https://hatartalanvilag.blogspot.hu/ A magány és a betegségek összefüggnek - Határtalan Világ

Önismeret

Rejtély

Post Top Ad

Az ember 'képes' arra, hogy családon belül is magányossá váljék, bár ez a ritkábbik eset, viszont az egyedül maradt idős emberek, akiknek napokig még szólni sincs kihez, gyakrabban válnak magányossá. Mindenki egyedi módon öregszik, a sok hasonló vagy azonos külső és belső megnyilvánulás mellett: aki, úgymond, egy lapra tette fel az életét, például család és/vagy munka, aki egyetlen dologban látta élete értelmét, annak elvesztése után nem vagy nehezen találja helyét a világban. A férfiak gyakrabban válnak magányossá, ha elveszítik munkájukat, házastársukat, s ebben az állapotukban kétszer annyian választják az öngyilkosságot, mint a nők. A nők munkájuk vagy házastársuk elvesztése után ugyanis érdeklődőbbek maradnak a világ iránt. Megtalálják helyüket a családban, a segítő szervezeteknél, ellátják magukat, és gyakrabban kérik az orvosok segítségét. Aki önmagával összhangban, harmóniában dönt életéről, annak közérzete, hangulata jó, egészsége rendben; ha ez nem sikerül, a diszharmónia az uralkodó.

Összhangban önmagunkkal

Amennyiben a diszharmónia tartós, egészsége megrendül, s leggyakrabban pszichoszomatikus tüneteket észlel. Ezek a tünetek nagyon kellemetlenek, közel azonos fájdalmakat produkálnak az organikus eredetű tünetekkel, s a beteg nem is hiszi, hogy fájdalmait nem szervi elváltozás okozza. Kezdődhet a végeláthatatlan orvoshoz járás, többnyire eredménytelenül, de elkezdődhet valami új is, amikor szembenéz korábbi életvitelével, és megpróbál ezután önmagával összhangban dönteni. A tudatos szembenézés során tegye fel magának a következő kérdéseket: Miért pont ezt teszem? Jó ez nekem? Szerepet játszom? Mártírkodom? Válaszolni csak őszintén érdemes. Ne feledje, az első gyors válasz mindig ösztönös, valójában saját lényéből fakad, s valós érdekét tükrözi, míg a második és a sokadik válasz mindig tanult magatartás eredménye! Nehéz megtalálni a döntésekben azt az arányt, melyet a személyiség még képes betegségtünetek nélkül elviselni. Az önfeláldozó magatartás hosszú távon mindig káros. A pszichoszomatikus tünetek megjelenése jelzi, hogy többnyire önmaga ellenére döntött, és ilyenkor gyorsan ki kell lépnie a káros döntések sorozatából, hiszen most is itt él, ideje, hogy jól érezze magát a bőrében. Tűzzön maga elé célokat, és úgy valósítsa meg azokat, hogy a hozzájuk vezető útban örömét lelje!

A test és a lélek olyan szoros és elválaszthatatlan összefüggésben létezik, hogy bármelyik 'meghibásodása' a másik megbetegedésével jár együtt. Ebben az összefüggésben nagyon sokféle zavar alakulhat ki. Meg kell próbálnia a változtatást, hiszen Önnek se jó, ha elégedetlen, ha örömtelen, ha magányos, ha beteg, ha élete a kínlódások sorozata.

Van, akinek ez segítség nélkül is sikerül, s van, aki igénybe veszi az egyre szaporodó (intézményes) segítséget. Szembesüljön önmagával, tüneteivel, és határozzon! Alig van olyan hiba, amit ne lehetne kijavítani, a jövőben elkerülni, megelőzni vagy felvállalni és leküzdeni, vagyis önmaga jól létéért átformálni.

A jó közérzet és az egészség

A jó testi közérzetet leginkább túlzásaink veszélyeztetik, ezek betegségekhez vezethetnek. Ide sorolhatók:

  • az alkohol, a nikotin, a koffein, a gyógyszerfogyasztás ártalmai;
  • a rendszertelen testi igénybevétel, illetve a tespedés;
  • az egyoldalú és a rendszertelen étkezés;
  • elégedetlenség önmagunkkal, hozzátartozóinkkal, életkörülményeinkkel, a világgal, mindennel és mindenkivel.


