ego vagy az Én illúziója
Mit gondolsz, ki vagy te?
Kezdetben a lét egy darabkája voltál, s hogy megtapasztald, hogy ki vagy, az egyetlen tudat individualizált részévé váltál. Önként vállaltad, hogy a születés kapuján keresztülhaladva, belépsz egy emberi létbe, és részt veszel az életjátékban. Választásod, hogy ember leszel, egyben azt is jelentette, hogy felveszed a tudatos emberi gondolkodást. Most azonban eljött az idő, hogy bevégezzük a dualitás kísérletet, amely itt a Földön zajlik.
Ezt a dualitás játékot végtelen hosszú idővel ezelőtt kezdted el. Minden, e Földön eltöltött életet abban az illúzióban éltél le, hogy el vagy szakítva az Egésztől. Magadat egóként tapasztaltad meg.
Elfelejtetted, hogy az élet játék, melyet a te örömödre alkottak meg, és most azt hiszed, te magad vagy a tested. Test, érzelem, érzület azonban csak eszköz a kezedben, amelyek hozzásegítenek az észleléshez, a cselekvéshez. Te vagy azonban az, aki ezeket az eszközöket használja és kézben tartja.
Te az vagy, aki léte legmélyén mindent tud.
Ez a részed a te Igaz Valód, sem testeddel, sem gondolataiddal, sem érzéseiddel, s még csak az élettel sem azonos. Az életjáték értelme éppen az, hogy felfedezd az Igaz Valót. Ez az egyetlen igazán fontos felfedezés, melyet ebben az életben megtehetsz. Ez ugyanis a kulcs ahhoz, hogy az emberi létezést értelemmel töltsük meg. Ha felismerted Igaz Valódat, akkor megismerted Istent, és keresésed végére értél, célba jutottál.
Akkor már nincs szükséged a kis énre, az egóra, amely ahhoz kellett, hogy a testet, az életet és a gondolkodást egy egyéni, a benne lakozó tudat hordozója köré egyesítse. Ez a kis én ettől kezdve már csak akadályoz téged a további transzformációk útján.
Az ego időszaka lejár. Most azzal a felismeréssel élsz, hogy valódi lényed nem más, mint az egyetlen, mindent átfogó tudat individualizált, ám többé már nem elszakított része.
Igaz Valód szerint tehát halhatatlan vagy és tökéletes.
Azért vagy itt, hogy a dualitás kísérlet végrehajtásában közreműködjél. Ám ezt csak akkor tudod megtenni, ha előbb átléped az ego határait. Ha felismered, hogy egy multidimenzionális tudat vagy, amely egyszerre több szinten létezik, melynek tudatos gondolkodásod csak igen kis részét tudja felfogni. Valahányszor felfedezed Igaz Valód egy új jellegét, egy lépéssel közelebb kerülsz annak megértéséhez, ki is vagy valójában. Mindez addig tart, míg Igaz Valódat valamennyi szinten fel nem fedezed. Minthogy a te multidimenzionális léted, gondolkodásod határain kívül létezik, korlátozott gondolkodásoddal képtelen vagy felfogni, csupán tudatoddal „észlelheted”.
Alapvető tévedésed abban a hiedelemben rejlik, hogy te vagy te. Mindaddig, amíg ez a tévedés fennáll, tökéletességre törekszel, dolgoznod kell magadon. Mindaddig kívánságaid, vágyaid vannak, melyek elkerülhetetlenül szenvedéshez vezetnek. Vagy nem teljesülnek be vágyaid, és akkor azért szenvedsz, vagy, ami még rosszabb, vágyad valóra válik, s akkor fogsz csak igazán szenvedni, mert kívánságod teljesülése nem fogja csitítani vágyadat, amely valójában nem más, mint Igaz Valód utáni vágyakozásod.
Vajon mit keres a menedzser, miközben a ranglétrán előretör? Vajon mit keres a beteg a csodadoktornál? A szerelmes a tinédzser társánál? Az útkereső a spirituális mesternél? Valamennyien ugyanazt keresik – önmagukat. Haza akarnak végre térni, be akarják fejezni végre a keresést. Ám csak akkor fogsz tudni felhagyni a kereséssel, ha önmagadat, Igaz Valódat megtaláltad.
Ez pedig alapjában véve igen egyszerű. A levél ősszel önmagától hullik le a fáról. A hó apró pelyhekben esik , a tavasz beköszönt, a fű, növekedésnek indul. Mindez könnyedén, félelem nélkül, kötöttségek és erőlködés nélkül. Nem szükséges hozzá terápia, nem kellenek traumák vagy reinkarnációs terápiák. A dráma csupán illúzió, az igazság egészen egyszerű. Sem nem jó, sem nem rossz, egyszerűen csak van!
Minden úgy van, ahogy van, függetlenül attól, hogy kellemes-e számodra vagy sem, elfogadod-e vagy tiltakozol. Ha nem fogadod el, szenvedsz. Ám ha feltétel nélkül igent mondasz, felfedezed a boldogság titkát.
Számtalan életen keresztül hajszoltad a sikert, pénzt és vagyont gyűjtöttél, megbecsülést és hatalmat szereztél miközben egészséged tönkrement. Megpróbáltad hát egészséged visszanyerni, és valamikor elindultál a szellemi úton. nismereti csoportokat kerestél fel, terápiákon vettél részt. Visszavezetted magad az „őskiáltásig”. Meghallottad a „kozmikus hangot”, az Egyetlen Kéz hangtalan tapsát. Ám beteljesülést csak nem találtad. És egyszer csak felteszed magadnak a kérdést:
ÉS MOST???
Még mindig a lét egyetlen eredeti állapota után kutakodsz, az igaz életet keresed. Az emberi szellem legtökéletesebb találmányai sem hoztak egyetlen lépéssel sem célodhoz. Ugyanakkor mélyen a lelked legmélyén tudod, hogy mindened megvan, amire ehhez az Igaz Való-élethez szükséged van. Tudod, hogy valamennyi probléma csak a te képzeletedben létezik. Tudod, hogy a felhők fölött süt a nap. Végre szeretnél már a fénybe érni. És egy reggelen felébredsz – a szappanbuborék szétpattan. Mindened megvan, ami után mindig is sóvárogtál – végre önmagad vagy. Ez az, amit mindig is kerestél, és ez a minden!
Mindez azonban csak akkor történhet meg, ha nem engeded, hogy az ego az elkülönültség illúzióját továbbra is fenntartsa, ha a tudatod annyira kitágul, hogy befogadja a teljes létet, melytől valójában soha nem is voltál elszakítva. Egód tette lehetővé számodra, hogy részt vehess a dualitás megélésében. Az egész életjáték nem más, mint a „van- állapot” korlátlan lehetőségeinek egyik kifejeződése.
A dualitás személyes megélését transzcendálhatod, amely során felismered, hogy az elkülönültség csupán illúzió. S miközben tudatodat elfordítod az elkülönültség illúziójától, mások tudatát is megváltoztatod. Felemeled őket önmagadhoz.
Az elkülönültség illúziója olyan érzéseket kelt életre, mint a birtoklás vágya vagy a lemondás.
Ezek az érzések abból az illúzióból táplálkoznak, hogy az ember ebben a világban bármit is birtokolhat vagy elveszíthet. Semmit sem birtokolsz, hiszen minden te vagy. Minden, ami létezik, abból az egyetlen realitásból jött létre, amely te magad vagy, és ezáltal a te részed. Az emberek, akikkel találkozol, a tárgyak, amelyek „hozzád tartoznak” vagy amelyeket elveszítesz, mindez csupán ajándék, mellyel önmagad megleped, hogy léted újabb aspektusaid megtapasztalhasd. A nyereség és a veszteség „mind-egy”, hiszen mindkettőt te ajándékoztad önmagadnak. A valóságban semmit sem lehet nyerni, sem pedig veszíteni, kivéve önmagad Igaz Valójának megtapasztalását. Ezt pedig mindenképpen elnyered, hiszen az életjátékban te csak nyerhetsz. Ez a játék ugyanis a te örömödre jött létre, örvendj hát léted csodálatos teljességének.
Az elkülönültség illúziójának nem vethetsz véget azzal, hogy eggyé válsz egy másik emberrel. Bármennyire is egynek érzed magad egy másik emberrel, valójában csupán két ego kapcsolódik össze egy nagyobb egóvá. A pár eggyé válik ugyan, ám azon az áron, hogy elkülönül a világ többi részétől.
Ennek ellenére, az eggyé válás egy másik emberrel, kezdete lehet az elkülönültség megszűnésének és a mindenekkel való eggyé válásnak. Ha így éljük meg, tehát nem az izolációnak egy újabb formáját hozzuk létre, akkor ajtót nyitunk, amely kivezet bennünket a kis énből, az egóból. Ha tehát a másik emberrel való eggyé válást úgy éljük meg, mint a mindenekkel való eggyé váláshoz vezető első lépést, akkor ez a kapcsolat virágzik, és bőséges termést hoz. Ellenkező esetben már önmagában hordja az elválás csíráját.