A szokásokat leküzdeni, megváltoztatni vagy egy jelentősen megváltozott élethelyzet felett győzni önmagunk meggyőzését és többnyire kis lépéseket igényel. Ne azonnal és ne mindenről mondjon le, amit eddig megszokott vagy megkedvelt, de a túlzásoktól óvakodjék! Fontos, hogy tudja, milyen kockázatokkal jár, ha dohányzik, iszik, nyugtatókkal él, ha elhízott, ha nem eszik, ha a magányból ki sem látszik. Minden ember maga dönthet, hol, melyik területen változtat, hogy egészségét és egyúttal jó testi közérzetét visszanyerje.

A jó lelki közérzet biztosításában elég nagy eltérések mutatkozhatnak az emberek között, hiszen e területet még erősebben befolyásolja a neveltetés, a megtapasztalt családi élet és a gyermekkorban rögzült viselkedés- és reagálásformák, a problémamegoldások rögzült formái. De az ember rugalmas, képes a változtatásra még időskorban is. A lelki egészséget védő legfontosabb tényezők sorrendje egyénenként és időszakonként változhat, de általában a következő:

  • szeretni és szeretve lenni, vagyis viszontszeretni: társat (emlékét), gyereket, szülőt, rokonokat, barátokat;
  • bensőséges emberi viszonyok, érdek nélküli törődés másokkal;
  • segítségnyújtás és segítségben részesülés önzetlen módon, a másik kihasználásának elkerülésével, a viszonylag kiegyensúlyozott adok-kapok;
  • a munka és a pihenés - egyénre szabott ritmusú - váltakozása és elfogadása annak, hogy egy idősödő szervezet nem képes arra, amire 10-20 évvel korábban.

Saját kívánságainkat és szükségleteinket legjobban úgy tudjuk felmérni, ha időnként elgondolkodunk magunkról, és van legalább egy ember, akivel erről beszélni akarunk és tudunk. Egyébként a nyitott emberek, akik képesek kapcsolatot teremteni másokkal, akik elmondják örömüket, bánatukat, sikertelenségüket valakinek, ritkábban kerülnek lelki válságba, nem válnak magányossá még akkor sem, ha egyedül maradnak, s így ritkábban is betegszenek meg. A lemondások sorozata, a reménytelenség kikezdi a testet és a lelket egyaránt, s az immunrendszer folyamatosan gyengül. Amiről lemondani kényszerül, azt próbálja pótolni valami mással, még akkor is, ha az nem azonos értékű!

Pszichoszomatikus tünetek

Az orvoshoz fordulók kétharmada általános közérzeti zavarokról panaszkodik, s e zavarok felét a pszichoszomatikus tünetek jellemzik. (Pszükhé = lélek, szóma = test; gör.) E tünetekre az jellemző, hogy orvosilag mérhető módon a szerveket nem érintik. Természetesen a kivizsgálás megtörténik, hiszen a szervi elváltozásokat ki kell zárni a helyes diagnózis és terápia felállításához. Ezek a tünetek az érzelmi körbe sorolhatók (affektív bántalmak), ilyenek pl. a félelem, a belső nyugtalanság, az idegesség, az izgatottság, az örömtelenség, valakinek a hiánya; a szervezet működésében hasmenés, székrekedés, fejfájás, keringési és emésztési zavarok jelentkeznek. Mindehhez levertség és kimerültség társul. A szervezetnek pihenésre és lelki ellazulásra van szüksége. Az akaratunktól függetlenül működő vegetatív idegrendszer szabályozza a légzést, a keringést, testünk hőmérsékletét, az emésztést, az anyagcserét, hat a gyógyulási folyamatokra, a belső szervek izomzatára, a mirigyekre. Érthető tehát, hogy az érzelmi életben keletkező zavarok következményeként szervi zavarok alakulhatnak ki. Ez persze csak hosszan tartó lelki zavar esetén lép fel, amit nem szabad tétlenül nézni. Pihenéssel, új élmények keresésével, életmód- és szemléletmódváltással megelőzhető a szervi működésbeli elváltozások kialakulása. Amikor a szervi elváltozás már függetlenítette magát a lelki zavaroktól, nehéz megállapítani, hogy miért emelkedett meg a vérnyomás, mitől szaporább a szívműködés, vagy mi az oka a megfeszült nyaki és hátizomzatnak, a fejfájásnak, szédülésnek s az általános gyengeségnek.

A leggyakoribb lelki eredetű közérzeti zavarok:

  • félelemérzetek, melyeknek nincs megmagyarázható okuk,
  • belső nyugtalanság, alvászavarok,
  • levertség, szomorúság, lehangoltság,
  • idegesség, izgatottság,
  • ernyedtség és tespedtség,
  • zavartság, érdektelenség, a szexuális örömérzet csökkenése,
  • a társaság kerülése, önként választott magány.

A fenti közérzeti zavarokhoz leggyakrabban a következő szervi működésbeli zavarok társulnak, a szerv valós betegsége nélkül:

  • étkezési, nyelési és emésztési zavarok, úgymint hasmenés, székrekedés, hányás és testsúlyváltozás;
  • légzési zavarok, rekedtség;
  • szívdobogás, szapora szívműködés, szívszúrások, keringési zavarok, ájulás;
  • fájdalmas menstruáció vagy elmaradó tüszőrepedés;
  • hüvelygörcsök, hiányzó orgazmus, impotencia vagy korai magömlés.

Ide tartozó súlyosabb tünetek: a látás, a hallás, a hang elvesztése, a járáshoz kapcsolódó zavarok, egészen a bénulásig.

Amennyiben a fenti tüneteket tapasztalja, s azok néhány napon, esetleg egy-két héten belül nem múlnak el, akkor Ön kimerült, túlhajszolt, ingerszegény vagy túl sok ártó inger hatása alatt él, megoldatlan problémákat halmoz fel, 'torkig van' valamivel, 'fogcsikorgatva' teljesít, vagy 'fojtogatja' az egyedüllét.

A tünetek arra figyelmeztetnek, hogy változtatásra van szükség. Ha jogtalan sérelem éri, egyértelműen tiltakozzon, ha magára hagyták, keressen máshol társaságot, vagy kezdjen másokkal törődni, ha túlhajszolt, lazítson. Egy lengyel közmondás azt ajánlja: 'Ha túl sok a dolgod, feküdj le aludni!' - ezt kiegészíteném azzal, hogy ha túl kevés, keresni kell. A legártalmasabb az önsajnálat, és ez biztosan magányossághoz vezet.

Pszichoszomatikus betegségek

Akkor alakulnak ki, ha figyelmen kívül hagyta az eddig felsorolt tüneteket, nem változtatott élet- és szemléletmódján, és ha elegendő idő állt rendelkezésre a betegségek kialakulásához. A legismertebb pszichoszomatikus betegségek, melyekben a szervek és a szövetek érintettek:

  • a gyomorfekély, nyombélfekély, savtúltengés, vastagbélgyulladás;
  • a verőeres elzáródásos betegségek, szívinfarktus, magas vérnyomás;
  • bronchiális asztma;
  • gyulladásos és allergiás bőrelváltozások;
  • táplálkozási zavarok (étvágytalanság vagy túlzott étvágy), vitamin- és ásványianyag-hiány, fehérjék, zsírok, szénhidrátok rossz aránya;
  • a nőgyógyászati betegségek egy része;
  • az egyes mozgásszervi betegségek.

A pszichoszomatikus betegségeknél az orvosi segítség elengedhetetlen, az életmódváltás mellett gyógyszeres, ill. kórházi kezelésre is szükség van, s ha máskor nem is, de a beteg emberrel a környezete is többet foglalkozik.

A magányba temetkező embert nemcsak a rendszertelen és egyoldalú táplálkozás miatti hiányok tehetik beteggé, hanem a folyadékhiány is, mely kiszáradáshoz vezet. A sejtek a vízhiány következtében nem képesek ellátni feladataikat, zavartság, szédülés, elesettség a következmény. A bőr és a nyálkahártyák kiszáradnak, védőerejük csökken, és a fertőzések veszélye nő. Minden érzékszerv gyengén és hibásan teljesít, már enyhe kiszáradásban is. Az éhség- és szomjúságérzet ritkábban jelentkezik. A rendszertelenül táplálkozó magányos ember só-víz háztartása felborul: ha a szervezetben túl kevés a víz, a só koncentrációja megemelkedik, aminek a következménye lehet az agy működésének zavara, és izomrángásokat, görcsrohamokat válthat ki, s végső esetben kómához vezethet.

A magányos ember olyannyira befelé fordulhat, hogy teljesen elhanyagolja környezete és saját maga tisztán tartását. Ez hajlamosít a baktériumok elszaporodására és a gombás fertőzésekre. Leggyakrabban érintett a bőr, a köröm, a hajas fejbőr, de a belső szervek is károsodhatnak a megtelepedő gombák miatt. A nem kezelt sebek fekélyesednek és felülfertőződhetnek, további betegségeket válthatnak ki.

Elixír Magazin 2001.12.11.
loading...

Post Top Ad