Ahhoz azonban, hogy felismerd: egy vagy mindennel, nincs szükséged kapcsolatra. A kapcsolat kezdet, de nem cél, és csak addig van értelme, ameddig mindkét felet Igaz Valójához vezeti. Bármennyire zavartalannak és felhőtlennek tűnik is a szerelem, egy szép napon beteljesül. Ha kapcsolataid erre az igazságra épülnek, örömöd fog telni bennük.
Amint kapcsolatba lépsz Igaz Valóddal, és egyre inkább ebből az Igaz Valóból élsz, egód fenyegetve fogja érezni magát, mert szeretné az elkülönültség illúzióját fenntartani. Olyan érzéseket sugall neked, hogy a többieknél jobb vagy rosszabb vagy, és ezzel elkülönít téged tőlük. Mihelyt azonban átléped és legyőzöd ezt az elkülönültséget, jelentős változásokat fogsz megélni.
Ám bölcsen kell cselekedned. Ne harcolj az ego ellen, hanem tedd barátoddá! Legjobb barátod lehet, hiszen alapjában véve kezdettől fogva az volt. Egód volt ugyanis az, aki jó tanárként újra meg újra megkísértett, hogy világos és határozott döntésekre sarkalljon. Ekképpen segített hozzá, hogy eljuss oda, ahol most vagy.
Maradj továbbra is a barátja, sőt mélyítsd el barátságotokat. Ekképpen ugyanis segítségedre lehet az utolsó lépés megtételében: hogy eltalálj önmagadhoz, és ez által mostantól kezdve Igaz Valódként élhess. Hívd meg egódat egy szellemi társalgásra, beszélgessetek el egymással, mint barát a baráttal.
Mondd el neki, hogy az elkövetkezendő változások egyáltalán nem jelentik az ő végét. Segítsd hozzá, hogy felismerje igaz természetét, ami nem más, mint az egyetlen tudat individualizált része. Segíts neki felismerni, hogy ő is része Istennek, aki sokságként jelenítette meg magát, hogy az életjátékban részt vegyen, hogy önmagát a maga teljességében megélje.
Mihelyt egód megszabadul félelmétől, és igaz isteni természetét felismeri, őszinte barátod lesz, aki örömmel segít, hogy az utolsó lépést megtehesd: hogy eljuthass önmagadhoz, a lét egységébe, hogy akként élhess, aki valójában vagy.
TE MAGAD!
Azért vagy itt, hogy Igaz Valódat kifejezésre juttasd, hogy felismerd magadban és mindenben Istent. Valahányszor kapcsolatba kerülsz valamely embertársaddal, alkalmad és lehetőséged van, hogy felismerd és szeresd benne önmagad. Mindenki, akivel életed során találkozol, Isten egyik aspektusa, és ekként neked is részed – te magad vagy. Valahányszor szeretsz, Istent szereted, a lét nagyszerűségét tiszteled minden létezőben. Életed örömteli lesz, mert igaz valóságban fogsz élni. Hát nem nagyszerű dolog, hogy mostantól kezdve azzal a felismeréssel élhetsz, hogy
TE MAGAD VAGY?
Kurt Tepperwein: A szellemi törvények
Könyvajánló
Felismerni, megérteni, alkalmazni tudni
Kurt Tepperwein
Tepperwein neve nem ismeretlen a magyar olvasók előtt. A hipnózis magasiskolája című könyvét tízezrek olvasták. Abban a könyvében a hipnózis szerepét vizsgálta meg abból a szempontból, mi a módszer lényege, hogyan segítheti elő a lélek gyógyulását. Jelen könyve a sorstörvényekkel foglalkozik, melyekről különféle kultúrák filozófusai és mesterei sokat írtak. Gyakorlatias és anyagias korunk embere azonban elfelejtkezett arról, hogy a mindenség egészét meghatározó belső rendnek, a szellemi törvényeknek ő is alá van vetve. Frusztrációjának, lelki megbetegedésének gyakorta oka, hogy más ritmusban, más módon akar élni, mint amilyent ezek az örök törvények megszabnak. Tepperwein könyvét szinte tankönyvnek tekinthetjük, amely segít felismerni, megérteni és alkalmazni a szellemi törvényeket. Segít túljutni a hagyomány és az éppen aktuális morál korlátain, hogy olyan új igazságokat fedezhessünk fel, amelyek problémáink megoldásához talán addig nem is sejtett lehetőségeket kínálnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése